Termék Kategóriák
0 termék - Ft

Hogyan készüljünk fel hatékonyan az intézményi tanfelügyeletre?

A megszokott rendben, azaz rutinszerűen, sok munkával telnek az iskolai, óvodai hétköznapok. Az igazgató, óvodavezető, intézményvezető rendben végzi napi rendes irányító tevékenységét, amelynek – mint a gyakorlatban tapasztalhatjuk – legalább felét az operatív feladatok, a váratlan helyzetek megoldása, teszi ki. Ez a megszokott napi rendes ügymenet. Aztán egyszer csak – bármennyire készülünk is rá, de mégiscsak váratlanul – jön egy e-mail az Oktatási Hivataltól, amely arról értesít, hogy a Hivatal az ön által vezetett intézményben intézményi tanfelügyeleti ellenőrzést rendelt el.

 

Ekkor a legprofibb vezetőnél is háttérbe szorulnak a napi problémák, az imént még nagyon fontos operatív feladatok, és mindössze két szó lebeg előtte: INTÉZMÉNYI TANFELÜGYELET! Petróczi Gábor írásából közlünk részletet.

 

Lehet-e méltányosságból kérni a tanfelügyeleti ellenőrzések törlését vagy elhalasztását?

Gyakran fordulnak hozzám az intézményvezetők és a pedagógusok azzal a kérdéssel, hogy van-e bármilyen lehetőségük arra, hogy az Oktatási Hivatal által kitűzött intézményi vagy akár pedagógust érintő tanfelügyeleti ellenőrzés törlését kérjék. Leggyakrabban ezt olyankor vetik föl, amikor a nyugdíjba vonulás előtti utolsó évre vagy az utolsó évek valamelyikére tűzi ki a hivatal a tanfelügyeleti ellenőrzést. A vezető és a pedagógus kollégákat gyakran téveszti meg a pedagógus-továbbképzési rendszer működtetésével kapcsolatos jogszabály, amely az 52. életévüket betöltött pedagógusokat mentesíti a pedagógus-továbbképzési kötelezettség alól. A tévedésre okot adó másik jogszabály a köznevelési törvény 97. § (21) bekezdésében foglalt rendelkezése, amely szerint a minősítési kötelezettség alól mentesíti azokat a pedagógusokat, akik a 2013. szeptember 1-jétől számított tizedik tanév végéig elérik a rájuk vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt.

 

A tanfelügyeleti ellenőrzések esetében azonban semmiféle olyan jogszabályi felhatalmazás nem létezik, amelyre hivatkozva kérni lehetne a kitűzött tanfelügyeleti ellenőrzések, így az intézményi tanfelügyelet elhalasztását vagy törlését.

 

Ennek megfelelően teljes mértékben fölösleges az Oktatási Hivatalnál vagy a Pedagógiai Oktatási Központoknál méltányossági kérelmet benyújtani a tanfelügyeleti ellenőrzés elhalasztására vagy törlésére, mert nincs olyan jogszabályi hely, amelyre hivatkozva ezt a Hivatal engedélyezni tudná. Kivételt képez ez alól a 2. fejezet második bekezdésében ismertetett eset, amikor az ellenőrzés lebonyolítását valamilyen objektív esemény, rendezvény akadályozza.

 

A nyugdíjhoz közel álló kollégák ennek ellenére jellemzően fölöslegesnek tartják az utolsó vagy utolsó előtti évben, főként pedig az utolsó hónapokban lebonyolítandó vezetői vagy intézményi tanfelügyeleti ellenőrzést, mert az ellenőrzés hasznosulását nem látják biztosítottnak. A vezetői tanfelügyelet esetében talán érthető és reális ez a kétely, de az intézményi szintű tanfelügyeleti ellenőrzésnél semmiképpen sem, hiszen az intézményi tanfelügyelet nem elsősorban az intézményvezető, hanem az intézmény működésének vizsgálatára hivatott, így az ellenőrzés jegyzőkönyve is az intézmény működésével kapcsolatos megállapításokat és esetleges hiányosságokat tartalmazza. Ennek megfelelően az intézményi tanfelügyeletet úgy kell felfognunk, hogy az az intézmény pozitív működésének, jó gyakorlatainak megerősítését, a további működés során esetlegesen javítandó motívumok megjelölését hivatott elvégezni, ezért – függetlenül az intézményvezető megbízásának, esetleges nyugdíjba vonulásának időpontjától – hatékony eszköze lehet az intézményi erősségek visszaigazolásának és a fejlesztendő területek azonosításának.

 

Ennek megfelelően azt javasolhatjuk, hogy az intézményi tanfelügyeleti ellenőrzést mind a vezetői pályájuk kezdetén tartó vezetők, mind a vezetői pályafutásuk utolsó szakaszát teljesítő intézményvezetők úgy fogják föl, mint a nevelőtestületükkel elért eredmények tanfelügyelői rögzítésének állapotát. Higgyék el, hogy az ellenőrzést végző szakértők szívesen igazolnak vissza az intézmény és vezetői számára minden általuk tapasztalt pozitívumot, és általában tapintatosan és mértékletesen bánnak az intézmény működését érintő kritikákkal és esetleges negatív észrevételekkel.

 

Fontos a racionális időbeosztás

Az ellenőrzés hatékony és eredményes lebonyolítása az intézmény vezetőinek és az ellenőrzést végző szakértőknek egyaránt fontos. A tanfelügyeleti kézikönyvekben adott felhatalmazás szerint az ellenőrzés időbeosztására a vezető tanfelügyelő készít javaslatot, amelyet célszerű érdemben is egyeztetnie az intézmény vezetőjével, és persze a tanfelügyeletet végző szakértő kollégáival. Az eljárási rend szerint az ellenőrzés javasolt időbeosztását a vezető szakértő a tanfelügyelet helyszíni látogatását megelőzően legalább 15 nappal írásban megküldi az érintetteknek.

 

Rendkívül fontos, hogy ezt a javaslatot az ellenőrzésben érintett intézmény vezetői ne mint megmásíthatatlan dokumentumot kezeljék, hanem – ismerve az intézmény sajátosságait és a tanfelügyeleti ellenőrzésben közreműködő vezetők munkabírását – racionálisan gondolják át, vessék össze a reális lehetőségekkel, és szükség szerint tegyenek javaslatot akár a tervezett időbeosztás lényeges módosítására is. Az előterjesztett időbeosztási javaslat érdemi átgondolása és a változtatásra tett javaslatok általában nem váltanak ki ellenérzést az ellenőrzést végző tanfelügyelőkből, sokkal inkább értékelni fogják az intézménynek a beosztási javaslatot érintő előrevivő módosítási javaslatait.

 

A tanfelügyeleti időbeosztás értékelésekor a legkritikusabb a szülőkkel és a nevelőtestülettel történő tanfelügyelői találkozás időpontjának és időtartamának helyes meghatározása. A megbeszélések kezdő időpontjának meghatározása a vezető tanfelügyelő számára azért okoz nehézséget, mert nincs rálátása az intézmény pedagógusainak munkaszervezésére, és a bevonandó pedagógusok személyére sem. Általános tanácsként lehet megfogalmazni, hogy a nevelőtestület képviselőivel történő találkozásra a kora délutáni órák lehetnek a legalkalmasabbak, azaz a 13–14 óra körüli időpontok, míg a szülőkkel történő találkozásra a 16 óra körüli vagy ez ezt követő időpontok megfelelők. Az időpont alkalmassága azonban alapvetően attól függ, hogy az intézmény vezetői hogyan határolják be az egyes interjúkon részt vevő pedagógusok és szülők körét. Ha például minden évfolyamról és munkaközösségből két-két pedagógus részvételéhez ragaszkodnak (ez persze nem kötelező), akkor a tanítási időszakban bizonyosan nincs olyan időpont, amikor a kijelölt pedagógusok mindegyike ráér, ezért a tanítást követő időszakra kell kijelölni az interjú időpontját. Ha azonban az intézmény vezetői az interjú előkészítéseként találnak egy olyan délelőtti időpontot, amikor az órarend alapján össze tudnak állítani egy olyan pedagóguscsoportot, amely jól reprezentálja az iskola pedagógusközösségét, akkor egy délelőtti időpont is alkalmas lehet. Hasonlóképpen megszervezhető akár délelőtti időpontra is a szülőkkel történő találkozás, ha az intézményvezető az osztályfőnökök közreműködésével az adott időponthoz szervezi meg azokat a szülőket, akik ráérnek az adott időpontban. A szülőkkel történő hatékony kommunikációhoz bátran használjuk a KRÉTA üzenetküldő felületeit. A délelőtti vagy kora délutáni időpontokra bármelyik beszélgetés azonban kizárólag akkor szervezhető meg eredményesen, ha a tanfelügyelőkkel egyeztetve meg tudjuk mondani azt is, hogy az esemény mikorra fejeződik be. Határozott javaslatom az, hogy egyik beszélgetés se legyen hosszabb 45, sőt inkább 30 percnél: jó előkészítéssel, szervezéssel és moderációval ez könnyedén biztosítható. A szülők esetében ne feledkezzünk meg arról, hogy minden szülőtől kérjünk elektronikus, telefonos vagy személyes jelzést arról, hogy részt fog venni a tanfelügyelőkkel szervezett találkozón.

 

Az intézmények számára bátran ajánlhatjuk azt is, hogy az ellenőrzés legfontosabb eseményeinek időpontjára – még a vezető szakértői javaslat beérkezése előtt, azaz a közvetlenül a kapcsolatfelvételt követően, de esetleg még azt megelőzően is – az intézmény vezetője tegyen javaslatot a helyi sajátosságok és a szervezeti előkészítés függvényében. Tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a szakértők ezt is jó néven veszik, mert nagymértékben segíti tervező munkájukat. A szervezés szempontjából legkritikusabb eseményeknek a teljes nevelőtestülettel való rövid bemutatkozó találkozás időpontját, a pedagógusok képviselőivel, illetőleg a szülők képviselőivel történő találkozás időpontját tekinthetjük. A tanfelügyeleti ellenőrzés többi motívumát – így a dokumentumok megtekintését, az intézményvezetővel készített interjút, az intézmény bejárását stb. – már könnyedén és rugalmasan igazíthatjuk az előzőekben tárgyalt kulcseseményekhez.

 

Néha előfordul az is, hogy a tanfelügyelők egymás között sem értenek egyet a tanfelügyeleti ellenőrzés időpontjainak megtervezésében, ilyenkor – talán a levelezést is elkerülve – telefonon vagy személyesen történő megbeszélés segít, és ilyenkor persze minden érdekeltnek nagy toleranciát kell mutatnia a korrekt megoldás megtalálása érdekében. Az intézménynek jellemzően akkor lehet problémája a megküldött vezető tanfelügyelői időbeosztással, ha előzetesen nem gondolkodtak a számukra optimális lebonyolítás lehetőségeiről, és nem jelezték időben a javaslataikat vagy kéréseiket. Ne feledjük, hogy semmiképpen nem tekinthető jó előjelnek, ha az érdekeltek bármelyikével már az időbeosztás tervezésének fázisában konfliktusba kerülünk.

 

 

A teljes írás az Ellenőrzés a közoktatásban című kiadványunk kiegészítő kötetében jelent meg. Ha nem szeretne lemaradni az ellenőrzésekkel kapcsolatos legfrissebb cikkekről, szakértői írásokról, fizessen elő kiadványunkra MOST!

Ellenőrzés a közoktatásban

 

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet