Termék Kategóriák
0 termék - 0 Ft

A nyelvlökéses nyelés

Napjainkban a logopédiai terápiák egyre bővülő részét képezik a nyelvlökéses nyelés megszüntetésére, a helyes nyelés kialakítására irányuló, úgynevezett „nyelvlökéses” terápiák. De mit is takar ez a furcsa elnevezés, és miért jó, ha a gyerekekkel foglalkozó, óvodában, iskolában tanító pedagógusok és szülők figyelmét is felhívjuk erre a jelenségre?

Az első nyeléseink megelőzik az első légvételünket

 

Bizonyára nem sokat gondolkodtunk még el azon, hogy magzati korunkban már a 8–11. hét környékén elkezdjük a magzatvizet nyelni, majd kortyolgatni. A magzatvíz vegyhatását tekintve semleges, illata édeskés, állaga vízszerű. Ahogy a magzat az anyaméhben növekszik, egyre több lesz belőle.

 

Tehát már születésünk pillanatában tudunk nyelni, ez egy természetes, reflexszerű folyamat. Mégis kell róla beszélnünk, mert nem mindegy, hogyan nyelünk.

 

Csecsemő- és kisgyermekkorban úgynevezett infantilis nyeléssel táplálkozunk, hiszen az anyamellről való táplálás másképpen nem lehetséges. Ilyenkor a nyelvünk a szájtéren kívül, az alsó részen mozog, vákuumot képezve a felső ajakkal.

 

Később ez a nyelési technika fokozatosan átalakul „felnőtt” nyeléssé. Jó esetben ezt a felnőtt nyelési formát használják az óvodások. Amennyiben a fogváltás után ez nem valósul meg, nyelvlökéses nyelésről beszélünk.

 

 

Milyen a szabályos nyelés?

A szabályos nyelés és szabályos szerkezetű szájberendezés esetén három orális fázist különíthetünk el. A nyelést megelőzően a fogsorok és az ajkak enyhén záródnak, a nyelv az alsó vagy a felső fogsor mögötti szájpadlási felületen támaszkodik, a nyelvhát a lágy szájpaddal, a nyelv oldalsó része a felső fogsor őrlőivel érintkezik belülről, a légzés az orron keresztül történik.

 

Nyelés folyamán a fentiekhez hasonló helyzetben maradnak beszédszerveink, azonban az ajkak összébb záródnak. A nyálgyűjtés a nyelv elülső részén történik.

 

Az utolsó szakaszban a nyelv a kemény szájpadnak nyomódik, kis területen, de a lágy szájpaddal is érintkezik. Mintegy hullámmozgás által a nyál hátraérkezik.

 

A helyes nyelés folyamán az arc, ajak, nyak és nyelv izmai egyensúlyban működnek. Ezáltal harmonikus lesz az arcfejlődés, és szabályos fogazat alakul ki.

 

 

A szabálytalan nyelés jellemzői

 

A nyelvlökéses nyelésre vagy infantilis nyelésre jellemző, hogy a nyelés folyamán a nyelv rendszerint a szájtérben laposan helyezkedik el, vagy mivel a két fogsor nem záródik megfelelően, a nyelv hegye kicsúszik a fogak közül elöl vagy oldalt. Emellett az ajkak záródhatnak. Ez a nyelési forma csecsemő- és kisgyermekkorban fiziológiásnak tekinthető, de előfordulása az életkor növekedésével csökken, és idővel megszűnik. Általában a vegyes fogazat kialakulásától tekintjük a nyelvlökéses nyelést károsnak.”[1]

 

Kissé sarkítva azt mondhatjuk, hogy helyesen csak egyféle módon nyelhetünk, a szabálytalan nyelésnek azonban számos variációja létezik.

 

Szabálytalan nyelésnél a rágóizmok elégtelenül lépnek működésbe. A nyelvizom a fogívet valamelyik szakaszán nyomja, szinte üti, tehát a nyelésnél nyomást gyakorol a fogakra. Ennek a nyomásnak az erejét nem érdemes alábecsülni. Az a rossz hír, hogy nemcsak evés és ivás alkalmával nyelünk, hanem észrevétlenül többször lenyeljük a nyálunkat nappal és éjszaka egyaránt. A rossz nyelés következtében a szájpadlás íve magasabb, „gótikus” lesz, a fogak eltolódhatnak, a fogsor eltorzulhat.

 

A nyelvlökéses nyelés folyamán a két fogsor gyakran nem záródik. A nyelv a fogakhoz támaszkodik, és a két fogsor, illetve az ajkak közé csúszik, ezáltal láthatóvá is válik. A nyeléshez szükséges vákuum létrehozásához az arc, az ajak és a nyak bizonyos izmai túlságosan megfeszülnek, míg mások alul működnek. Mindezek hatására harapási és fognövekedési rendellenességek és ennek következtében beszédhiba alakulhat ki.

 

A súlyos nyelvlökéses nyelés következtében kialakuló fogazati elváltozások jól láthatóak. Az egyik ilyen például a nyitott harapás. Mivel a metszőfogaknál nem záródik a két fogsor, a gyermek nyelve szinte kilóg a szájából. A nyelv renyhe, nincs meg a megfelelő tónusa. Előfordul, hogy a nyelv oldalra csúszik ki, a metsző- és őrlőfogak között.

 

[1] Vassné Kovács Emőke – Rehák Gizella – Vizkelety Tamás: A nyelvlökéses nyelés. Eötvös József Kiadó, Budapest, 2015

 

 

Szerzők: Bogár Mariann – logopédus, gyógypedagógus; Jagicza Edina – logopédus

 

 

Az írás teljes terjedelmében az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványunkban jelenik meg.

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet