Termék Kategóriák
0 termék - Ft

Az óvoda-iskola átmenet pedagógiai kérdései

A köznevelési törvény módosítása kapcsán megjelent egy új „iparág”, amely eddig is volt, de most nagyobb létszámban láthatók, illetve különös hangsúlyt kapnak. Ez pedig a következő: Óvodapedagógusok felkészítése a hatékony az iskola előkészítésre, illetve 5-6 éves gyerekek „tanfolyami” felkészítése az iskolára. Felmerülnek kérdések: Az óvodapedagógus eddig nem készítette fel a gyereket az iskolára? Nem volt ez dolga?

 

A köznevelési törvény módosítása – az óvodákra vonatkozóan – 3 tényezőre vonatkozik. Ezek a következők (nem szó szerinti idézetekkel):

  • óvodából felmentés csak 4 éves korig adható
  • az óvoda utolsó éve kiemelten iskola előkészítő funkciót tölt be
  • a gyermekek 6 évesen mennek iskolába, felmentést a szülőnek lehet kérni, melyet egy – az Oktatási Hivatal által létrehozott – szerv fog elbírálni.

 

A nyári időszak óta számtalan fórum, internetes felület, tanácskozás, konferencia, testületi értekezlet foglalkozik a témával, hiszen az óvodapedagógus kompetenciái csökkenhetnek (nem ő és a szülő együttes döntése alapján maradhat a gyerek az óvodában). Minek, miért kell a megfigyeléseket elvégezni, mire valók a fejlődési naplók, amelyek a nyomon követés eredményeit rögzítik. A végrehajtási működési rendeletek alapvetően nem finomítottak a törvényen, de szerencsére az óvodapedagógus írásos véleménye és/vagy a fejlődési napló egésze, esetleg annak kivonata számíthat a döntésben.

 

Foglalkoztatják a szülőket is, szintén online és egyéb felületeken lehet követni ezeket a megnyilvánulásokat, főként félelmeket.

 

Felmerülnek kérdések: Az óvodapedagógus eddig nem készítette fel a gyereket az iskolára? Nem volt ez dolga? A gyerekeknek nem árt a direkt módon készülés? Nem veszi ez el a játékidőt, az otthoni együttlétet?

 

A korszerű pedagógia hogy foglal állást ezekben a kérdésben?

Az óvodáskor vége akkor van, amikor a gyermek testi, szellemi, lelki fejlettsége (szociális, verbális, testi/fizikai és kognitív) eléri az iskolai élethez szükséges szintet.

 

A gyermekek közti különbségek nagyok, a fejlődés iránya és üteme egyéni. Ezért mind az óvodába lépés, mind pedig az iskolába lépés ideje nem meghatározható egységesen. (Természetesen egy-egy év „eltolással” meghatározandó.) Ezért a felmentési kérelmeket érdemes beadni, ha az óvodapedagógus azt érzi, hogy a gyereknek szüksége van még egy évre. Ekkor a szülővel alakítson ki egy álláspontot, ha kell, segítse őt abban, hogy hangsúlyosan fogalmazódjék meg a kérelem.

 

Amennyiben indokolt, akkor az óvodapedagógus kérjen szakértői véleményt is, amelyet szintén érdemes a kérelemhez csatolni.

 

Továbbá: a gyermek nem készül direkt módon az iskolára az óvodában, hanem éli a gyermeki életét, amely játékkal és tanulási helyzetekkel segíti a fejlődését, fejleszti képességeit. A készülés folyamatos és fokozatos, így az utolsó év (amelyről nem tudható előre, hogy mikor lesz, de semmiképpen nem dönthető el fél évvel az iskolába lépés előtt) célzott és adekvát lehetőségeket biztosítson a gyermekek számára. Így válhat minden, ami új a gyermek számára adaptívvá.

 

Éppen ezért továbbra is fontos, hogy az iskolára felkészítést ne direkt módon fogjuk fel, és ne korlátozódjék az utolsó évre, sőt, nem jelentse a csak és kizárólagos kognitív, vagy manuális fejlesztést.

 

Az iskolára készítés

  • folyamatos
  • fokozatos,
  • komplex
  • differenciált

 

A gyerekek közti különbségek egyre nagyobbak. A neurodiverzitással foglalkozó ismereteink szerint a neurotipikustól eltérő agyi működés az emberi génállomány természetes variációja. A 21. század életmódjából, szokásaiból, a digitalizáció konkrét és áttételes hatásaiból fakadó „másság” egyre több variációt mutat, így az egyéni különbségek fokozódnak. Nem véletlen, hogy a modern pedagógiai-pszichológiai elméleti- és gyakorlati tudás fő eleme a differenciálás, illetve annak számtalan megoldása.

 

Hogy lehetne segíteni az átmeneten?

A cél az, hogy az iskola első két éve legyen az óvodás életforma meghosszabbítása. Az átmenet legyen fokozatos, de ne az óvodában történjen változtatás, hanem az iskolai életben.

 

A közös pontok a következők: Azonos gyermekkép, napirend, sok játék, mozgás, kreatív helyzetek teremtése, egyéni értékelés, sajátos visszacsatolási formák, projektek, csoportmunka, hálózatban működés, konnektív, kollaboratív megoldások, térben és időben változatosan, az iskolában és azon túl is, az on-line lehetőségekkel élve.

 

Mindezekhez jó lenne személyi és tárgyi segítséget, támogatást kapni, hiszen megvalósításuk nem pusztán elhatározás kérdése, hanem tudás, akarat, munkaidő, anyagi fedezet, szakmai- és szakmaközi együttműködés egyaránt szükséges.

 

Természetesen a fenti igények és módszerek tekintetében nem csak az iskoláknak kéne alakulniuk, hanem az óvodáknak is fejlődniük kell!

 

Írta: Dr. Bakony Anna, megjelent az Óvónők kincsestára kötetben.

Ha nem szeretne lemaradni a hasonlóan izgalmas szakmai cikkekről, és a folyamatosan érkező foglalkozásötletekről, fizessen elő az Óvónők kincsestárára!

Óvónők kincsestára

 

 

 

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet