Termék Kategóriák
0 termék - Ft

Dr. Sárközi Gabriella: Az iskolai bántalmazások jogi aspektusai

„Öngyújtóval felforrósított pénzérmével égette meg osztálytársuk nyakát két kamasz fiú. Ezt egyszerűen heccből tették. Az eset még 2019 májusában, egy nyíregyházi szakközépiskolában történt, a fiúkat a napokban ítélték el. Testi sértés miatt próbaidőt és pártfogói felügyeletet szabott ki a bíróság. A bántalmazott fiú másodfokú égési sérülést szenvedett. – jelent meg a hírekben.

 

Bántalmazások az iskolában

 

A TALIS (Teaching and Learning International Survey – Nemzetközi tanítás- és tanulásvizsgálat) a legnagyobb olyan nemzetközi kérdőíves vizsgálat, amely tanárokat és intézményvezetőket kérdez meg a tanítás és a tanulás körülményeiről, a tanítással kapcsolatos attitűdjeikről, tanítási gyakorlatukról, az iskolavezetés sajátosságairól. A vizsgálat kezdeményezője és végrehajtója a fejlett országok gazdasági és társadalmi fejlődését támogató globális szervezet, az OECD.

2018-ban a TALIS az iskolák biztonságával kapcsolatban arról kérdezte az intézményvezetőket, milyen gyakran fordulnak elő a tanítás-tanulás eredményes és nyugodt működését gátoló jelenségek az iskolában. A válaszok összegzése azt mutatja, hogy az OECD-országokban az iskolák túlnyomó többségében ritkán fordulnak elő olyan események, amelyek a diákok biztonságérzetét negatívan befolyásolják. Az egyetlen, aggodalomra okot adó számadat, hogy az intézmények 14%-ában a tanulók hetente vagy naponta megfélemlítik, zaklatják vagy verbálisan bántalmazzák társaikat.

 

Csákó Mihály szociológus kutatásai szerint az iskolai belső szabályok nagy arányban jogsértők. (Csákó Mihály előadása: Magyar Szociológiai Társaság Konferenciája 2007.)  Vagyis a felmérések szerint a tanulók eleve egy jogsértő gyakorlatot látnak maguk előtt követendő példaként. A gyerekek látják a körülöttük lévő konfliktuskezelési technikákat, így azt is, amikor az iskolában a fenntartó az igazgatóval, az igazgató a tanártársaival, a szülő a pedagógussal erőszakos eszköztárat alkalmaz egy probléma megoldásakor.

 

Miként reagálhat a kormányzat, a fenntartó vagy az iskolavezetés a növekvő agresszióra? Az egyik út a büntetések szigorítása, ez azonban a szociológiai felmérések szerint sajnos nem csökkenti, hanem még inkább fokozza az agressziót. Számos kutatás bizonyítja, hogy az iskolai erőszak kriminalizálása, és az ezekre adott büntetőjogi válaszok növelik az erőszakos esetek számát. A büntetésközpontú légkör és a zéró-tolerancia olyan iskolai klímát hoz létre, amelyben sokkal nagyobb a konfliktusok esélye.

 

Az iskolai konfliktusok nem újkeletűek. Az oktatást a kezdetektől fogva áthatja a konfliktus. Ez természetesen abból is eredeztethető, miszerint az emberek egymás közötti érintkezése konfliktushelyzetek kimeríthetetlen tárházát jelenti. A konfliktusok keletkezése az iskolai szervezet és a pedagógiai munka egyik legtermészetesebb velejárója, sőt a társadalomban megjelenő konfliktusok is leképeződnek az iskola életében.

 

Az oktatási intézmény mint szervezet több szereplős kapcsolatrendszer. Az iskolai színtér főszereplői a tanulók, pedagógusok és a szülők, ezt egészíti ki az iskola vezetése és az intézmény egyéb alkalmazottainak jelenléte, valamint a fenntartó. A „mellékszereplők” közé tartoznak az iskola ügyeivel foglalkozó helyi hatóságok, a gyermekvédelem szakemberei és az iskolával együttműködő civil szervezetek. A szereplők mindegyike közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatban áll egymással, de a leggyakoribb kapcsolat a pedagógus-tanuló, tanuló-tanuló között áll fenn. Ők azok, akik nap mint nap személyes kapcsolatban állnak egymással, akár több órán keresztül. Mivel az iskolai kapcsolati színtér leggyakoribb megtestesülése a tanár-diák és a diákok egymás közötti kapcsolatai, a konfliktusok legfőbb forrásai is ezekből a kapcsolatokból alakulnak ki.[1]

 

 

Sérülések, balesetek az iskolában

A Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 4. §-ának 33. pontja szerint tanuló- és gyermekbaleset: minden olyan baleset, amely a gyermeket/tanulót az alatt az idő alatt vagy tevékenység során éri, amikor a nevelési-oktatási intézmény vagy a gyakorlati képzés folytatójának felügyelete alatt áll, ide értve az intézményen kívüli gyakorlati képzés során bekövetkezett balesetet is.

 

A nevelési-oktatási intézményben a nyitvatartási időben biztosítani kell a gyermekek, tanulók felügyeletét, védelmét, figyelemmel a balesetmegelőzés szempontjaira. Olyan környezetet kell teremteni, amely alkalmas a balesetbiztonsággal kapcsolatos szokások, magatartási formák kialakítására. A tanórai és az egyéb foglalkozások során a nevelési-oktatási intézmény sajátosságaira figyelemmel ki kell alakítani a tanulókban a biztonságos intézményi környezet megteremtésének készségét, át kell adni a balesetmegelőzési ismereteket a főbb közúti közlekedési balesetek, a mérgezés, fulladás veszélyei, az égés, az áramütés, valamint az esés témakörében. Fejleszteni kell továbbá a gyermek biztonságra törekvő viselkedését.

 

Az óvoda, iskola, kollégium SZMSZ-ében kell meghatározni a nevelési-oktatási intézmény vezetőinek, pedagógusainak, valamint egyéb alkalmazottainak feladatait a tanuló- és gyermekbalesetek megelőzéséhez és a baleset esetén elvégzendő feladatokat (intézményi védő, óvó előírások).

 

A nevelési-oktatási intézménynek ki kell vizsgálnia és nyilván kell tartania a tanuló- és gyermekbaleseteket, teljesítenie kell az előírt bejelentési kötelezettséget. A súlyos esetekhez az iskola köteles mentőt hívni. A szülő pedig minden sérülés esetén értesítendő.

 

A nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel járó tanuló- és gyermekbaleseteket haladéktalanul ki kell vizsgálni. Ennek során fel kell tárni a kiváltó és a közreható személyi, tárgyi és szervezési okokat. Ezeket a baleseteket az oktatásért felelős miniszter által vezetett, a minisztérium (Emberi Erőforrások Minisztériuma) üzemeltetésében lévő elektronikus jegyzőkönyvvezető rendszer segítségével kell nyilvántartani, vagy ha erre rendkívüli esemény miatt átmenetileg nincs lehetőség, jegyzőkönyvet kell felvenni.

 

A jegyzőkönyvek egy-egy példányát – az elektronikus úton kitöltött jegyzőkönyvek kivételével – a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap nyolcadik napjáig meg kell küldeni a fenntartónak. Az elektronikus úton kitöltött jegyzőkönyv kinyomtatott példányát, a papíralapú jegyzőkönyv egy példányát át kell adni a tanulónak, kiskorú gyermek, tanuló esetén a szülőnek. A jegyzőkönyv egy példányát a kiállító nevelési-oktatási intézményében meg kell őrizni. Ha a sérült állapota vagy a baleset jellege miatt a vizsgálatot az adatszolgáltatás határidejére nem lehet befejezni, akkor azt a jegyzőkönyvben meg kell indokolni.

 

A nem állami intézményfenntartónak a részére megküldött papír alapú jegyzőkönyvet nyolc napon belül meg kell küldenie a nevelési-oktatási intézmény működéséhez szükséges engedélyt kiállító megyeszékhely szerinti járási hivatal részére.

 

A megyeszékhely szerinti járási hivatal az egyházi, magán és nemzetiségi önkormányzati intézményfenntartótól, a tankerületi központ a nevelési-oktatási intézménytől érkezett, nem elektronikus úton kitöltött baleseti jegyzőkönyvet a naptári félévet követő hónap utolsó napjáig meg kell küldenie az oktatásért felelős minisztérium részére.

 

Amennyiben a baleset súlyosnak minősül, akkor azt a nevelési-oktatási intézmény a rendelkezésre álló adatok közlésével – telefonon, e-mailen, telefaxon vagy személyesen – azonnal bejelenti az intézmény fenntartójának. A súlyos baleset kivizsgálásába legalább középfokú munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személyt kell bevonni.

 

Súlyos az a tanuló- és gyermekbaleset, amely

a) a sérült halálát (halálos baleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított kilencven napon belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette),
b) valamely érzékszerv (érzékelőképesség) elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását,
c) a gyermek, tanuló orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülését, egészségkárosodását,
d) a gyermek, tanuló súlyos csonkulását (hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztése, továbbá ennél súlyosabb esetek),
e) a beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulását, a tanuló bénulását, vagy agyi károsodását okozza.

 

A nevelési-oktatási intézménynek lehetővé kell tenni az óvodaszék, az iskolaszék, a kollégiumi szék, ezek hiányában a szülői szervezet, közösség és az iskolai diákönkormányzat képviselője részvételét a tanuló- és gyermekbaleset kivizsgálásában.

 

A teljes írás az IntézményVezetés című kiadványsorozatunk decemberi számában olvasható. A sorozatot megrendelheti az alábbi linkre kattintva:

 

 

[1] Sárközi Gabriella – Jásper András: Konfliktuskezelés az oktatásban. In: Mediáció – Közvetítői eljárások. Szerk.: Sáriné Simkó Ágnes. HvgOrac Kiadó, Budapest, 2012. p. 449-452.

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet