Termék Kategóriák
0 termék - 0 Ft

A szakérettségi mikor kötelező, mikor nem?

Dr. Vida Mária írása – Részlet a cikkből. A teljes írást a Joggyakorlat a közoktatásban 2019 áprilisi számában olvashatja.

Amellett, hogy senki által nem vitatottan meglehetősen szerteágazók az érettségi vizsgák, az azokra vonatkozó szabályok, mégis elvárható – mind az érettségiztetésben részt vevő szervektől, személyektől, mind a tanulóktól –, hogy ne csak a vonatkozó szabályok betűjét nézzék, lássák, hanem komplexitásában és az egyéb szabályokkal együtt értelmezve.

Csakis ebben az esetben lehet ugyanis olyan, főképp a tanulók érdekeit szolgáló megoldásokra bukkanni, amelyek alapján, elhagyva a szigorú szabályokat, megtalálható annak módja, hogy ne törje derékba egy diák életét egy sikertelen érettségi vizsga. Nézzünk erre egy konkrét esetet.

 

 

 

Rendes jogorvoslat – fellebbezés

A vizsgabizottság döntése ellen rendkívül rövid határidőn belül, és csak szűk körben, vagyis kifejezett jogszabálysértésre hivatkozással van mód. Ha nem is tudja megjelölni a tanuló vagy annak törvényes képviselője a fellebbezésben azt a konkrét jogszabályhelyet, (paragrafust, bekezdést) amelynek megsértését véli, pontosan meg kell fogalmazni azt a konkrét tényt, magatartást, eseményt, amely egy jogszabályi előírással ellentétes.

 

Ezek hiányában lényegében arra sincs mód, hogy a vizsgabizottság döntése elleni fellebbezést érdemben elbírálja a kormányhivatal. Az az állítás, mely szerint elfogult volt vele a tanár, sajnos nem elég, mert ezt olyan tartalommal kell kitölteni, amely konkrét tényeken, eseményeken stb. alapul.

 

Van egy rossz hírem: ha ennek is eleget tesz a fellebbező, akkor és csak akkor van mód a fellebbezése érdemi elbírálására, ha található az érettségi vizsga megszervezésével, letételével kapcsolatban olyan konkrét jogszabályi előírás, amelynek a megsértése megállapítható a diák által előadott „történetből”.

 

Mivel olyan rendelkezés nincs a jogszabályok között, amely a vizsgáztató tanár, bizottság elfogulatlanságát, pártatlanságát írja elő, kisarkítva ez azt jelenti, hogy ha pusztán olyan elfogultságot vélelmező körülményeket ír le a tanuló, amely nem ütközik jogszabályba, még ha igaznak is valósul az, nem ok az érettségi vizsga eredményének megsemmisítésére, illetve új vizsga engedélyezésére. Nyilvánvaló, hogy ennek oka az, hogy a vizsgáztatás és a vizsga eredményének értékelése, minősítése olyan szabályok közé van szorítva, amelyeknek elvileg alkalmasnak kell lennie arra, hogy a vizsga eredményét viszonylag objektíven értékeljék.

 

A vizsgabizottság elnökének nyilatkoznia kell a vizsgával és a fellebbezéssel kapcsolatban, ami a jelen esetben is megtörtént. Ugyanakkor a vizsgabizottság elnöke lényegében a maga nevében, a saját tapasztalatai alapján nyilatkozott. Az igaz, hogy a jogszabály kifejezetten nem írja elő, hogy az érintett tanár véleményét beszerezze, és a tőle hallottakat is belefoglalja a nyilatkozatába. Ezt kívánja a józan ész és a tisztességes eljárás.

 

A tanuló fellebbezését tehát ugyan érdemben elbírálták – tehát „befogadták”, ahelyett hogy azt érdemi vizsgálat nélkül visszautasították volna –, de kimondták, hogy az iratokat áttekintve a vizsgáztatás egyik szegmensében sem találtak jogszabálysértést, ezért a fellebbezés alaptalan.

 

A kormányhivatal lelkiismeretesen mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsga eredményeit, lebonyolításának írásos dokumentációját áttekintette, annak ellenére, hogy a fellebbezés csak a végső érettségivizsga-eredmény kihirdetését követően íródott. Azt is megállapította a fellebbezést elbíráló szerv, hogy a tanuló írásbeli nyilatkozatával az írásbeli vizsga eredményét tudomásul vette, s az általa megtekintett írásbeli vizsgadolgozatának javításával kapcsolatban sem kívánt észrevételt tenni.

 

 

Rendkívüli jogorvoslat – közigazgatási per kezdeményezése

A diák tovább küzdött igazáért, és a határozatot megtámadta a bíróságon. A keresetlevelében – a fellebbezéséhez képest – már több konkrétum volt, melyekre a kormányhivatalnak nyilvánvalóan reagálnia kell, de – a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény értelmében – a bíróság már nem tud figyelemmel lenni a keresetlevél elbírálásakor olyan új tényekre, körülményekre, amelyeket nem tudatott a fellebbezésében a tanuló.

 

A bíróság csakis a közigazgatási hatósági eljárás során ismertté vált tényekre, körülményekre és az akkor irányadó jogszabályokra lehet figyelemmel, s ezek birtokában van módja megítélni, hogy helyes döntés született-e vagy sem. Egy merőben új körülmény vagy egy időközben bekövetkező – akár a tanuló igazát alátámasztó – új jogszabály, bármilyen furcsa is, nem eredményezheti a vizsgázó „sikerét”, pernyertességét. Ez érthető, hiszen a határozatot hozó olyan dologra nem lehetett tekintettel, ami nem volt ismert előtte:

  • A keresetlevelében egy olyan új körülményre, érvre is hivatkozott a tanuló, amely azt sérelmezte, hogy az érettségi tárgyai egy részét befolyásoló jogszabályváltozás őt úgy érintette, hogy arra nem kellett számolnia, mert amikor beiratkozott az iskolába, akkor még nem volt arról szó, hogy szakmai érettségit kell majd tennie. Ez azért sérelmes számára, mert nehezen birkózik meg a szakmai tantárgyakkal, hozzá a hagyományos – magyar, biológia, matematika stb. – tantárgyak állnak közel, azokból biztosan sikeres vizsgát tudott volna tenni.

 

 

A tanuló ezen állítása nem felelt meg a valóságnak, hiszen az ő iskolai jogviszonyának létesítését megelőzően több évvel ismert volt ez az általa sérelmezett jogszabályváltozás.

  • A keresetlevélben hivatkozott a diák arra is, hogy – a lényegében már lezárt – írásbeli vizsgája javításakor is elfogult volt a vizsgáztató tanár vele szemben. Mint említettük, az írásbeli vizsga eredményének megismerésekor a diáknak nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja-e a vizsga eredményét vagy sem. Amennyiben elfogadta, nem emelt érdemi kifogást az ellen, a későbbiekben nincs arra mód, hogy azt vitassa, hiszen a rendelkezésére álló határidő jogvesztő.

 

 

Az érettségivizsga-eredmény vitatása ebből következően lényegében a szóbeli vizsga és az írásbeli és a szóbeli eredményeiből kialakított végleges osztályzat vitatásából állhat. Ezek sem parttalanul, csakis jogszabálysértésre hivatkozással történhetnek eredményesen. A szóbeli vizsga értékelésének vitatása – egy kúriai döntés által is deklaráltan – nem képezheti vita tárgyát, hacsak nem tud a tanuló a mentségére, védelmére olyan körülményt, eseményt bizonyítottan felhozni, amely egyben jogszabályt is sértett. A Kúria ebben az elvi határozatában kifejtette, hogy a vizsgázó kellő szakmai tudás és a szóbeli vizsga szakmai minőségének megfelelő kontrollja hiányában a vizsgáztató mérlegelés során hozott döntését nem kifogásolhatja.

  • Kifogásolta új elemként azt is a vizsgázó, hogy a szóbeli vizsgájakor nem segítette őt a tanár, abba bele sem szólt, mégis lényegében elégtelenre értékelte azt.

 

A szóbeli vizsgát szabályozó rendelkezések kimondják, hogy a vizsgázó szóbeli vizsgázása során útbaigazítás és támogatás nélkül, önállóan felel, de ha elakad vagy súlyosan téved, a vizsgabizottság tagjaitól segítséget kaphat.

 

 

A teljes írást a Joggyakorlat a közoktatásban 2019 áprilisi számában olvashatja.

 

 

 

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet