Termék Kategóriák
0 termék - Ft

Játék és tanulás, mint tevékenységek az óvodában

A játék és a tanulás egyaránt jelen van az óvodai nevelésben. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és egyben leginkább fejlesztő, mással nem helyettesíthető tevékenysége, s mint ilyen, az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. Az óvodai játék legfontosabb szubjektív feltétele pedig maga a pedagógus (B. Méhes, 2018), akinek szakmai felkészültsége éppen annyira fontos és meghatározó, mint „játszási kedve”.

 

Az óvodai életben a gyermek életét, egész napját a játék szövi át és határozza meg. Ebben történik meg a tapasztalatok, élmények feldolgozása, a gyermek ebből indul ki és ehhez tér vissza valamennyi tevékenysége során. A szabad játék abban különbözik a játék más formáitól, hogy annak kereteiben csak a spontán tanulás jelenik meg.

 

A tervezett, szervezett és irányított tanulásban is akkor valósul meg az ismeretszerzés, a készségfejlesztés, ha az minden mozzanatában játékos jellegű, „a játékosság az óvodai életnek és benne a tanulásnak is olyan szinguláris elve, amelynek célja a gyermek játékos beállítódásának és a játék dominanciájának figyelembe vétele a tanulás folyamatában”. (Kovácsné, 2009)

 

A játék jelen lehet a tanulásban azáltal, hogy beépül a tanulási folyamatba, kezdeményezett játék formájában, valamint úgy, hogy a tanulási folyamat színeződik egy-egy játékos mozzanat által.

 

„A tanulási tevékenység is a játékból nő ki, s megtartja alapvetően játékos jellegét. Ezért a gyermekek tanulási folyamatát úgy tervezzük, hogy az rendelkezzen a játék azon sajátosságaival, amelyek által úgy élik meg a tanulást, mintha játszanának – önkéntességgel, örömérzéssel. Eközben erősíthetők a tanulás jellemzői is (elmélyülés, megismerési vágy, szándékosság stb.). A tanulási folyamat ezáltal fokozatosságot mutat a spontán játékból a szerzett tanulásig… És a kisgyermekkori játék észrevétlenül alakul át szándékos tanulássá.” (Körmöci, 1996)

 

 

1. A szabad játék támogatása

A játék az óvodáskor alapvető szükséglete, az óvodáskorú gyermek legtermészetesebb spontán és önkéntes tevékenysége, önmagáért való örömforrása. A gyermek a játék útján ismerkedik a világgal, a tárgyakkal és azok tulajdonságaival, a játék által fejlődik mozgása, értelmi képességei, érzelemvilága (B. Lakatos, 2001).

 

Az óvodapedagógus természetesen ismeri az egyes életszakaszok fejlődéslélektani sajátosságait, amelyek szorosan kapcsolódnak az adott életkorokra jellemző játéktípusokkal, játéktevékenységekkel.  A gyermekek folyamatos szabad játékának hatékony támogatásához emellett az óvodapedagógusnak a konkrét gyermekcsoport valós játéktörténéseiben is tájékozottnak kell lenni, továbbá fel kell ismernie a gyermekek játékmotivációit, életkori és egyéni igényeit is.  Tehát az óvodapedagógusnak meg kell értenie a játszás folyamatát és mozgatórugóit. A gyermek játékának megértése, a szabad játék támogatásához szükséges készségek kimunkálása kiemelten fontos óvodapedagógusi feladat. Az óvodapedagógusnak nem könnyű megtalálni helyét a szabad játék támogatásában. A legnagyobb nehézséget alapvetően annak felismerése jelenti, hogy miként kapcsolódhatunk a gyermekek tevékenységéhez úgy, hogy tiszteletben tartsuk a gyermekek önállóságát és a játék szabadságát egyaránt (Golyán és Szarka, 2015).

 

Az óvodapedagógus feladata megteremteni a folyamatos szabad játékhoz szükséges objektív feltételeket, megfigyelni a gyermekek játékát, s felhasználni azt fejlődésük elősegítése érdekében. Mivel az óvodás gyermek játéka egyfajta létforma, fejlődésének alapja, ezért játékának megfigyelése közben képet is kaphatunk meglévő ismereteiről, élményeiről, beszédkészségéről, szociális és értelmi fejlettségéről. A gyermekek játéka tehát személyiségük tükrözője, s mint ilyen, megismerésük legjobb módszere, eszköze is.

 

2. A tevékenységekben megvalósuló tanulás tervezése

Óvodás életkorban (3–6 éves) a gyermek ismeretei telítve vannak személyes élményekhez fűződő asszociációkkal. Ez a „tudás” még hézagos, folyton változik. Nem az eredmény a fontos, hanem a folyamat, örömet szerez neki az, amit csinál. És közben „kijátssza” félelmét, levezeti feszültségét, újra átéli örömét.

 

Az ismeretszerzési, tanulási eredményességben az érdeklődés meghatározó szerepét több kutatás bizonyítja. Az ember érdeklődése nemcsak egyfajta „adottság”, hanem bizonyos mértékben szabályozható, orientálható, fejleszthető. A mély és intenzív érdeklődés állandó ismeretszerzésre készteti az egyént, s több mint kíváncsiság, mert a megszerzett ismeretek tovább erősítik, tartósítják az érdeklődést. Az eredményes tevékenykedés feltétele is a tartós érdeklődés. Az érdeklődési irányok idővel alakulnak, formálódnak, az újdonság iránti fogékonyság, a nyitottság azonban megakadályozza az érdeklődés elszürkülését.

 

A gyermeki létet alapvetően a spontán tanulás jellemzi, 6–7 éves kor között jön létre az a fordulat a gyerekek értelmi képességeiben, amely alkalmassá teszi őket a szándékos és szervezett tanulásra”. (Vajda, 2009. 10.) A spontán tanulás, ismeretszerzés önkéntelen, bármikor, bárhol kialakulhat, elég hozzá egy tárgy, egy eszköz, egy személy, mely a gyermeket meglévő tapasztalatai felidézésére, újak megélésére készteti. A spontán lehetőségek tudatos kiaknázása ideális alkalmat nyújt az egyéni vagy mikrocsoportos fejlesztésre. A szervezett tanulási alkalmak során, a foglalkozások keretében teremtődnek meg az ismeretszerzési, a tapasztalási lehetőségek, melyeket az óvodapedagógus napi rendszerességgel tudatosan tervez, szervez és irányít

 

A tanulás lehetséges formái az óvodában (Alapprogram, 2018):

 

  • az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása)
  • a spontán játékos tapasztalatszerzés
  • a cselekvéses tanulás
  • a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
  • az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés
  • a gyakorlati problémamegoldás

A pedagógus felkészültsége, szakmai meggyőződése alapján, az óvodai nevelés funkcióit szem előtt tartva, deklarált célját a megjelölt feladatokban komplex módon érvényesítve egyrészt támogatja a gyermekek spontán tevékenységeit, másrészt megvalósítja céljait a szakszerűen tervezett és szervezett foglalkozások keretében.

 

A témáról bővebben a Pedagógiai tervezés az óvodában című kötetünkben olvashat, amelyben ráadásul a játék és tanulás kapcsolatának értelmezése mellett konkrét segítséget kap az óvodai tervezéshez is, részletes foglalkozástervezet-mintákkal. 

 

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet