Viselkedészavar? Magatartászavar? Hogyan értelmezzük?

Viselkedészavar? Magatartászavar? Hogyan értelmezzük?

A köznevelés rendszerében különleges helyzetben van a gyógypedagógia. Ezt részben annak köszönheti, hogy számos olyan kifejezés kötődik hozzá, melynek értelmezésében a pedagógus, de még a gyógypedagógus is bizonytalan. Amennyiben már a szakszavak értelmezésében elakadunk, akkor szinte esélytelen látnunk azt a struktúrát, amiben a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása megtörténik.

Gyakran mondjuk egy-egy gyermekre, hogy magatartás- vagy viselkedészavarral küzd, de vajon hová is illesszük ezeket a szavakat? Megtaláljuk-e a jogszabályokban, szakértői véleményben, vagy helyette más kifejezéseket találunk? Bizony, alapos körültekintéssel kell közelítenünk ezekhez.

A kifejezések mindig is változtak, változnak. A régiek pejoratív tartalommal telítődnek, sok esetben olyan szemléletet tükröznek, melyek már idejüket múlták. Az új kifejezések zömmel a külföldi szakirodalomból erednek, melyeket a magyar tudomány átvesz. Ezek azonban nem jelennek meg azonnal a jogszabályozásban. Így találkozunk használt, de idejétmúlt, modern, de még nem beépülő kifejezésekkel.

 

Legyenek számunkra irányadóak mindig a jogszabályban használt kifejezések, mert bár nem a legmodernebbek, az erre épülő struktúra így jobban érthető, illetve erre épül a gyermekek gyógypedagógiai többletszolgáltatása is. Az ellátást megalapozó szakértői véleményekben is (szerencsés esetben) az adekvát, hatályos szakszavakat olvashatjuk.

Ha ez a zsinórmérték megvan, akkor ehhez már könnyebben igazíthatjuk azokat a kifejezéseket, melyek korhűbbek, és esetleg mi is kifejezőbbnek találjuk.

 

A viselkedészavar és magatartászavar helye a törvényi szabályozásban

Tudni való, hogy a BNO-kód az egészségügyben használt, betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer rövidítése. A pedagógiai szakszolgálatok (megyei vagy országos szintű szakértői bizottsági szakfeladata által kiállított, másképpen a szakértői bizottság által kiállított) szakértői véleményeiben nem kötelező a BNO-használat. Azonban mégis megtaláljuk ezeket, de helyesen csak utalás vagy további specifikáció részeként, elsősorban az egészségügyi ágazat igényei alapján. Mégis általános a kódozás, ami degradáló a pedagógiára nézve, hiszen önálló fogalomrendszerrel bír.

Ha röviden, a lényegre törve akarjuk megtalálni a címben szereplő kifejezéseket, azt mondhatjuk, hogy a viselkedés- és magatartászavart a sajátos nevelési igény egyik alkategóriájában találhatjuk a köznevelési törvényben.

Ha alaposan körbejárjuk a kérdést, áttekintjük azt a jogszabályi környezetet, amely a köznevelést szabályozza, akkor kicsit hosszabb utat kell bejárnunk.

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről jogszabály-értelmező rendelkezései között találjuk azokat a kifejezéseket, melyek mértékadók. A kiemelt figyelem kulcsszó alatt két nagyobb kategóriát látunk. Ezek egyike a különleges bánásmódot igénylők, és ennek alkategóriái között találjuk a sajátos nevelési igényű gyermeket, tanulót (rövidítve SNI), továbbá a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermeket, tanulót (rövidítve BTM, BTMN).

A jogszabályból kiemelve: 2. Értelmező rendelkezések 4. §. E törvény alkalmazásában

12. kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló:

a) különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló:
aa) sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló,
ab) beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló,
ac) kiemelten tehetséges gyermek, tanuló,
b) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló.

 

Bontsuk tovább az SNI és BTMN kategóriákat!

Ahhoz, hogy továbbjussunk, az SNI és BTMN kategóriát még tovább kell bontanunk.

E fogalmak egyikének magyarázata már sejthető a fő kifejezésből is (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség), ugyanis itt a kulcsszó a nehézség. E kategória 1996-ban, az akkor hatályos közoktatási törvény egy módosulásakor jött létre, és azokat a problémákat foglalja magában, melyek bár jelentős gondokat jeleznek, de mégsem annyira súlyosak, hogy SNIről beszéljünk. A BTM jelenlegi jogszabályi magyarázatát nem mellékeljük, annak bonyolult, fogalomhalmozó és nehezen áttekinthető tartalma miatt. Azt is tudni kell, hogy a BTM magyar sajátosság, a legtöbb fejlett országban nem találunk ilyen kategóriát, azaz a gyermekek ilyen súlyosságú problémái a köznevelési rendszerekben nem igényelnek, nem kapnak különleges megkülönböztetést. Sajnos ezt nem foghatjuk fel pozitívumként, inkább jelzik a magyar köznevelés problémáit az átlagostól eltérően teljesítő vagy viselkedésű gyermekekkel kapcsolatban.

A sajátos nevelési igény kifejezés nem utal annak tartalmára. Az SNI alatt a fogyatékosságok és zavarok körét találjuk. A zavar szó már közel jár ahhoz, amit keresünk: ide tartozik a viselkedészavar, magatartászavar.

Maga az SNI egy igen pozitív szándékot fejez ki, hiszen gyűjtőfogalomként nem a gyermek konkrét problémáját, hanem a többletszolgáltatási igényét jelzi.

Nézzük a sajátos nevelési igény kifejtését a jogszabályban:

A jogszabályból kiemelve: 2. Értelmező rendelkezések 4. §. E törvény alkalmazásában

23. sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

Látható, hogy megkülönböztetünk fogyatékosságokat és zavarokat. Valójában ezek analóg kifejezések, csak néha okoznak problémát, pl. amikor halmozott fogyatékosságról beszélünk. A zavarok jogilag nem tartoznak ebbe a körbe, mármint a halmozott fogyatékosságok körébe, ez az alapdokumentumok esetén okozhat fennakadást.

A zavarok körénél helyezkedik el az autizmus spektrum zavar, mely elkülönül a másik gyűjtőkategóriától, az egyéb pszichés fejlődési zavartól.

 

Az egyéb pszichés fejlődési zavar alapvetően két nagy területet fed le, a súlyos tanulási zavart, illetve a figyelem- vagy magatartásszabályozási zavart. És ezzel, azaz a figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar kifejezéssel végre elértünk ahhoz a csoporthoz, ami a címben szerepel, még ha nem is teljesen ugyanazokat a fogalmakat látjuk. A címben megjelenő problémákat a jelenlegi köznevelési struktúrában itt találjuk.

 

Cikkünk tovább folytatódik az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című előfizetéses kiadványunk alapművében, ahol a fogalmak törvényi háttere, illetve a figyelemhiányos, hiperaktivitás zavar és a magatartászavarok, viselkedészavarok tartalma van részletesebben kifejtve. Kiadványunk évente 6 cserelapos kiegészítő kötettel bővül, amelyekben továbbra is a sajátos nevelési igényű, vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási problémával küzdő gyermek nevelésével, oktatásával és fejlesztésével foglalkozunk. 

 

Kiemelt képek: School photo created by pressfoto – www.freepik.com
Background photo created by pressfoto – www.freepik.com