Tehetséges gyermek a családban

Tehetséges gyermek a családban

Áldás vagy átok? Nehéz kérdés, ha a tehetséges gyermekeket nevelő családok mindennapjaira gondolunk. Elsőre talán a kis zongoristák, rajzolók vagy sporttehetségek jutnak eszünkbe – azok a gyerekek, akik valamilyen területen kiemelkedően ügyesek. De a tehetség sokszor egészen más formában mutatkozik meg. Cikkünkben most azzal foglalkozunk, hogy milyen környezetben bontakozhat ki leginkább egy tehetséges gyermek.

A tanulási környezet optimalizálása egyre nagyobb teret hódít. Be kell látnunk, hogy a világ változásait követve a tanulás és a tanítás módszertanának fejlesztését is szorgalmaznunk kell, ha eredményeket akarunk elérni. Napjainkban a lexikális tudás jelentőségét háttérbe szorítja a valódi tudás, ami problémák megoldását, kreatív megoldási rendszer kialakítását feltételezi. Az ismeretek birtoklásánál dominánsabb az a képesség, hogy valaki nem ijed meg a feladatoktól, próbálkozik azok megoldásával, sikertelenség esetén sem adja fel a próbálkozást, hanem újra és újra nekivág, hogy megoldást találjon. Ez a folyamat eredményezi a valódi tudást, mely rengeteg tapasztalattal gazdagítja a tanulási folyamatot.

Tapasztalás = igazi tudás

Az internet segítségével minden adatnak perceken belül a birtokában lehetünk, viszont a problémamegoldás nem ezt igényli elsősorban.

Ahhoz, hogy a gyermekekben kialakuljon a megoldáskeresés képessége, hagyni kell őket felfedezni, kutatni, tapasztalni, ami sikerélménnyel gazdagítja őket, mindamellett pedig erősíti önértékelésüket és önbizalmukat.

Gyakran tapasztaljuk napjainkban, hogy szeretnénk megoldani gyermekeink problémáját, megóvni őket a kudarctól, amivel éppen az ellenkező hatást érjük el. Megfosztjuk őket a kitartás, a küzdelem lehetőségétől, melynek végén átélhetik azt a kompetenciaérzést, hogy energia befektetésével önállóan meg tudnak oldani helyzeteket, képesek valamire. Az jut eszembe erről, hogy a tóparton kiírják: „A vízi madarak etetése tilos!” Többen szörnyülködve olvassák, hogy miért nem segíthetnek a kacsákon néhány jó falattal, de nem gondolják tovább, hogy ez milyen következményekkel járhat. Ha állandóan etetjük a madarakat, megszokják, hogy gondoskodunk róluk, s elfelejtenek önmagukról gondoskodni. Gyakorlatilag átkondicionáljuk őket, s leszoktatjuk az élelemkeresésről, mígnem emberi segítség hiányában éhen halnak az egyébként rendelkezésre álló természetes élelem mellett.

Nem csak az IQ-szint számít!

A tehetséget nagyon sokáig a magas intelligenciahányadossal azonosították, ezt a nézetett felváltotta a gardneri többszörös intelligencia elmélete. Gardner nyolc egymástól izolálható intelligenciaterületre hívta fel a figyelmet, melyek elősegítik a megismerőfolyamatokat, de különböző aspektusokból: nyelvi, logikai-matematikai, térbeli, zenei, testi-kinesztetikus, interperszonális, intraperszonális, természeti szempontból. Ezek különböző mértékben lelhetők fel mindenkiben, de egymást kiegészítik. Megfigyelések segítségével feltérképezhető a gyermekek irányultsága, s erre az erősségükre fókuszálva támogatható fejlődésük a legmegfelelőbb módon.

Az oktatás és a tanulás két különböző dolog, amit nem téveszthetünk szem elől. Számtalan híres emberről hallottunk már, akik gyenge tanulmányi eredményeik miatt, esetleg egyéb okból kifolyólag nem kerültek be egyetemekre, vagy nem fejezték be tanulmányaikat, de képességeik, elszántságuk, kitartásuk meghozta az eredményt. Bill Gates a Harvard Egyetem matematika szakára járt, de unalmasnak tartotta, diplomát sosem szerzett. Csákányi Esztert kinézete miatt utasították el a színművészetiről, de álmait nem adta fel: ma Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.

Az otthoni tanulási környezetnek inspirálnia kell a gyermeket a fejlődésre:

• Figyeljünk arra, hogy a gyermeknek legyen egy saját kis kuckója, szobája, ahol komfortosan érzi magát.
• Minimalizáljuk az ingereket, hogy csak arra fókuszáljon, ami igazán fontos, ami abban az időszakban foglalkoztatja.
• Figyeljük reakcióit, hogy megtaláljuk a számára megfelelő ingereket.
• Adjunk lehetőséget kísérletezésre, vizsgálódásra, szabad játékra.
• Legyenek optimális elvárásaink vele szemben.
• Üzeneteink, közléseink mindig egyértelműek és világosak legyenek.
• Mondjunk véleményt, de kerüljük el a minősítést.
• Kritika helyett a pozitív megerősítést válasszuk.
• Ha nem tudunk kérdéseire választ adni, nézzünk utána együtt, és ne erősítsük benne azt, hogy mindenre tudnunk kell a választ. Tanítsuk meg, hogyan járjon utána.
• A tehetségígéretek lételeme a versengés, mert motiválja őket, de ha túlzásokba esik, annak negatív mellékhatásai lehetnek.
• A magas értelmi képességű gyermekeket gyakran idősebbként kezelnek a szülők is, ami szorongást kelt bennük. Ez a viszonyulás veszélyes, maladaptív megküzdésekhez vezethet. Ez pillanatnyilag megoldást jelenthet, de hosszú távon romboló hatása fog erőteljesebben érvényesülni.
• Legfontosabb a helyes mintaadás, mert a szeretett személy utánzása, követése ösztönösen jön.
• Ha egy családban kiemelt fontosságú az olvasás, az eszközt ad a gyermek kezébe, amelynek segítségével megtalálhatja saját érdeklődési területét.
• Fontos a felesleges képernyőidő mellőzése. A digitális eszközök használata rövid ideig tartson, de hasznosan teljen. Ez vonatkozik a tévére is: ne céltalanul, alaphangként működjön.
• A tehetségígéretes gyerekek esetében hatványozott jelentőséggel bír a hobbi ösztönzése. Megtanít lazítani, feszültséglevezető, és segít az önbizalom kialakulásában.
• A kreativitás mint lételem bukkan elő ezekből a gyerekekből, amit a felnőtt-társadalom nem mindig képes értékelni. Például: fal átfestése kávéval, díszítése kézlenyomatokkal stb. Itt ki kell emelni az ötletet, a törekvést, de mindig magyarázattal kell alátámasztani, hogy ez az adott szituációban miért nem helytálló. Gyakorlatilag elismerjük erősségét, de kereteket adunk hozzá, megtanítjuk, hol használható az ötlete – mondjuk egy póló díszítésénél.
• Az igazán támogató családok figyelnek a gyermek érdeklődésére, és annak megfelelő lehetőségeket biztosítanak számára. Gyakran előfordul, hogy a szülők saját álmaikat akarják életre kelteni a gyermekeiken keresztül, de az soha nem vezet jóra. Ahhoz kell megadni a maximális támogatást, ami vonzza, amivel örömmel és sokat foglalatoskodik. Kizárólag így lehet fenntartani motiváltságát.
• A környezet kialakítása azt is magában foglalja, hogy olyan eszközöket, anyagokat biztosít a gyermek számára, amelyek megfelelnek érdeklődésének. A bogarak szerelmeseinek Bogyó és Babóca történetein túlmenően beszerezhetők tudományos könyvek képekkel, nagyító, bogárvizsgáló, egy makett, mely a pillangók metamorfózisát követi, de készíthető bogárhotel, szőhető pókháló, bármi, ami a témához kapcsolódik, és élményt nyújt.
• Ezek a tevékenységek ne direkt időtöltésként, hanem a játék folyamán jelenjenek meg. Az mindig kötetlen, vágyteljesítő, szabad, s tele lehet tapasztalásokkal, a közös játék párbeszédekkel, ismeretekkel. Ha igazán kreatívak a szülők, készíthetnek a témához illő társasjátékot, mely még több plusz töltetet ad a kapcsolatoknak és fejlődésnek egyaránt.
• A játék mellett lényeges szerepük van a meséknek is. A mese a kommunikációs képességek legerősebb fejlesztőeszköze: gondolkodásra tanít, érzelmileg stabillá tesz, és ha értünk picit „mesenyelven”, tudatosan alkalmazhatjuk egy-egy esetben. Például: biztonság kialakítása láncmesékkel. A mese egyszerre gyógyít és fejleszt.

Gyarmathy Éva megfogalmazásában a gyerekeket így segíthetjük:

• Feltétlen elfogadással az önbizalom megerősödését érjük el.
• Tiszta szabályok lefektetésével az akarat megerősödése valósul meg.
• A szabad választás lehetőségével megerősödnek gyermekeinkben az elérendő célok.
• Egyénre szabott feladatokkal pedig a képességei fognak fejlődni.

Ne feledjük! A legjobb dolog a világon, amikor lehetőségünk van gyermekünkkel együtt felfedezni a világot, miközben őt magát is felfedezzük! Ehhez saját képességeinkkel is tisztában kell lennünk, mert így segíthetjük őt hatékonyan.

 

Írta: Dani Katalin, Megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunkban.

Színes és kreatív módszertani ötlettárunkra ide kattintva fizethet elő: