Az „elég jó kisgyermeknevelő” 4+1 kapcsolati tere

 

Az „elég jó kisgyermeknevelő” 4+1 kapcsolati tere

A kisgyermeknevelő szakmai minősége nem egyetlen kapcsolatban mutatkozik meg. Egyszerre van jelen a gyermek mellett, működik együtt a családdal, kapcsolódik kollégáihoz, helyezkedik el az intézmény rendjében, miközben kapcsolatban kell maradnia saját belső állapotaival is. Ami az egyik térben történik, előbb-utóbb hatással lesz a többire.

A 4+1 kapcsolati tér középpontjában a gyermek áll. Körülötte négy közvetlen szakmai kapcsolati tér rendeződik el: a gyermekkel, a szülővel és a családdal, a szakmai közösséggel, valamint a vezetővel és az intézménnyel kialakított kapcsolat. A „+1” a kisgyermeknevelő belső szakmai tere: önismerete, önszabályozása, határai és fejlődőképessége.

A 4+1 ezért nem újabb kompetenciamodell, hanem kapcsolati térkép: azt teszi láthatóvá, hogy a kisgyermeknevelő szakmai jelenléte milyen kapcsolatokban valósul meg, és milyen felelősséget hordoz ezekben. 

Kapcsolati tér	A kapcsolat szakmai feladata	Mit jelent ez a mindennapokban?
A gyermek	A gyermek biztonságának, méltóságának, egyéni szükségleteinek és kibontakozó autonómiájának védelme.	A kisgyermeknevelő érzékenyen észleli a jelzéseket, válaszkészen kapcsolódik, segíti a ko-regulációt, világos határokat tart, támogatja a játékot és annyi segítséget nyújt, amennyi valóban szükséges.
A szülő és a család	A családi nevelés elsődlegességének tisztelete és a szülői, illetve szakmai tudás együttműködésének megteremtése.	Tárgyszerűen és árnyaltan tájékoztat, kíváncsian meghallgatja a szülő tapasztalatait, kerüli a minősítést, és a különbségek esetén is a gyermek szükségleteiből kiindulva keres közös megoldást.
A szakmai közösség	A gyermek körül együtt dolgozó felnőttek szakmai együttműködésének és következetességének támogatása.	Pontosan ad át információt, nyíltan kommunikál, képes visszajelzést adni és fogadni, segítséget kérni, valamint a nézőpontkülönbségeket közös szakmai gondolkodássá alakítani.
A vezető és az intézmény	A szakmai autonómia és az intézményi felelősség egyensúlyának megtartása.	Ismeri és betartja a szakmai kereteket, felelősen képviseli véleményét, jelzi a gyermek érdekét vagy a biztonságos működést érintő problémákat, befogadja a visszajelzéseket, és vállalja a közös döntésekből rá eső felelősséget.
+1 – A belső szakmai tér	Az önismeret, az érzelemszabályozás, a szakmai határok és a fejlődőképesség fenntartása.	Felismeri saját feszültségét és érzékeny pontjait, képes megállni és korrigálni, felelősen bánik erőforrásaival, és időben kér szakmai vagy személyes segítséget.

A gyermek érdeke mint a szakmai kapcsolatok közös alapja

A gyermek érdeke az összes többi kapcsolat közös szakmai iránytűje. Ez nem minden pillanatnyi kívánságának teljesítését jelenti. A gyermek érdeke olykor vigasztalást, máskor határt, néha segítséget, máskor kivárást kíván. Az érett szakmai válasz mindig az adott gyermek, az adott helyzet és a szakmai-etikai keretek együttes mérlegeléséből születik.

Szülő és kisgyermeknevelő: együttműködés és kölcsönös bizalom

A szülővel való kapcsolat ebben a rendszerben különleges helyet foglal el. A szülő és a kisgyermeknevelő a partnerségben egyenrangú, kompetenciájuk azonban eltérő természetű. A szülő gyermeke történetének, otthoni működésének, kapcsolatainak, szokásainak és egyéni jelentéseinek elsődleges ismerője; ő hordozza az elsődleges nevelői felelősséget. A kisgyermeknevelő fejlődéslélektani és módszertani tudást, bölcsődei tapasztalatot, valamint intézményi és gyermekvédelmi felelősséget hoz a kapcsolatba. Egyik nézőpont sem teszi fölöslegessé a másikat.

A gyermek akkor kap folytonosabb támogatást, ha e két tudás nem verseng, hanem találkozik. Ehhez nem szükséges, hogy a szülő és a szakember minden kérdésben egyetértsen. Szükséges azonban, hogy a kisgyermeknevelő ne „nehéz szülőt”, hanem nehézzé váló kapcsolati helyzetet lásson; képes legyen a család minősítése helyett a gyermek megfigyelhető jelzéseiről, szükségleteiről és a lehetséges együttműködésről beszélni. A szülői pozíció tisztelete nem jelentheti a szakmai észrevételek elhallgatását, a szakmai tudás pedig nem jogosítja fel a kisgyermeknevelőt arra, hogy a család fölé helyezze magát. A hazai Alapprogram a szülő és a kisgyermeknevelő egyenrangú, konstruktív, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatát a harmonikus gyermeki fejlődés nélkülözhetetlen feltételeként határozza meg

 

Írta: Kaurek Csilla, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban, amelyre itt fizethet elő: