Termék Kategóriák
0 termék - Ft

Szobatisztaságra nevelés a bölcsődében

A szobatisztaság kérdése mindig időszerű témakör, mivel a gyermekek életében ez egy fontos fejlődési mérföldkő, és a családok életében is nagy jelentőséggel bír. Éppen ezért nagy türelmet és elfogadást igényel ez a folyamat a szülőktől és a bölcsődében dolgozó kisgyermeknevelőktől egyaránt. A kulcs az együttműködésben rejlik, hiszen közösen kell megtalálni azt az időpontot és módszert, ami a gyermek számára a legideálisabb.

 

A bölcsődés gyermekek nagy része az ébrenléti idejük meghatározó részét a bölcsődében töltik, az ott dolgozó kisgyermeknevelők mint szakemberek nagyon sokat segíthetnek a gyermekek szobatisztává válásának segítésében, amit a szülőkkel közösen kell megtervezni akkor, ha a gyermek is hajlandóságot mutat az önállósodásra.

 

A szobatisztaság kialakulásához rendkívül jó személyes kapcsolat kell a kisgyermek számára, mert fontos motiváló tényező a biztonságot nyújtó szeretett felnőtt támogató, megértő, segítő magatartása.

 

A kisgyermeknevelő szerepe, feladatai

A bölcsődei felmenő rendszer, az állandóság és a saját kisgyermeknevelő rendszer jó alkalmazásával tudatos odafigyeléssel nagyon jól kialakítható a szeretetkapcsolat a gyermek és az őt gondozó felnőtt között.

 

A bölcsődében a szobatisztaságra nevelés a napirend szerves részét képző pelenkázással kezdődik, melyre mindig kiemelt figyelmet kell fordítani. A pelenkázás, biliztetés vagy a WC-használat a gyermek fejlettségének megfelelően kell hogy történjen, minden étkezés előtt, illetve szükség szerint.

 

Fontos tényező a bölcsődei fürdőszoba felszereltsége, hangulata. Lehetőleg legyen tágas, világos, barátságos, a benne lévő használati eszközök, amiket a gyermekek is használnak, legyenek a gyermekek méreteinek megfelelők. Ez a tér olyan hely, ahol a gondozási műveleteket végezzük, intim, bizalmas légkörben, ismereteket, támogatást nyújtva.

 

Ahogy a szobában sem cserélünk pelenkát, úgy a fürdőszobában sem játszunk. Amikor a gyermeket a fürdőszobába kísérjük, fontos, hogy tudassuk vele, hová megyünk, és miért. Ha éppen elmélyülten játszik, várjunk akár néhány percet is, míg figyel ránk, biztosítsuk számára, hogy hamarosan újra folytathatja a játékot.

 

Alapozzunk a gyermek kíváncsiságára, engedjük, hogy körülnézhessen, ha szeretné, kipróbálhassa a bilit vagy a WC-t, megfogja, vagy téphessen a papírból, ha akarja, húzza le, mert sokan félhetnek a lezúduló nagy mennyiségű víztől. Természetesen, ha kérdez, adjunk számára érthető válaszokat. Mutassunk meg neki mindent, ha érdekli, mondjuk el, mutassuk meg neki, mi mire való. Engedjük, hogy megfigyelhesse társait, az ő mintájuk is segítséget nyújt, hiszen a műveletek elsajátításában nagy szerepe van az utánzásnak. Ösztönözhetjük azzal is, hogy választhat, melyiket szeretné kipróbálni, használni.

 

Ha a gyermekben megvan az érdeklődés és a vágy, megismeri a fürdőszoba berendezési tárgyait, a bilit, a kis WC-t, és felkínáljuk neki a választás lehetőségét, szívesen fog próbálkozni. Ha valamelyik eszköz felkeltette az érdeklődését, kérdezzük meg, szeretné-e használni. Semmiképpen ne erőltessük, ne kényszerítsük rá, ha nem akarja, helyette biztassuk, bátorítsuk, dicsérjük, erősítsük már a legapróbb sikereket is.

 

Sokat jelent a megfelelő öltözet, ami kényelmes, könnyen le- és felhúzható a gyermek számára is. A kantáros nadrág, body, de a deréköv sem a legalkalmasabb ebben a helyzetben. Ilyenkor, ha kell, segítsük. Eleinte lefelé, majd combtól felfelé, végül már bokától teljesen egyedül felhúzhatja a ruházatot, biztosítsunk ehhez kellő időt.

 

Használjuk a műveletekhez kapcsolódó szavakat, mondatokat, ami a gyermek számára is érthető, világos. Semmiképp ne beszéljünk undorral még a székletes pelenkáról sem, hiszen ez egy természetes dolog, helyezzük a megfelelő badellába. Pelenkacsere alkalmával mindig töröljük le a bőrfelületet, széklet esetén lemosást alkalmazzunk, így teremtve meg a gyermek komfortérzetét. A vízzel való találkozást tegyük kellemes élménnyé.

 

Már ebben a korban is nagyon fontos, hogy a gyermekeknek megtanítsuk az intim területek helyes tisztítását. A WC-t használó gyermekek előtte és utána is mossanak kezet. A kisgyermeknevelőknek meg kell mutatniuk, tanítaniuk, különös figyelmet fordítva a kislányokra, a helyes irányokat, a WC-papír-használatot. A székletes gyermek törlését a kisgyermeknevelőnek kell végeznie.

 

A kisfiúk eleinte használják ülve a WC-t, mivel kezdetben még nem tudják jól megkülönböztetni a vizelési és székelési ingereket, és így sokkal könnyebben tudnak ellazulni, és ez elősegíti a hólyag teljesebb kiürülését. Ha a gyermek már jól alkalmazza az állva pisilés technikáját, és szeretné, ne tiltsuk, még akkor sem, ha időnként még mellémegy.

 

 

WC-használathoz biztosítsunk biztonságos, stabil fellépőt vagy dobogót, hogy a gyermek egyedül is a WC-re tudjon ülni, segítségével a talpa stabilan meg tud támaszkodni, így a gyermek biztonságban érzi magát. Ne ültessük hosszasan, elég, ha néhány percet várunk, ha nem sikerül, ne erőltessük hosszú ideig. A széklet az más dolog, nem biztos, hogy a pisiléssel egy időben az is a WC-be vagy bilibe megy. Vannak gyermekek, akik csak pelenkába hajlandóak székletet üríteni, féltik, nem akarják kidobni, nehezen válnak meg tőle, testük egy részének tekintik. Ennek az is lehet az oka, hogy ebben a korban jelennek meg az irreális félelmek. Ha már csak emiatt kér pelenkát, adjuk rá nyugodtan, majd ha végzett, vegyük le. Ne erőltessük, hogy a WC-t használja, ez a szobatisztaság zavarához vezethet.

 

Az éjszakai szobatisztaság természetes módon alakul ki, nem lehet tanítani. Egy hormon szabályozza, ami besűríti a vizeletet, így nem nyomja a hólyagot. Ez a hormon 3–7 éves kor között jelenik meg a szervezetben. Így a már nappalra szobatiszta gyermeknek az alvás idejére még szükséges lehet a pelenka. Ha csak alvás alatt van a gyermeken pelenka, és jelzi, hogy szeretne a WC-re menni, engedjük, ne mondjuk neki, hogy van rajtad pelenka. Amikor eljutottunk odáig, hogy napközben levesszük a pelenkát, mindig beszéljük meg a gyermekkel, mondjuk el neki, hogy mit várunk el tőle, ezt tegyük fokozatosan, eleinte 1-2 órára. Siker esetén növeljük a pelenka nélkül töltött időt.

 

Legyünk mindig egységesek, ha beteg vagy szabadságon van a társ kisgyermeknevelő, akkor se adjuk vissza rá a pelenkát csupán kényelmi okokból. A le-fel adott pelenkával megzavarjuk a tanulási folyamatot, azt gondolhatja, hogy nem bízunk benne. Sose haragudjunk rá, ne szégyenítsük meg, ha bepisil, mellépisil, bekakil vagy átázik a ruhája. Biztassuk, legyünk mindig nagyon türelmesek, sose legyünk ingerültek, dühösek.

 

A kisgyermeknevelő magatartása

A szobatisztaság kialakulását támogató kisgyermeknevelő magatartására jellemző, hogy:

 

  • rendelkezik alapvető ismeretekkel a gyermek fejlődéséről és a fejlődést meghatározó alapfolyamatokról,
  • jártas az életkori és egyéni sajátosságok felismerésében, figyelemmel kíséri, támogatja a gyermek testi, lelki és szociális fejlődését,
  • tudja támogatni a gyermek önállósulási törekvéseit, elkötelezett a rábízott gyermekek személyiségformálásában, fejlődésének segítésében,
  • képes a szeretetteljes kapcsolat kialakítására a gyermekkel, a szülőket egyenrangú partnernek tekinti,
  • szeretettel tud közeledni, és teljes biztonságot nyújtani a rábízott gyermeknek,
  • átsegíti a gyermeket egy-egy fejlődési nehézségen, biztosítja az egyéni bánásmódot.

Bölcsődében a szobatisztaság is fokozatosan jelenik meg:

 

  • eleinte észrevesszük, hogy a gyermek különböző módon kimutatja, hogy éppen valamit csinál a pelenkába. Grimaszol, abbahagyja a játékot, kipirul az arca, elbújik,
  • majd meg is mondja, ha rákérdezünk, hogy mi van a pelenkában,
  • később utánjelez, vagyis szól, hogy van valami a pelenkában,
  • ezután akkor szól, amikor éppen a dolgát végzi,
  • majd egyre hosszabb ideig, akár néhány órát is száraz marad a pelenka. Ekkor már 1-2 órára le is vehetjük róla,
  • majd előre szól, hogy mi fog történni, ilyenkor gyakran előfordul, hogy még befolyik, és
  • végül időben szól, vissza tudja tartani, míg a megfelelő helyre ér.

Ezeket a fokozatokat a csoportnaplóba, a gyermek fejlődési naplójába, illetve családi füzetbe és szóban a szülőknek is jelezni kell.

 

Írta: Bosnyákné Miklovicz Piroska

 

megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára kötetben.

 

 

Kiemelt képek: Elly Fairytale fotója a Pexels oldaláról

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet