, ,

Mindennapi szabadtéri mozgás az óvodában a tavaszi-nyári hónapokban

A képen mezőn lévő házi libák láthatók

Mindennapi szabadtéri mozgás az óvodában a tavaszi-nyári hónapokban

Miért fontos a szabadtéri mozgás az óvodában?

A szabadtéri mozgás az óvodában a gyermekek testi, kognitív, szociális és lelki fejlődésének egyik legtermészetesebb támogatója. A tavaszi-nyári hónapok különösen jó lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek friss levegőn, szabad mozgással, népi játékokkal, körjátékokkal, sétával, kirándulással és közös udvari tevékenységekkel.

Miért érdemes tavasszal és nyáron több mozgásos tevékenységet vinni az udvarra?

A mozgás a külvilággal való kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze. Segíti többek között:

  • az ízületi, csont- és izomrendszer fejlődését,
  • az idegrendszer érését,
  • a mozgáskoordináció fejlődését,
  • a gondolkodási folyamatok erősödését,
  • a pszichés funkciók fejlődését,
  • a szociális kapcsolatok alakulását,
  • az egészséges életmódra nevelést.

A tavaszi és nyári jó időben a gyerekek természetes módon is jobban vágynak a szabad levegőre és a mozgásra. Éppen ezért ebben az időszakban különösen érdemes az udvart, a kertet, a közeli parkot vagy a kirándulóhelyeket is a nevelési folyamat részévé tenni.

Hogyan gazdagítható a nyári óvodai élet szabadtéri népi játékokkal?

Mit tehet az óvodapedagógus, ha a nyári időszak kötetlenebb, kevesebb a gyermek, és nehezebb tervezett fejlesztő tevékenységet szervezni?
Ilyenkor érdemes a szabadtéri, mozgásos népi játékokhoz fordulni. Ezek egyszerre adnak közösségi élményt, mozgáslehetőséget, hagyományismeretet és természetes fejlesztési helyzetet.

A nyári időszak a legtöbb óvodában kötetlenebb: gyakoriak az összevont csoportok, váltakoznak a pedagógusok, és a gyerekek is inkább a szabad játékra, mozgásra, levegőzésre vágynak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az óvodai napoknak pusztán „gyermekmegőrzéssé” kell válniuk.

A néphagyományból merített játékok segítenek abban, hogy a nyári óvodai mindennapok élményszerűek, tartalmasak és fejlesztő hatásúak legyenek – sokszor különösebb eszközigény nélkül.

Mit tanulhatunk a régi falusi gyerekek szabadtéri játékaiból?

A hagyományos falusi gyermekvilágban a gyerekek kora tavasztól késő őszig sok időt töltöttek a szabadban: udvaron, patakparton, erdőszélen, réten, utcán vagy kaszálón. A természet egyszerre volt játszótér, eszköztár és tanulási környezet.

A gyerekek a környezetükben megtalálható tárgyakat, növényeket, állatokat, természeti jelenségeket vonták be a játékba. Ezek a tevékenységek:

  • fejlesztették a mozgást,
  • erősítették a fantáziát,
  • támogatták a környezeti nevelést,
  • gazdagították az anyanyelvi és zenei tapasztalatokat,
  • alakították a közösségi viselkedést,
  • elősegítették a természethez való kapcsolódást.

A szabadtéri, mozgásos népi játékok ezért ma is jól beilleszthetők az óvodai nevelésbe, különösen a tavaszi-nyári hónapokban.

Miért illeszkednek a népi játékok az óvodai nevelés céljaihoz?

A szabadtéri népi játékok több óvodai nevelési területhez is kapcsolódhatnak. Nemcsak mozgásos tevékenységek, hanem komplex fejlesztési lehetőségek is.

A népi játékokon keresztül megjelenhet:

  • a mozgásfejlesztés,
  • az anyanyelvi nevelés,
  • a zenei nevelés,
  • a környezeti nevelés,
  • a közösségi nevelés,
  • a hagyományok átadása,
  • a szabálytudat alakítása,
  • az együttműködés és egymásra figyelés fejlesztése.

A mozgásos játékok különösen jól támogatják az egészséges életmódra nevelést, hiszen a gyermekek természetes mozgásigényének kielégítésén keresztül segítik a rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszony kialakulását.

Hogyan adhatók át a hagyományos játékok az óvodában?

A hagyományos közösségekben a gyerekek többnyire egymástól tanulták a játékokat: a kisebbek fokozatosan belenőttek a nagyobbak tevékenységeibe. Az óvodai nevelésben ez ma már ritkábban történik meg természetes módon, ezért a játékok átadásában az óvodapedagógusnak kiemelt szerepe van.

Fontos cél, hogy a gyermekek ne csak irányított helyzetben játsszák ezeket a játékokat, hanem később önállóan is kezdeményezzék őket a szabad játékidőben. Amikor egy játék valóban a gyerekek sajátjává válik, fejlesztő hatása is erőteljesebben érvényesül.

A hagyományos népi játékok az óvodában

A hagyományos faluközösségekben már iskoláskor előtt is voltak a gyerekeknek életkorukhoz és képességeikhez mérten feladataik, mint például a libapásztorkodás, ez azonban többnyire szorosan összekapcsolódott a játékkal, szórakozással is.

Esztelneken „A leánykákat »mikor még éppen csak annyi eszük volt, hogy a ludakat tudták számolni«, már küldték libapásztorkodni. A térítés, itatás, őrzés gondjait leszámítva kiváló alkalom volt ez a játékra.”

A libapásztorkodás egyik közismert játéka a libásdi:

 

A libás játék felvidéki változatában kijelölünk egy gazdasszonyt meg egy rókát, a többiek a libák, akik a gazdasszonnyal szemben állnak, tőle kb. 10-15 m távolságra. A róka középtájt, oldalt húzódik meg. A játék úgy kezdődik, hogy a gazdasszony a párbeszédes énekkel hívja a libákat, az utolsó sor eléneklése után a libák a gazdasszonyhoz futnak, mire a róka előugrik, hogy valakit elkapjon közülük. Akit a róka megfog, az lesz az új róka, ő pedig az új gazdasszony.

Az ismertebb játékmód szerint egyre több lesz a róka, akik a játéktér két oldalán helyezkednek el, így addig tart a játék, míg a libák el nem fogynak, ekkor új szereplőket választunk.

Körjáték, kézműveskedés, mese

Ezek a szabadtéri játékok a tavaszi-nyári időszakban kiválóan alkalmasak az óvodai udvari tevékenység színesítésére is. Érdemes arra törekedni, hogy a jó időben minél többet lehessenek a gyerekek a szabad levegőn, vagyis, hogy lehetőség szerint minél többféle tevékenység kerüljön át az udvarra.

A régi korok gyermekei – ahogy a fenti idézetek is tanúsítják – tavasztól őszig idejük nagy részét a szabadban töltötték, így természetes, hogy a legtöbb játékukat kint játszották, tehát például azok a jól ismert körjátékok is, amiket mi most az óvoda csoportszobájában vagy tornatermében játsszuk általában, eredetileg kinti játékok voltak, érdemes kipróbálni ezeket az udvaron is. Az énekes játékok mellett a mesehallgatás vagy akár a kézműveskedés is remekül megvalósíthatók a szabadban, így meghosszabbíthatjuk a kint töltött időt. Mindennek jelentős szerepe lehet az egészséges életmódra nevelésben, hiszen a szabadban, friss levegőn töltött idő során a természeti erők (levegő, víz, napfény) jó hatást gyakorolnak a gyerekek egészségére, például az anyagcserére vagy a vérképző szervekre. A hőmérséklet ingadozásai a szervezet edzettségét, alkalmazkodó- és ellenálló képességét fokozzák.

Az udvari játék mellett séta vagy kirándulás során is jól jöhet, ha van a tarsolyunkban néhány népi játék, amit alkalmas helyen (rét, park, játszótér) közösen tudunk játszani. A mozgásigény kielégítése mellett oldott közösségi élményt nyújtanak ezek a játékok.

Cikkezés (Hévízgyörk)

Fás területen játszható játék. A játékosok számánál eggyel kevesebb fát kijelölünk, minden gyerek kiválaszt egyet, ahhoz odaáll. Akinek nem jut fa, csősz lesz, középre áll, és elkiáltja magát:

– Hajdú bácsi, cikk!

Erre mindenkinek egy másik fához kell szaladni – a csősznek is –, akinek nem jut, az lesz az új csősz.

Ezek a játékok kiválóan alkalmasak az Óvodai nevelés alapprogramjában megfogalmazott céloknak. „Az óvodai testnevelésben, a közvetlen cél a természetes mozgáskészségek fejlesztése, melyet az alapvető mozgásformák és a mozgásos játékok rendszeres gyakorlásával, érhetünk el. Eközben szerteágazó mozgástapasztalatokat szerezhetnek a gyermek. Mindez segíti a gyermekek mozgásbiztonságát, és lehetőséget teremtenek a mozgásműveltség további fejlesztéséhez. Az óvodai testnevelés a sokoldalú mozgástapasztalatok biztosításával járul hozzá a kívánt cél eléréséhez.” (ÓNOAP)

További módszertani ötletekért, a jeles napokhoz tartozó játékokért és módszertani cikkekért rendelje meg saját Óvónők kincsestára példányát!