Kiközösített gyermek az osztályban – Mit tehet a pedagógus?
Sajnos gyakori jelenség a kiközösített gyermek az osztályban. Kirekesztés áldozatává általában azok válnak, akik valamilyen szempontból mások, mint a többiek. Elmondható, hogy mindnyájan különbözőek vagyunk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy bárkiből lehet áldozat. Vannak azonban olyan tipikus nehézségek, amik megnehezíthetik a gyermekek közösségbe való beilleszkedését. Nem törvényszerű, hogy a különböző (tanulási, pszichés) nehézségekkel küzdő gyerekek perifériára szorulnak. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy számukra nehezebb beilleszkedni az osztályközösségbe, ezért áttekintjük ezek jellemzőit.
A másikhoz való kötődés alapvető emberi szükséglet. A kirekesztés és a magány kínzóan fájdalmas élmény, ami az elutasítottság és az értéktelenség érzésével jár együtt.
A kortárs csoportok fejlődése kisiskoláskorban
Az iskoláskor fontos feladata a különböző készségek megtanulása, ebben az életkorban a 6–12 év közötti gyerekek kérdéseket tesznek fel, tájékozódnak, gyakorolják az elsajátított új ismereteket. Megértik a szabályok jelentőségét, amik a napirend, illetve a tanulási helyzetek mellett a társadalmi konvenciókra és a csoportnormára is kiterjednek. A szabályok elsajátítását a szabályjátékok mentén is gyakorolják, 7-8 éves kor körül a játék lényegévé a szabályok válnak. Fontossá válik a szabályok következményeinek megismerése, próbálgatása, összehasonlítása, megkérdőjelezése, a szabályokról való vitázás és a megszegésük következményeinek megtapasztalása is.
Egyre nagyobb hangsúlyt kap a kortársakkal való kapcsolat. A jó kapcsolatok kialakításához szükséges a jó kezdeményezőkészség, az elvárások megtanulása, rugalmas alkalmazkodás, a másik fél szempontjának figyelembevétele, nyitottság a másik felé és kompromisszumkészség. 6–12 éves kor között a belső kontroll és az együttműködés kialakítása nagy jelentőséggel bír. A társas szabályok és csoportnormák betartása ahhoz is szükséges, hogy a gyerekek az osztályközösségben megtalálják a helyüket. Ezt a folyamatot általában hierarchiaharc kíséri, a gyerekek összemérik a képességeiket másokéval. Idővel azonban megtalálják a közösségben a (szerencsés esetben) számukra megfelelő pozíciót. Ugyanakkor a legtöbb csoportban vannak népszerű és kevésbé népszerű, illetve köztes helyet elfoglaló gyerekek, akik között rejtett vagy nyílt konfliktusok lehetnek. Ebben az életkorban a gyerekek leggyakrabban a saját nemükből álló bandába tartoznak.
12–19 éves kor között a fiatalok már a következő fejlődési stádiumba lépnek, melynek fő feladatai közé az identitás, a leválás, a szexualitás és a növekvő önállóság tartozik. Ebben az időszakban egyre nagyobb jelentőséget kap a kortársaktól érkező visszajelzés, a velük való kapcsolat. A kamasz lépéseket tesz a függetlenedés felé, elkezd érzelmileg elhatárolódni a családjától, és fokozatosan önálló, független emberré válik. Ugyanakkor zűrzavaros időszak is egyben, a tizenéves az egyik pillanatban még magabiztos, függetlenségre törekvő, a határokat feszegető, a következő pillanatban éretlen és gyámoltalan kamasz.
Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (BTM-N)
A tanulási nehézség enyhébb tanulási problémának tekinthető. A tanulási nehézség érinthet egy vagy több képességterületet is, azonban fontos, hogy nehézség esetén az alapképességek épek, tehát a fejlesztés szempontjából meghatározó, hogy a gyermekek lemaradása könnyebben behozható. Ekkor a diákok rendelkeznek a fejlődés potenciális lehetőségeivel, kialakult alapképességeikre lehet építeni, a lemaradások szerencsés esetben átmenetiek, és célzott segítséggel megszűnnek. Célzott segítséget jelent a pedagógusok differenciált oktatása, korrepetálások, illetve a rendszeres fejlesztőpedagógiai ellátáson való részvétel.
Tanulási nehézség bármelyik diáknál kialakulhat. A korai szenzomotoros fejlődésben, beszédfejlődésben megmutatkozó kisebb elmaradások, hosszabb betegségek, iskolai hiányzások, csonttörések, nem hatékony tanulási módszerek vagy hátrányos szociokulturális környezet, érzelmi-hangulati problémák mint-mind okozhatnak tanulási nehézséget.
A 2011. évi CXC. törvény (köznevelési törvény) meghatározása: 4. §. 3. beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.
Ki kapja meg a diagnózist?
A törvény értelmében a Szakértői Bizottság megállapíthat tanulási nehézséget, beilleszkedési nehézséget és/vagy magatartási nehézséget is a kiközösített gyermek esetében. Leggyakoribb a tanulási nehézség diagnózis, de beilleszkedési, magatartási nehézségek is előfordulnak, elsősorban olyankor, amikor a gyermekek életében valamilyen érzelmileg megterhelő esemény alakul ki. Beilleszkedési nehézséggel gyakran azok a gyerek küzdenek, akik szoronganak a társas kapcsolatoktól, nincsenek barátaik, magányosak az osztályban. Csendes, halk szavú, általában jó magaviseletű tanulók, akik gyakrabban ülnek egyedül a padban, vagy párválasztásnál szoros baráti kapcsolatok híján kudarcok érik őket.
Magatartási nehézség esetén általában a kontrollfunkciók éretlenek, indulatszabályozási problémák állnak fent, ami rossz magatartásban nyilvánul meg. Jó ha tudjuk, hogy az érzelmi-hangulati élet zavarai, pl. az iskoláskori depresszió egyik tünete is lehet a frusztráltság, az agresszív, agitált társas viselkedés. A tanulási, magatartási és beilleszkedési nehézségek esetében is a legfontosabb, hogy bár a név és a diagnózis ijesztőnek tűnhet, fejlesztőpedagógiai, illetve pszichológiai ellátás és differenciált oktatási körülmények megvalósulásával gyors fejlődés várható.
Cikkünket tovább olvashatja az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés kiadványunk legújabb kötetében. Szokol Zsófia és Szőnyi Lídia írása kitér a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésére, akik valamilyen tanulási, aktivitási, figyelem- és fejlődési zavarban szenvednek, de a különleges tehetséggel megáldott és a hátrányos helyzetű gyermekek oktatására is. Mindemellett pedig a cikkben bemutatjuk azt is, hogy pedagógusként mit lehet tenni a kiközösítés ellen.
Kiemelt kép: School photo created by drobotdean – www.freepik.com
A mentor feladatai a gyakornok kisgyermeknevelő pedagógus-életpályamodellbe való beillesztésében – Mentori-gyakornoki rendszer a bölcsődében
Szükségessé vált mindezek megvitatása, tematika kidolgozása, gyakornoki program készítése, mentori-gyakornoki rendszer kiépítése a bölcsődében. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Bölcsődéi és Gyermekjóléti Központja szaktanácsadója kezdeményezésére mentorok elkötelezett köre, teammunkában hozzálátott a bölcsődei pedagógus szakemberek minősítési rendszeréhez készült útmutató mentori aspektus szerinti konvertálásához – egységes szemléletű program kidolgozásához.
Mindamellett, hogy folyamatosan végzem a diplomával rendelkező gyakornok kisgyermeknevelők mentorálását, immár több éve ellátom a gyakornokok pályaorientációját segítő mentorcsoport koordinálását is. A gyakornokok pedagógus-életpályamodellbe való beillesztésének elősegítése és a mentori teammunka koordinálása sokrétű kihívás számomra. Izgalmas feladat, hiszen még ilyen téren kevés meglévő tapasztalattal rendelkezünk.
Azonban lelkiismeretes közös munkánk következtében több tekintetben is eredményesek voltunk már a kezdeti időszakban is:
- Helyi kiegészítő útmutatót készítettünk saját használatra, törvényi és módszertani hátteret adva ezzel az Oktatási Hivatal által kidolgozott Útmutatónak.
- Egységes tematikára épülő gyakornoki programot dolgoztunk ki – a gyakornok a benne megfogalmazott feladatok és egyéni élményei alapján Gyakornoki naplót vezet.
- Közös konszenzust követően, elsősorban a pedagóguskompetenciák figyelembevételével, Értékelőlapot állítottunk össze a gyakornok kisgyermeknevelők munkájára való visszajelzés céljából.
Munkánk során arra törekedtünk, hogy a pedagóguskompetenciákra alapozva segítsük elő a portfóliófeltöltés és a minősítő vizsga sikerességét is. A gyakornokok által vezetett napló szintén ennek az alátámasztására szolgál.
Mentori-gyakornoki rendszer kiépítése Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Bölcsődéi és Gyermekjóléti Központja vonatkozásában:
Folyamatosan bővülő feladatellátás, korrigációk:
- Szakmai teammunka – jogszabályok és a kiegészítő útmutató értelmezése
- Mentori-gyakornoki rendszer működése
- Gyakornoki szabályzat készítése
Tájékozódási lehetőségek – egyebek között:
- Módszertani levelek, kiadványok
- Szakmai és szakmaközi tapasztalatcserék
- Jogszabálytár
- Raabe Klett Oktatási Tanácsadó és Kiadó
- Oktatási Hivatal oldala
- Helyi POK – Pedagógiai Oktatási Központ
- Magyar Közlöny
Gyakornoki szabályzat felépítése
- Célmeghatározás
- Jogszabályi háttér
- Területi és személyi hatályának érvénye
- A gyakornoki idő szakaszai:
- Ismerkedés–ráhangolódás szakasza
- Szakmai kompetencia alapú elméleti és gyakorlati tudás alkalmazása / alapanyaggyűjtés – portfólió írása
- Záró szakasz / kontextusok felismerése, tudatosság, tervszerűség
- Fogalommeghatározás / gyakornok, mentor
- A szabályzat időbeli hatálya
- Gyakornoki program
- Gyakornok kisgyermeknevelő munkájának értékelése (kompetenciaalapú fejlesztő és diagnosztikus értékelés)
- Együttműködési megállapodás
- Kijelölés mentor tevékenység végzésére
- Mentor feladatai / munkaköri kiegészítés
A pedagógus végzettségű gyakornok kisgyermeknevelők pedagógus-életpályamodellbe való beillesztésének mentorálása egyelőre viszonylag járatlan út a mentori-gyakornoki rendszerben részt vevők számára, mivel erről kevés korábbi ismeretünk van. A szegedi önkormányzati bölcsődéknél néhány éve zajlanak gyakornoki minősítő vizsgák. Ezek kimenetelének függvényében folyamatosan vonhatunk le átfogó következtetéseket a mentori munka eredményességéről.
A gyakornokokkal tartott egyéni konzultációinkon kívül felmerült az igény külön mentori, illetve külön mentor–gyakornok találkozók szervezésére is, tapasztalatcsere céljából. Mivel ezek az összejövetelek hasznosnak bizonyultak, terveim között szerepel ezek rendszeressé tétele – természetesen annak függvényében, hogy adott időintervallumban hány fő mentorálása szükséges a hálózaton belül. Úgy vélem, a mentori találkozók szervezésén kívül megnő a jelentősége a mentori-gyakornoki konzultációk koordinálásának is. Tapasztalataink egymással való megosztása döntően befolyásolja a saját mentorálási programunk sikerességét.
A hatékony mentori tevékenységi körök kirajzolódásához lényegesen hozzájárulnak a gyakornok kisgyermeknevelők visszacsatolásai is.
A mentori munka sok tekintetben is nagy felelősséggel jár, hiszen a nehézségek leküzdése, a feladatok megoldása mellett valódi célkitűzésünk az, hogy rávilágítsunk a szakma szépségeire, elősegítve ezzel a mentorált szakmai elhivatottságának kialakulását, megerősödését. A pályakezdő nevelők felkarolása, munkájuk segítése, támogatása nagymértékű személyes odafordulást igényel.
Az írás folytatását a Bölcsődevezetők kézikönyve alapművében olvashatja.
Szerző: Tiszaváryné Nyiri Mária
Kiemelt kép: Business photo created by pressfoto – www.freepik.com
