Szenzorosan érzékeny gyerekek az óvodában

Szenzorosan érzékeny gyerekek az óvodában

A szenzorosság kérdésköre az utóbbi években egyre fontosabbá válik a pedagógiai munkában. Mi ennek az oka? Az interneten elérhető információk, szülőcsoportok és különböző terápiák, segítségek megnövekedett száma miatt nagyobb tudatosságuk van a szülőknek és a pedagógusoknak is ebben a kérdésben. Sajnos sok álinformáció is kering a témában. Egyre több gyereknél tudjuk azonosítani egyes neurodivergens fejlődési út, illetve a szenzoros túlérzékenység tüneteit. Mit tehetünk hogy a szenzorosan érzékeny gyerekek is megtalálják a helyüket az óvodában?

 Hogyan jelenik meg a szenzorosság az óvodai mindennapokban?

A mindennapokban főképp a gondozási helyzetekben találkozunk a túlérzékenységgel. Szülők gyakori beszámolója az öltözés során, hogy csak bizonyos ruhadarabot visel el a gyermek, vagy nem hajlandó felvenni bizonyos anyagú, hosszúságú, illatú ruhát. A fürdés, mosakodás körül is küzdelmes helyzetek tudnak kialakulni, mert vannak gyerekek, akik egyetlen csepp vizet sem viselnek el az arcukon, vagy azonnal sírnak egy kihullott hajszál érzete miatt, a hajvágás így hatalmas procedúrává válik. Gyakori az étkezési nehézség, akár extrém válogatósság, szelektív evés, ARFID (elkerülő-korlátozó étkezési zavar). Vannak gyerekek, akinek az alvása nehezített szenzoros okokból, vagy olyanok, akikkel nem lehet utcára menni, vagy bevásárolni a zajérzékenység miatt. Szobatisztasági problémákat és extremitásokat is okozhat: például egy gyermek nem bír ráülni a WC-re, mert az nagyon kemény, vagy nem is érzi a széklete szagát, emiatt nem veszi észre, hogy a gatyája foltos. Számtalan formában nehezítheti a mindennapokat az SPD.

Tipikus helyzetek:

• reggeli érkezéskor sír (mert tudja, hogy egész nap valami elviselhetetlen ingeráradattal lesz körülvéve)
• körjáték, énekes, zenés foglalkozás (befogja a fülét, tiltakozik, kivonja magát, ideges)
• étkezés (szelektív evő, nem eszik, szagérzékeny, nem bírja, ha mellette ülnek, nem bírja a zajokat, amik az étkezéssel járnak)
• mosdóhasználat (fél, mert érzékeny a szagokra, az ottani zajra, a tömegre, vagy a sorbanálláskor a gyerekek érintésére, emiatt akár szobatisztasági nehézségekkel is küzd, nem szól, inkább bepisil)
• udvari játék (számtalan kinti ingerváltozás okozhat nehézséget: túl erős fény, mozgásos aktivitások, másféle zajok)
• torna (a tornaterem akusztikája, az ottani szagok, fények, a mozgásban való ügyetlenség miatt elkerüli, vagy viselkedésproblémát produkál)
• pihenőidő (megváltozott fény- és hangviszonyok, megszokott alvási rutinjának változása: kedvenc takaró, rongy, illatok nincsenek ott, így nem tud elaludni)
• szabadjáték-helyzet (zajhatásra elvonul, egyedül játszik, fülét befogja, vagy problémás helyzetekbe kerül, mert nem bírja a sok ingert feldolgozni)
• kreatív tevékenység (számtalan eszköz gondot okozhat: nem bírja megfogni a nyúlósat, a gyurmát, a homokot, a vattát, vagy a vesztibuláris és proprioceptív ügyetlenség miatt nem tud jól teljesíteni vagy megülni a helyén)

Az ilyen helyzetekben fennálló reakciókat, viselkedéseket értelmezzük a szenzoros feldolgozás szemszögéből is, ha azonosítható mögöttes szenzoros feldolgozási ok, akkor törekedjünk ennek a kezelésére, és a gyermek könnyebben részt tud majd venni ezekben a helyzetekben a továbbiakban.

Figyeljünk oda:

• Egy túl erős fény, zajos környezet vagy zavaró szagok elvonhatják a gyermek figyelmét, megnehezítve az óvodai követelményre való koncentrálást.
• A gyermek figyelme nem a feladatra, hanem a kellemetlen vagy túl intenzív szenzoros ingerek elkerülésére irányul.

 

TIPP

√ csendes sarok / nyugikuckó kialakítása, ahová elvonulhat
√ eszközök a túlérzékenység kezeléséhez (például zajvédő füles, színezett szemüveg)
√ szenzoros/fidget (megnyugtató) játékok
√ a nehéz helyzeteket jobb egyedül átélni (pl. a mosdóba ő menjen utolsónak vagy elsőnek, az étkezés külön asztalnál könnyebb lehet neki, ne kelljen sorban állnia)

 

 

Írta: Antal-Valecsik Zsófia, megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatban