A táplálás, táplálkozás zavarai kisgyermekkorban

A táplálás, táplálkozás zavarai kisgyermekkorban

Az étkezési problémákat több csoportra lehet osztani. Az egyik problémakör a fizikai nehézségekről szól, amely az idegrendszeri, mozgásszervi, testi eltérő fejlődés következménye. A másik típusú problémakör a pszichés, továbbá szenzoros problémákkal kapcsolatban alakulhat ki. Lássuk mik lehetnek a táplálás, táplálkozás zavarai kisgyermekkorban…

Az étkezési problémák jellemzői, kialakulása, típusai

A különböző problémaköröket nem lehet teljes mértékben szétválasztani, mert sok esetben egymással összekapcsolódva alakulnak ki. Azonban azért kell mégis megkeresni, hogy mi a kiindulópont, mert csak akkor tudunk hatékonyan, a megfelelő irányból segítséget nyújtani, ha tudjuk a probléma gyökerének a természetét.

Mielőtt azonban elkülönítjük egymástól az irányokat, tekintsük át, hogy milyen tipikus nehézségekkel találkozunk.

Nehézségek a táplálkozásban

• Probléma lehet az étvággyal, leginkább az okoz gondot, hogy a gyermek az elvártnál kevesebbet eszik. Ilyenkor sajnos könnyű belecsúszni a „mindegy csak egyen” megoldásba, és folyamatos kínálgatással, nassolással sikerül valamennyi ételt beletáplálni. Azonban néha előfordul a másik véglet is, hogy túl nagy az étvágya, szinte „addig eszik, amíg előtte van az étel”, nem jelez jóllakottságot. Mindkét esetben az éhség-jóllakottság szabályzásán van a hangsúly, ebben lehet a gyengeség és egyben a megoldás kulcsa is.
• A darabos étel elfogadásával is sokszor adódik probléma. Előfordul, hogy 2-3 éves gyermeknek is pépesíteni kell még, mert elutasítja a darabosat, öklendezik tőle, súlyosabb esetben akár hánytatja magát.
• Ugyanígy előfordulhat, hogy a pépeset nem hajlandó enni, és hasonló magatartással találkozunk, mint a darabos étel elutasításánál.
• Nagy nehézséget jelenthet bizonyos gyermekeknek a kevert állagokkal való találkozás, amikor pépes vagy folyékony ételben vannak darabok.
• Találkozhatunk mozgásbeli problémákkal, amikor a gyermek nem tud harapni, rágni, a falatot továbbítani. Ilyen esetekben az izmok működésével van a probléma, amely alapvetően nem motivációs probléma. Ugyanakkor a kudarc, sikertelenség, esetleges negatív események vissza is hatnak a próbálkozási kedvre.
• Vannak olyan gyermekek, akik nem akarnak egyedül enni, és még egészen sokáig etetni kell őket. Ilyenkor szükséges feltenni a kérdést és őszintén válaszolni, hogy vajon tényleg a gyermek nem akar önállósodni, vagy valamilyen érzelmi vagy kényelmi okból etetik őt.
• Nagyon gyakori az extra válogatós gyermeki attitűd. Ez olyan mérvű szelektálást jelent, amely nem a saját ízlés kialakulásának folyamata, hanem bizonyos ízű, állagú, színű, textúrájú ételek teljes elutasítását jelenti, és ezáltal a repertoár alig néhány ételre korlátozódik. Példaként álljon itt a leggyakoribb menü, amelyet ezek a gyermekek elfogadnak: sült krumpli, nuggets, uborka, üres tészta. Persze rendkívül változatos módon tudnak a gyermekek alig néhány étel fogyasztásával „túlélni”, de a közös jellemző, hogy csupán 2-3 féle ételt fogadnak el, és azokat is csak bizonyos helyekről, gyártóktól, éttermekből.

A táplálkozási problémák kialakulásának okai

Térjünk át az egyik fő kérdésre, vagyis arra, hogy mitől alakulnak ki ezek a problémák. Ugyanis, ha ismerjük azokat a gócpontokat, amelyek nehézséghez vezetnek, akkor sok esetben meg is tudjuk előzni őket, illetve csökkenteni tudjuk a hatásukat.

A mozgásszervi, fizikai problémák olyan gyermekeknél jelenhetnek meg, akiknek eleve a nagy- és finommozgások terén van nehézségük. Ennek oka lehet koraszülöttség, szülési sérülés vagy minimális oxigénhiány, genetikai okok, rendellenesség a szájüregben, beidegzési zavar. Az étkezés fejlődésének bármelyik szintjén megjelenhet a probléma, a szopástól a rágásig, nyelésig. A nehézség mértéke bármilyen lehet, az enyhétől az egészen súlyosig. A kisgyermeknevelők többnyire nagyon súlyos esetekkel keveset vagy egyáltalán nem találkoznak. A legsúlyosabb esetekben szondatáplálásra lehet szükség. Amennyiben ilyen gyermek felvételére van lehetőség a bölcsődében, szakszerű segítséget és oktatást kell nyújtani a kisgyermeknevelők számára. Azonban ennél kevésbé súlyos probléma megjelenése bizonyára esélyes.

Fontos elkülöníteni, hogy motoros, mozgásbeli nehézséggel állunk-e szemben az étkezés területén. Amennyiben a kisgyermek nagy- és finommozgásai, illetve beszédfejlődése nem megfelelő, nagy eséllyel valami mozgásos probléma áll a háttérben. Izomzata lehet túl feszes vagy túl laza. Izomereje gyengébb lehet, ezért hamar elfárad. Elképzelhető, hogy a helyes ülés nem alakult még ki megfelelően, ezért szintén fáradékony lesz étkezés közben, és nem tudja jól harapni, rágni, a nyelvmozgásával továbbítani az ételt. A mozgáskoordináció zavara is kihatással lehet a szájszervek mozgására. A hétköznapokban úgy fogalmazódik meg, hogy „ügyetlen az étkezés terén (is)”.

Szenzorosság, mint ok

Szenzoros, szenzomotoros érintettségnek nevezzük, amikor a gyermek hárít bizonyos tapintási, látási, hallási ingereket, mert azok kellemetlenek vagy túl erősek számára. A táplálkozásban azt látjuk, hogy hárítja azokat az ételeket, italokat, amelyek nehezen befogadható ingereket jelentenek a számára. Ugyanígy elutasíthat olyan eszközöket, – tányérok, poharak, evőeszközök-, amelyek negatív ingert jelentenek számára. Azért hárítja ezeket, mert a szenzoros ingerfeldolgozás gyenge, és ez dühöt, félelmet, szorongást, kellemetlen érzeteket vált ki.

A szenzoros ingerfeldolgozás zavara állhat önmagában, de sok esetben megjelenik az ADHD (hiperaktivitás, figyelemzavar), az autizmus, az éretlen idegrendszerrel érintett gyermekek körében. Azonban ezeket nem szabad összetéveszteni és feleslegesen következtetéseket levonni a diagnózis tekintetében. Ugyanakkor, ha egy vélemény megfogalmazását kéri pl. a Pedagógiai Szakszolgálat egy kisgyermekről, érdemes ezeket az étkezéssel kapcsolatos megfigyeléseket is beleírni a jellemzésbe.

A pszichés hátterű evészavarok kialakulásának tárháza rendkívül nagy és sokszor kissé megfoghatatlan. Máskor nagyon is jól látható a kialakulás oka, de nem igazán tudunk mit kezdeni vele, tenni ellene. A legfontosabb, amit a kisgyermeknevelő tehet, hogy próbálja saját szavaival megfogalmazni a tapasztalatait, benyomásait, és érzéseit. Ezek kimondása segíthet a probléma megértésében, illetve abban, hogy eldöntse, kihez kell fordulni.

 

Hogyan alakulnak ki ezek a zavarok, mi okozhatja a blokkot?

A gyermek fejlődésének bármely pontján találhatunk olyan gócpontot, amely megakasztja, sőt, akár vissza is vetheti a további fejlődést. Talán nem is kell hangsúlyozni a kiegyensúlyozott anya-gyermek kapcsolatot, amely minden fejlődés alapköve. A táplálásnál az életösztön elsődleges velejárója. Az édesanya részéről az első, legfontosabb érzés, tudás és kompetencia, hogy „tudom táplálni a gyermekem!”. Ha ez csorbul, az alap anya-ösztön csorbul, mert a szülés utáni első percektől, óráktól ez teszi ANYÁ-vá az anyát. A csecsemő részéről mindez úgy jelenik meg, hogy „biztonságban vagyok”, „táplálva vagyok”. Ez adja számára az életösztön első kielégítését. Ez jelenti számára, hogy helye van a világban, hiszen teljes mértékben kiszolgáltatott. Így a szoptatás nyugalma, „sikeressége”, az, hogy nem görcsöl rá az anya, illetve nem görcsölteti rá senki, a legfontosabb az édesanya és a gyermek életében.

Sokat árthat az, ha az első napokban, hetekben folyton mérik a csecsemő súlyát, hogy mennyit evett, ahelyett, hogy szépen haladhatnának a maguk összehangolódásának ütemében. Természetesen amennyiben tényleg probléma van, be kell avatkozni, de úgy vélem, manapság kevesebb teret adunk a nyugodt próbálkozásnak, mint kellene. A korán adható tápszerek és a talán ezek szülte elvárások ma jóval több pszichés zavart okoznak, mint amennyi valódi fizikai baj származna abból, hogy lassabban alakulna ki a megfelelő táplálás/táplálkozás.

Hozzátáplálás, az ételek állagai

További gócpontot lehet elhelyezni a hozzátáplálásnál megjelenő elvárások során. Fontos, hogy a csecsemő saját tempójában, az ő visszajelzései mentén haladjunk, és semmit ne erőltessünk. Ez vonatkozik mind az ételekre, mind az italokra, mind a használt eszközökre. Ma már nagyon sokféle tányér, pohár, cumisüveg, kanál stb. kapható. A szülők sokszor végig is próbálják a repertoárt, ha a csecsemő nem fogad el valamit. Sokszor csupán időre lenne szüksége, de ehelyett egy újabb ismeretlen eszközzel próbálják beletáplálni azt, amire még nem teljesen nyitott. Ez nem szokott megoldásra vezetni. Sokkal célravezetőbb, ha maradunk az első megvásárolt eszköznél, és türelmesen kínálgatjuk a csecsemőt. Mert az újabb eszköz jön, a finom dresszúra viszont marad.

Ugyanígy jellemző nehéz pont a szilárd, darabos étel bevezetése. A türelem, kivárás tekintetében hasonlókat fogalmazhatunk meg, mint a hozzátápláláskor leírtak. A darabos ételek bevezetésénél alapvető szempont, hogy a pürés állagú ételtől külön kell adni, hiszen a gyermek ugyanúgy nyelni próbálja, de a falat megakadhat. Ez kisebb-nagyobb veszélyeket rejt. Ha nem is történik baj, a gyermek elbizonytalanodik, megijed, és az étkezés ezután szorongással vegyülhet. A darabos ételeket tehát mindig önmagában kell bevezetni, és amikor már jól tud velük bánni, akkor lehet megpróbálni összerakni a pépessel vagy folyékonnyal.

Pszichés hátterű problémát okoznak olyan helyzetek is, amik nyomást gyakorolnak a gyermekre akkor, ha ő nem eszik eleget, lassan eszik, válogat.

Néhány példa:

• „Az én kedvemért…”
• „A mama kedvéért..”
• „Egyet nekem, egyet neked!”
• „Nézhetsz mesét, ha ezt megeszed!”
• „Anya boldog lesz!”
• „Nézd, a tesó is megeszi!”
• „Ettől leszel erős!”
• „Beteg leszel/kórházba kerülsz/megyünk a doktor nénihez”

… bizonyára mindenki tudja folytatni a sort.

Evés=szorongás?

Miért jelent ez lelki megterhelést a gyermeknek? Mert az érzi, hogy ő nem jó. Hogy ő nem lehet, az, aki valójában ő. Mert rajta múlik anya jólléte, pedig ennek fordítva kellene lennie. A szeretet, aminek feltétlennek kellene lennie, az étkezési megfelelésén múlik. Az étkezésnek örömtelinek kellene lenni. Ehelyett szorongást szül, és ez még további szorongást szül. „Szorongok, attól, hogy szorongani fogok, mert nem tudok jól enni, és anya nem lesz boldog, és megint olyan fog történni, ami rossz nekem…” Nagyon sok családban oldják meg végül ezt a csapdát, ezt a körforgást úgy, hogy étkezés közben elterelik a gyermek figyelmét. Leginkább mesenézéssel, vagy úgy, hogy játszás közben diktálják bele a falatokat. De előfordul az is, hogy folyton ki van téve a nassolnivaló, mert úgy legalább eszik valamit. Csak éppen nem a megfelelőt és nem elegendőt. Sajnos ezek csak átmeneti megoldásnak jók, de a helyzetet nem oldják meg. Sok gasztroenterológiai kivizsgálást, fölösleges aggódást és utánajárást, és mindezek fizikai és lelki terhét spórolhatnánk meg, ha nem tennénk ezeket a gócpontokat a fejlődésbe.

A különböző tőről fakadó étkezési zavarok sok esetben összefonódnak. Azt látjuk, hogy a fizikai, mozgásszervi, illetve szenzoros tőről fakadó problémákhoz előbb vagy utóbb pszichés zavar is társul. Nagyon sok alapérzés-szükséglet szenved hiányt, ezért a legtöbbször rárakódik a szorongás. Sokszor nehéz eldönteni, hogy mi volt előbb, mi az alap, és ez már komolyabb differenciáldiagnosztikát igényel.

 

Írta: Bernolák Dóra, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban.