A mozgásos kompetenciák fejlesztése az óvodában
A mozgásos kompetenciák fejlesztése az óvodában
A mozgásos kompetenciák fejlesztése rendkívül fontos az óvodában, mivel számos előnyt és előrelépést jelent a gyerekek fejlődésében és tanulásában. Elsőként is, a mozgásos kompetenciák kialakítása és fejlesztése segíti a gyermekek fizikai egészségét és jó közérzetét. Az aktív mozgás lehetővé teszi, hogy erősítsék izmaikat, javítsák állóképességüket és fejlesszék egyensúlyérzéküket.
Emellett a mozgásos tevékenységek a gyerekek szociális és érzelmi fejlődését is támogatják. A közös játék és mozgás révén kialakulnak a barátságok, a gyerekek megtanulnak együttműködni, kommunikálni és konfliktusokat kezelni. A mozgásos tevékenységek ösztönzik az egyéni kreativitást és önkifejezést is, ami hozzájárul a gyerekek önbecsülésének és önbizalmának növekedéséhez.
A mozgással kapcsolatban először mindenkinek a testre gyakorolt hatása jut eszébe, ami nem véletlen, hiszen a szervezetünk teherbíró képességének fejlesztése mozgás nélkül nem képzelhető el. A magasfokú teljesítőképesség és egészség kialakításához komoly fizikai erőfeszítésekre van szükség, amire nem mindig szánunk kellő időt, így a mozgás életünkben inkább kampányszerű, mintsem rendszeres időtöltés. Ez a felnőttekre jellemző hozzáállás teljes mértékben ellentétes a kicsi gyerekeknél tapasztaltaknál, hiszen a nap nagy részében igénylik a mozgást. A 3–10 év közötti gyerekek 99 százalékát nem kell külön utasítani a mozgásra, mert ez náluk szinte folyamatos igényként jelentkezik.
Az óvodás és az alsó tagozatos gyerekek maximális dinamikával, sebességgel mozognak, és ez a következő élettani változásokat idézik elő bennük:
- Gyors pulzusszám-emelkedés
- Légzési funkciók felgyorsulása
- Gyors regeneráció
- Gyors koncentrációcsökkenés
- Gyors adaptáció
- Gyors folyadékvesztés
A mozgás során jelentkező élettani változások tükrében át kell gondolnunk, mi lesz ezeknek a következménye, mire kell a tervezéskor odafigyelnünk.
A foglalkozások során tapasztalható élettani változások egy idő után fizikális adaptációt eredményeznek, így a szervezet működésének hatékonysága fokozatosan növekszik.
A rendszeres mozgás a szervezet több területén okoz változást:
- fejlődik a keringési rendszer,
- az izomzat teherbíró képessége növekedik,
- a csontozat erősödik,
- fejlődik a légzési rendszer,
- az immunrendszer erősödik,
- növekszik a regenerálódóképesség.
A fizikai aktivitás egészségünk megőrzésében kiemelt szerepet játszik, ezért elengedhetetlen az óvodások napi mozgásos tevékenysége, mely egyaránt jelent irányított foglalkozásokat és szabad, önálló aktivitási időtartamokat.
Nagyon lényeges a szabadban, az udvaron eltöltött idő, ahol az alkalmazkodási hatékonyság 2–3-szor nagyobb, mint a zárt térben történő mozgásoknál.
A mozgás kognitív hatásai
A mozgás és a sport fizikai hatásai után térjünk át azokra a területekre, melyek kevésbé kerülnek reflektorfénybe, annak ellenére, hogy a mozgást rengeteg területen használják fejlesztési céllal, mint például a részképességzavarok terápiájában.
A mozgásfejlődés alapja a megfelelő idegrendszeri és izomzati fejlettség, ugyanakkor csecsemőkorban a szellemi, tanulási folyamataink a mozgástanulással, a mozgásérzékeléssel indulnak el, kezdve a velünk született reflexektől, a járás elsajátításán át, a beszéd kialakulásáig.
A táblázatban bemutatott első 15 hónapban a mozgástanulás eredményeként az idegrendszer fejlődése láthatóan igen intenzív, tehát a mozgás az agyi aktivitásra rendkívül pozitívan hat.
Az agy hőtérképes vizsgálatával bebizonyították, hogy az ülőtevékenység, illetve a séta során milyen nagy mértékben különbözik az agy aktivitási szintje. E tényeket felhasználva ma már a mozgást hatékonyan használják tanulási nehézségek, valamint magatartászavarok javítására.
A kognitív képességek fejlesztését szolgáló pszichomotoros mozgástanítás hatékonyságáról írtak Intala és munkatársai, akik 6–10 éves kor közötti gyerekeket vizsgáltak. Tesztet töltettek ki gyerekekkel, mely a nyelvi, a kommunikációs és tanulási nehézségekkel küzdő tanulók kiszűrésére szolgált. A teszt határértéke 15 százalék volt. A tanulók 71 százaléka teljesített a 15 százalékos szint alatt, így őket 6 hónapos mozgásterápiára küldték. Két csoportra bontották őket, az A csoport normál testnevelésen, míg a B csoport pszichomotoros mozgástanulásban vett részt. Hat hónap
után újra kitöltötték a tesztet, és az eredmény a következő lett: az A csoport 56 százaléka, a B csoport 75 százaléka teljesített a 15 százalékszint felett. E vizsgálat további bizonyíték arra a tényre, hogy az óvodások mindennapos mozgásigényének biztosítását meg kell oldani.
A teljes cikk Az egészségfejlesztés nagykönyve című kiadványunkban jelent meg.
https://raabe.hu/trainings/mozg001-2020/
