A magatartási nehézséggel küzdő tanulók nevelése, oktatása

 

Mivel a magatartási nehézséggel küzdő tanulók tanulmányi teljesítménye és magatartása között nagy eltérés lehet, célszerű ezt a két területet külön értékelni. A nemkívánatos magatartást nem szabad megjeleníteni a tantárgyi értékelésben, mert ezzel a tanulás iránti motivációt csökkentjük.

 

Tanácsok a magatartási nehézséggel küzdő tanulókkal való bánásmódhoz:

• Világos, egyszerű és teljesíthető szabályokat fogalmazzunk meg.
• Csak olyat kérjünk a tanulótól, amit meg tud tenni.
• A pozitív változást azonnal erősítsük meg és jutalmazzuk.
• Nagyon hatékony, ha a szabályokat együtt fogalmazza meg a pedagógus és a tanuló, és kijelölik azt a célt is, amit ezeknek a szabályoknak a betartásával el tud érni – meg kell fogalmazni, miért jó neki, ha betartja a szabályokat.
• A szabályok mellett mindenképpen jelenjen meg egy motivációs rendszer is, ami miatt érdemes a tanulónak ezeket a szabályokat betartani.
• A szabályok és a motivációs elem megjelenítése történjen vizuálisan; amíg a tanuló kisebb, addig képekkel, később a szabályok leírásával.
• A szabályok mindig legyenek láthatóak a tanuló számára.
• Legyen ráragasztva a padjára, tolltartójára, de egyszerű jelekkel, tollal akár a kézfejére is rárajzolhatjuk.

 

Mivel segíthetjük még a tanulókat? Az alábbiakban olyan általános pedagógiai tanácsokat szeretnénk megfogalmazni, melyeket minden tanuló nevelése-oktatása során minden pedagógus alkalmaz. Talán evidenciának is fog tűnni, de ezeknek a pedagógiai tevékenységeknek, attitűdöknek az alkalmazása a magatartási nehézséggel küzdő tanulók esetében kiemelt jelentőségű, annak érdekében, hogy a tanuló nehézségei csökkenjenek, az osztály működése biztonságosabbá váljon, a mi tanításunk pedig hatékonyabbá.

 

• Egyszerre csak egy, rövid utasítást kapjon a gyermek, ha elvégezte a feladatát, dicsérjük meg!
• Feladatok, utasítások előtt mindig indokoljuk meg, hogy miért várjuk el tőle annak a feladatnak a megoldását, az utasítás végrehajtását!
• Ne várakoztassuk őket fölöslegesen!
• Az órákat szervezzük úgy, hogy mozgalmasak legyenek, a tanuló felállhasson, beszélgethessen (projektmunka, kooperatív technikák alkalmazása stb.). Amennyiben erre nincs lehetőség, a magatartási nehézséggel küzdő tanulónak engedjük meg, hogy mozogjon, vagy legalább babrálhasson valamivel.
• A feladatoknál mindig adjunk választási lehetőséget, ha erre van módunk. Választhasson két feladat/játék közül, vagy választhassa meg, hogy mivel, hogyan, milyen módon, esetleg kivel szeretné megoldani. A magatartási nehézséggel küzdő tanuló az egyszerű tiltást nehezen fogadja el, ezek nyíltan opponáló magatartásmódokat hívnak elő nála.
• Mivel a már rögződött – a tanuló számára egyébként hatékony és jól bevált – negatív magatartási módok megváltoztatása nem könnyű és nagyon lassú folyamat, ha a tanuló hibázik, „nem viselkedik jól”, akkor is tudatosítsuk benne, hogy nem őt nem szeretjük, hanem az nem tetszik nekünk, amit tett.
• Minden hibázás után próbáljunk meg újra és újra bízni a tanulóban, győzzük meg arról, hogy képes betartani a szabályokat, képes változtatni a negatív magatartási módokon.
• Biztosítsunk a magatartási nehézséggel küzdő tanulók számára elegendő mozgási, tevékenységi lehetőséget, hogy „eszébe se jusson rendetlenkedni”. Legyen mindig elfoglalt, akkor nem kezd unatkozni. Az unalom sok esetben lehet a negatív viselkedés forrása.
• A közösen megalkotott szabályokat mindig következetesen be kell tartani. Az ő esetükben nem lehet a „húzd meg, ereszd meg” elvét alkalmazni, vagy azt mondani, hogy ma kivételesen megengedem, hogy ne a szabály szerint működj. A szabályok betartása minden esetben kötelező addig, amíg belsővé nem válnak (akkor pedig már természetes, hogy betartja).
• Mindeközben próbáljunk meg folyamatosan türelmesek és nyugodtak maradni.

 

A fent leírtak megvalósítása sok és fáradságos munkát igényel a pedagógusoktól. A változások nem érzékelhetőek egyik napról a másikra. Törekedjünk arra, hogy ezekben a folyamatokban ne maradjunk egyedül. Pedagógustársainkon kívül nagyon fontos partnereink a szülők, akikkel egymás segítői is lehetünk. Nagyon hasznos, ha a magatartási szabályokat együtt tudjuk megalkotni, és ezeknek a szabályoknak a betartását otthon is elvárják a gyermektől. A közös cél, a közös rendszer és az ennek elérése érdekében tett közös lépések megkönnyítik a szülő mindennapjait és a pedagógusok munkáját is.

 

A témával kapcsolatban az alábbi kötetekben olvashat részletesebben: