A kisgyermekek önállóságának segítése 2.

A kisgyermekek önállóságának segítése 2.

A kisgyermekek önállóságának segítése a bölcsődei nevelés egyik fontos, mindennapokban megjelenő feladata. Az öltözködés, kézmosás, étkezés vagy játék során szerzett apró sikerélmények nemcsak gyakorlati készségeket fejlesztenek, hanem a gyermek önbizalmát, kompetenciaérzését és biztonságérzetét is erősítik.

Ehhez kiszámítható, mégis rugalmas napirendre, elegendő időre és elfogadó, bátorító felnőttjelenlétre van szükség. Cikkünk azt járja körül, hogyan támogathatja a kisgyermeknevelő a gyermek egyéni próbálkozásait úgy, hogy közben a gondozási helyzetek valódi nevelési alkalommá váljanak.

A kisgyermekek önállóságának segítése a megfelelő napirenddel

A megfelelő napirend kialakítása is elengedhetetlen. Munkarend–ölelkezési idő–napirend–gondozási sorrend egymástól nem elválaszthatóak, összefüggenek, az elegendő idő biztosítása lehetővé teszi a gyermek egyéni próbálkozásait.

Törekednünk kell elsősorban a gyermek külső életrendjének kialakítására, amelynek a személyiség formálásában nagy szerepe van. Ezen azoknak a feltételeknek a megteremtését értjük, amelyek az élő szervezet általános aktivitását alapjában meghatározzák. A kisgyermeknevelő a gyermek bölcsődébe kerülésétől kezdve úgy kell hogy alakítsa annak környezetét, hogy tekintettel legyen az ingerek bizonyos optimális fokára, vagyis azok ne legyenek se túl erősek, se túl gyengék, a táplálkozásra, a tisztán tartásra, a ruházkodásra, az alvásra, az ébrenléti idő megszervezésére, sőt a cselekvési formák tartalmára és ritmusára is. Gondoskodni kell arról, hogy a gyermek alapszükségleteit kielégítse, amely alapszükségletekhez szorosan odatartozik az érzelmi védettség is. A napirend kialakítása már maga a nevelés egyik része és feltétele, az életrend alakításának fontos tényezője.

A napirend a gyermek egy-egy napjának tudatos megtervezése, az egymást követő események sorrendjének megszervezése és időtartamának meghatározása, betartása. A külső életrend megformálása szorosan összefügg a belső életrend kialakításával, amely utóbbi a fejlődés során közvetlenül az előzőekből származik. Amilyen mértékben a megszokás folyamatában a külső rend belsővé válik, olyan mértékben lesz, mint belső rend, a mindjobban spontán jelentkező aktivitás, a környezettel való gyakorlati kapcsolatok rendszere. Másképpen kifejezve, ami a gyermeknél külső vagy akárcsak külsőleges, az tevékenységének szükségszerűségévé, motívumává válhat.

Ez a megállapítás nemcsak az első életévekre, hanem a későbbi életkorokra is igaz. A rend objektív alapelvei, amelyek alapján életünket kialakíthatjuk, minden esetben belső, szubjektív szükségszerűségekké, motívumokká válnak, és ezek segítségével magunk alakíthatjuk életünket egyre jobbá.

Ebben az összefüggésben a testi tevékenység, az egészség, az erő, a test szépsége és harmóniája nemcsak külső formálódás, hanem a személyiség harmóniájának és stabilitásának előfeltétele is. Ezenkívül a test teljesítőképessége – a fejlődés különböző fokán – a szellemi teljesítménynek is egyik előfeltétele.

Miért ad biztonságot a kiszámítható, rendszeres napirend?

A jó szokások kialakítása is a nevelés feladata. A rendszeres életmód az első, amelyre a gyermeket szoktatni kell. Az újszülött életében rendszeres életmódot az evés, a tisztába tétel, a fürdetés, a csecsemő és kisgyermek életében pedig ezenkívül az alvás, a játszás és a levegőztetés rendje biztosítja. Életrenddé mindez csak akkor válik, ha állandósul. A gyermek megszokja, felkészülten várja mindazt, ami vele történik. Az állandó és rendszeres ismétlődés megkönnyíti a gyermek számára a tájékozódást, ez nyugalommal tölti el, és a biztonság érzetét nyújtja számára, megtanul alkalmazkodni. Nem éri váratlanul az, ami vele történik. Az életmód állandó és rendszeres ritmusa kifejleszti a gyermekben a rend érzékét, szokások kialakulását eredményezi.

A gyermek napirendjét, az étkezés, a tisztázás, a fürdetés, a játszás, az alvás, az ébrenlét, a levegőztetés idejét és sorrendjét előre meg kell tervezni.

Rugalmas napirend a gyermek egyéni szükségleteihez igazodva

A gyermek napirendjét mégsem lehet állandónak tekinteni, hanem fejlődését, fejlettségét figyelembe véve, módosítani kell. Az alvásnak és ébrenlétnek a fejlődés szempontjából ideális ritmusát a fiziológiás adottságok és szükségletek figyelembevételével kell kialakítani. Egységes, minden gyermekintézményben alkalmazható napirendet kialakítani nemigen lehet, mert a napirendnek alkalmazkodnia kell a helyi viszonyokhoz, a gyermekek kor szerinti összetételéhez, a kisgyermeknevelői létszámhoz, a nyitvatartási időhöz, az épületi adottságokhoz.

A szülővel együtt úgy kell megvalósítani a gyermek napirendjét, hogy elegendő idő jusson az alapvető fizikai szükségletekre, illetve a gondozási folyamatokat a kisgyermeknevelő megfelelően tudja elvégezni, miközben lehetőséget ad a gyermeknek is a próbálkozásra, az aktív, önálló részvételre.

A helyes napirend egyik legfontosabb feladata, hogy megfelelő időt biztosítson a gyermek játéka számára, és ne legyen felesleges várakozási idő.

A bölcsőde egyik jelentős feladata „a nevelés-gondozás egysége” szempont érvényesítése, mely a napirendben nem különálló feladat, hanem a gondozási műveletek során valósul meg. Fontos, hogy a kisgyermeknevelő a gyermek fejlettségét, egyéni adottságait, napi szinten akár az egyéni állapotát a napirendben is messzemenően vegye tekintetbe. Fáradékony, gyengébb fizikumú gyermeket az elsők között kell fektetni.

Folyamatos napirend: kevesebb várakozás, több önálló tevékenység

A folyamatos napirend során az egyes műveletek a gyermekkel egymást követően történnek, az egyik gyermeknek nem kell a másikat megvárni a napirenden soron következő cselekvés vagy történés esetében. A napirendben feltüntetett tól–ig időpont nem a gyermekre, hanem a kisgyermeknevelő munkaidejére vonatkozik. Neki kell ugyanis a meghatározott műveleteket időben elkezdeni és befejezni. A gondozási műveleteket úgy kell végeznie, hogy minden gyermekkel közelítőleg egyenlő időt foglalkozzon. A gyermek számára például az alvás megjelölt időpontja azt is jelenti, hogy számára már ölelkezik a játék időpontjával, ha előbb felébred, ágyban nem maradhat, már a hempergőbe kerül, vagy a szobában szabadon játszhat.

A folyamatos napirend lényege, hogy csak ezzel a módszerrel lehet a várakozási időt megszüntetni, ezért betartása, alkalmazása a gyermek szempontjából rendkívül fontos, a kisgyermeknevelő munkája is nyugodtabbá, egyenletes üteművé válik. Ez a nyugodt légkör a gyermekre rendkívül jó hatással van.

Önállóság támogatása a gondozási helyzetekben

A testápolásnál és egyéb tevékenységeknél, így a mosdás, a kézmosás, tisztázás, biliztetés, öltöztetés, fésülködés, fogmosás végrehajtásában az időbeosztás igen nagy szerepet játszik. Mindezek szakszerű végrehajtása egyúttal nevelési alkalom is, ezért ezen feladatok végzését siettetni nem lehet, de vigyázni kell arra, hogy a többi gyermek ne legyen tétlenségre kárhoztatva.

A testápolás során a gyermek önállósági törekvéseit méltányolni kell, először segítséggel, később csak szóval irányítva végezze a kézmosást, az öltözködést, vetkőzést. Úgy végezhesse ezeket a műveleteket, hogy örömét lelje benne. Étkezések idejének tervezéskor is – mely gondozási sorrend szerint történik – lehetőséget kell adni a kisgyermek számára az önálló étkezés kialakulására. A gyermek étvágya növekszik, ha önállóan eszik, mert öröme telik benne. Ha a gyermekeket passzivitásra kényszerítve etetik, etetés közben figyelme könnyen elterelődik, mert nem lehet aktív részese ezen élményt nyújtó tevékenységnek.

 

A bölcsődei nevelésben figyelembe kell venni a kisgyermek spontán érésének, egyéni fejlődésének ütemét, a pillanatnyi fizikai és pszichés állapotát, kompetenciáját, nemzetiségi/etnikai, kulturális és vallási hovatartozását.

Egyéni fejlődési ütem és érzelmi biztonság a bölcsődében

A fejlődés ütemét mindig magához a gyermekhez viszonyítva kell megítélni. Minden új fejlődési állomásnak kiindulópontja maga a gyermek. Ezért fontos, hogy a bölcsődei ellátást nyújtó intézménybe, szolgáltatóhoz járó kisgyermekek mindegyike egyéni szükségleteihez igazodó mértékben részesüljön érzelmi biztonságot nyújtó gondoskodásban és támogatásban. Ennek a szemléletnek az érvényesítéséhez törekedni kell a gyermek és a család sokoldalú megismerésére. Az a mód, ahogyan a kisgyermeknevelő a gyermekkel bánik, sok mindent kifejez a gyermek számára. A gyengéd, tapintatos mozdulatok figyelmet, érdeklődést fejeznek ki. A gyors és kemény mozdulatok pedig a figyelmetlenség, a közömbösség vagy türelmetlenség közvetítői is egyben.

A kisgyermek fejlődéséhez alapvető feltétel, hogy a kisgyermeknevelők elfogadó, empatikus, hiteles nevelői magatartással gondozzák, neveljék. Nemcsak időszakonként, vagy általánosságban kell figyelembe venni a gyermek fizikai és pszichés állapotát, kompetenciáját, hanem napi szinten is, mellyel a számára ideális bölcsődei nevelés, gondozás megvalósulhat.

A kompetenciaérzés nagyon fontos egy kisgyerek életében, megalapozza az önbizalmát, a tanuláshoz való viszonyát, az önértékelését. Éppen ezért minden olyan helyzetben, amikor egy kisgyerek kísérletezni szeretne (az életkorának megfelelő tevékenységet értünk ez alatt), akkor a legjobb segítség, ha bátorítjuk, és teret engedünk a próbálkozásainak.

Kompetenciaérzés és önbizalom: a próbálkozás szerepe

Ellenkező esetben, ha nem engedjük próbálkozni, a kisgyermeknevelő irányítja minden lépését, és mindent elvégez helyette, akkor a kisgyerekben visszafogjuk a kíváncsiságot, a felfedezés örömét, és aláássuk az önbizalmát, az önértékelését is.

Fontos, hogy nem attól lesz önálló (és ebben örömét lelő) egy gyerek, ha direkt erre nevelik, hanem attól, ha biztonságban, szeretetben érzi magát, amelyben bátran próbálkozhat, bontogathatja a szárnyait. A kötődéselmélet azt állítja, hogy a gyereknek először meg kell élni a biztonságot (mint egyfajta menedéket) ahhoz, hogy legyen bátorsága, magabiztossága felfedezni, önállósodni. Vagyis ha azt szeretnénk, hogy a kisgyermek önálló és magabiztos legyen, akkor első lépésként biztonságot kell nyújtanunk neki, erős kötődést, elfogadást és ösztönzést.

Hogyan segítheti a kisgyermeknevelő az önállósodást?

A kisgyermeknevelő az élményszerzés lehetőségének biztosításával, saját példamutatásával, az egyes élethelyzeteknek a gyermek számára átláthatóvá, befogadhatóvá, kezelhetővé tételével, a tapasztalatok feldolgozásának segítésével, az egyes viselkedésformákkal való próbálkozások bátorításával segíti a tanulást.

Ha elegendő ideje van a gyermeknek megfigyelni, majd próbálkozni, akkor ezek fokozzák az érdeklődését és aktivitását, ha pedig a próbálkozásait pozitív megerősítés kíséri, akkor egyre kompetensebbnek fogja érezni magát, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a kisgyermek egyre önállóbb. Ha a kisgyermeknevelő a napirend és a munkarend összefüggéseiben késik, akkor nem egyszerű feladat, ha a gyerek egyedül szeretne felöltözni, bár még nem képes rá, de egyedül szeretne enni, és sorolhatnák tovább a példákat. Bármennyire is türelempróbáló, de ilyen helyzetekben is lehetőséget kell adnunk a próbálkozásra (még akkor is, ha aznap csúszunk, majd másnap másképp tervezünk, korábban kezdjük el a gondozási tevékenységet).

Már az egészen piciknél is megfigyelhető, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket egyedül próbálnak elvégezni, követve a megfigyelt mintát, utánozva a körülötte élők napi tevékenységeit. Az első három évben a finommotorikus képességek fejlődésével egy sor tevékenységet megtanulnak önállóan végezni a gyerekek.

Írta: Szabó Leventéné Renáta, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban.