Érzelemszabályozás az óvodában

Érzelemszabályozás az óvodában

A felnőttektől és önmagunktól is elvárjuk, hogy meglegyen az érzelemszabályozás képességünk, és ha lehet, sose hagyjon cserben – miközben tisztában vagyunk vele, hogy emberi mivoltunkhoz tartozik, hogy olykor túltelítődünk, és nem vagyunk képesek uralkodni a ránk törő érzéseken. Bár tudjuk, hogy az óvodások érzelemszabályozási képessége még fejletlenebb, intenzív érzelmi hullámaikat mégsem tartjuk elfogadhatónak, és ha nem tudjuk gyorsan kezelni a helyzetet, mi, felnőttek is hevessé, indulatossá válunk. Az érzelemszabályozás tanítása az óvodában talán elsőre furcsa lehet, de mindjárt bemutatjuk, hogy milyen technikák azok, amelyeket könnyen átültethetünk a hétköznapokba is.

A gyermekek viselkedését elsődleges szükségleteik irányítják, melybe a biztonság és az érzelmi megnyugvás is beletartozik. Az ember érzelmi fejlődése rendkívül összetett folyamat: a genetika – mint a temperamentum –, a korai környezeti hatások és – a legújabb kutatások szerint – a testi tényezők, a bélmikrobiom egyaránt hatással vannak a gyermek érzelmi készségeire. A korai években ez összefonódik a tanulási folyamatokkal és az önbecsülés kialakulásával, később pedig ez fog hatni a motivációra, az énképre és az önértékelésre, illetve a kudarctűrő képességre is. Mindez pedig az iskolai sikerességet befolyásolja, állandó kölcsönhatásban a családban betöltött szereppel. A szülők viszonyulása a gyermekhez pont egy ilyen kölcsönösen meghatározó tényező, melynek alapjai már az első 2-3 évben megszilárdulnak.

A pedagógus abban tudja befolyásolni a folyamatot, hogy mint emocionális modell, javíthat vagy ronthat a gyermek érzelemszabályozási képességein. Egy biztonságos érzelmi légkörben a gyermek nyitottá válhat arra, hogy rákapcsolódjon a felnőtt érzelemszabályozási „áramkörére”, ezzel olyan tanulási úton indulva el, melyen új megküzdési módok elsajátítása kezdődik.

Néhány konkrét érzelemszabályozási technika

Feszültség és érzelmek kimutatása

Ahhoz, hogy az érzelem verbalizálása megtörténhessen, sok esetben van szükség feszültségoldásra és empatizálásra. Együttérzés az is, amikor elfogadom, hogy az adott helyzetben a gyermek feszült, dühös, és kifejezhetem azt is, hogy megértem az ellenállását (kinek van kedve elpakolni és felöltözni, ha épp elmélyült egy legóépítésben?). A gyermek kapcsolódási képességéhez mérve igazítjuk a feszültségoldási technikákat.

Az érzelemszabályozásban sokat segít, ha egy vulkánhoz hasonlítjuk a dühét (ezt egy nyugodt pillanatban már felvezetjük neki vagy a csoportnak), és megmutatjuk, hogy a forró lávának ki kell törnie, de a lávának is meghatározott útvonala van – mi is azért vagyunk, hogy segítsünk neki a dühét biztonságos módon kifejezni. A legnagyobb „vulkánkitörés” esetében a jelenlét és mindenki biztonsága az egyetlen cél. Nem hagyom őt magára, de valószínűleg már a testi érintés sem lesz nyugtató hatással, így határozottan kijelölöm a feszültség levezetésének a határait a „düh-szabályokat” betartva: nem bánthatod önmagad, nem bánthatsz mást, és nem tehetsz kárt a környezetedben.

Ha a gyermek inkább kétségbeesett, rémült vagy szomorú, eredményes lehet a bőrkontaktus (tenyerek, alkar-kéz összeérintése), és együttérzés kifejezése, majd csak ezután kérdezzük meg, el tudja-e mondani, hogy mi bántja.

Ezek után készíthetünk érzelemfirkát a feszültség levezetésére, zsírkrétával vagy vastag ceruzával (először megmutatom neki, mire gondolok, bátorítom, hogy csinálja utánam). Eljátszhatunk olyan mesét, melyben a főhős biztonságos módon fejezi ki a dühét.

Vannak gyerekek, akiken kevésbé látszik, mi zajlik a lelkükben, vagy épp nehezen fogalmazzák meg az érzésüket. Az óvodás korosztály számára is élvezhető gyakorlatok, játékok találhatóak a Kihívást jelentő… című könyvben, többek között az „Érzés-GPS”. Merre megy a kocsi érzelem GPS-e? – tehetjük fel a kérdést, kisebbeknek elég csak bemutatni. Egy játék kisautóval utazok, majd a gyermek is a különböző érzés-képek, kártyák között. Mint egy koordinátatengelyen, a 4 égtájnak megfelelően választok 4 alapérzelmet (düh, öröm, szomorúság, nyugalom). Mutassa meg, merre ment a kocsija az adott helyzetben, de úgy is játszhatjuk, hogy mond egy példát mindegyikre, mikor érezte úgy magát. Akár több gyermekkel egyszerre is játszható.

Jelenlét, együttérzés

Bár már az előző pontban is megjelent, kiemelném újra a jelentőségét. Megtaníthatjuk a „csillag légzőgyakorlatot” – az öt ujj a csillag öt ága, a másik kéz mutatóujjával végigköveti a körvonalát, és mire a csillag első hegyéhez ér, jó mélyen kell beszívni a levegőt.

Szerepjáték a szociális tanulásért

Mivel a gyerek legtöbb cselekedete ösztönvezérelt, számára van értelme; ha más nem, az idegrendszer feszültségcsökkentése. Sok dühös, agresszív cselekedet mögött van azonban védelmi ösztön. A hisztik az akarat és önállósági törekvések velejárói, de attól még a gyermek törekszik megtartani a szeretetünket, és szüksége van arra, hogy segítsük őt az együttműködésben, sőt feltételezzük azt, hogy ő is hajlandó tenni ezért. Az elvárásokról szóló szerepjátékok segítenek pontosabban láttatni a gyermekkel, mit is szeretnénk tőle. Ágyazzuk olyan környezetbe, mint egy készségtanulást. Hozzuk fel példának, és játsszuk is el, mikor már sikerült neki a kívánt magatartás (vagy annak egy részlete). Bátorítsuk, hogy képes lesz megtanulni, mint a járást is! Biztosítsuk arról, hogy ha hibázik, utána újra próbálkozhat, és együtt abból is tanulhatunk.

A Kid’s Skills módszer még jobban elmélyíti a fenti szemléletet, érdemes beszerezni a hozzá tartozó könyvet.

Verbalizálni a cselekvési tervet

A beszélgetéseknek sosem lehet az a céljuk, hogy a gyermek elszégyellje magát, vagy „végre” érezzen bűntudatot. A szégyen életidegen, ösztönösen menekülnének ettől a gyerekek. Azt üzeni, hogy nem elég jó valaki, és a viselkedésével együtt ő maga sem elfogadható. Megakadályozza a helyzetről való későbbi józan gondolkodást, és rombolja a felnőtt–gyermek kapcsolódást. Ezért javasolt a gyermek megélésére alapozni, és támogatni őt, hogy szavakba tudja önteni, mi nehéz neki, hol van az a pont, ahol már nem tudja visszafogni magát.

Tehát a feszültségoldás és a történtek rekonstrukciója után készíthetünk együtt egy cselekvési tervet, melyben összegezzük, hogy ha még egyszer hasonló történik, milyen eszköztára lesz a gyermeknek. Ezt fontos kimondani, nem kell feltételezni, hogy amikor a konfliktus közben vagy a vulkánkitörés során elmondtuk (pl. „Máskor gyere, és szólj nekem”), azt a gyermek meg is jegyzi. Képekkel is támasszuk alá minden olyan gyermeknél, akinél elmaradottabb az érzelemszabályozás és/vagy a verbalitás. Akár el is bábozhatjuk, hogy mit várunk tőle, mint az előző pontban a szerepjátékkal, de ezen a ponton már fontos kimondani, hogy milyen konkrét eszközök alkalmazását várjuk el tőle. Ha nem sikerül neki, kérdezzük meg, mi segítene, hogy emlékezzen erre? Ragasszuk ki a csoport érzelemkezelési stratégiáit, és figyeljünk rá, hogy azt a többi gyermek is betartsa (hiába mondja a dühkitörés előtt a gyerek a társának, hogy ez zavar, hagyd abba, ha az adott gyermek nem hagyja abba), és még akkor is dicsérjük meg a gyereket a kommunikációs próbálkozásért, ha utána kudarcba fulladt az érzelemszabályozása.

Készíthetünk közösen érzelem-naptárt is a csoporttal, nagyobbaknál erről hetente beszélgető-kört is tarthatunk. Hasonlóan a mérges-torta készítése a gyerekekkel is sikert hozhat, melyben minden szelete a tortának egy-egy ötlet, ahogy kezelni lehet a mérgünket.

Megtanulni beszélgetni a hibázásainkról

A családokkal folytatott közös munka során kiderült, hogy ez az egyik legnehezebb a gyerekeknek, de még a felnőtteknek is. Akadályoz a szégyen, a bűntudat, a mardosó kisebbségi érzés, a félelem a hibák következményétől, a közösség kitaszításától; a saját magunk ellen táplált harag pedig nehezen feldolgozható. Mondjuk a gyerekeknek, hogy a dühös indulat és rossz gondolatok a másik ellen még nem pusztítóak, ez teljesen természetes folyamat, nem jelenti azt, hogy rosszat akarnánk a másiknak. Gyakran hangzik el a gyerekektől, hogy „direkt csinálta, bántani akart”, és van, amikor ebben részigazságot fellelhetünk, hiszen a konfliktus hevében a másik gyermek valóban gondolhatott arra, hogy bántja a másikat. Ezek azonban elillannak a feszültség csökkenésével, mint a felnőtt dühe is csillapodik a gyermek iránt. Hosszú út, mire a gyerekek az érzelmi kompetencia olyan szakaszába érnek, ahol már képesek felismerni és megélni az egymás mellett létező, ellentmondásos érzéseket, és kifejezik a másiknak, hogy attól még szeretik, hogy dühösek voltak rá. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, sokszor van szükségük a támogató tudatosításra.

Először türelmes meghallgatásra van szükségük a gyerekeknek, utána lesznek képesek az önegyüttérzés fejlődésével arra, hogy beszéljenek arról, hogy hibáztak, elrontottak valamit. Ha ez szokás a családban, sokkal hamarabb beépül, ha viszont a családjukban mindig más a hibás a saját tetteikért, és senki nem tud felelősséget vállalni, a gyermeknek is nehéz lesz ezt megtanulni.

A hibázástól való félelemről és legyőzéséről többen írtak már könyvet, egyike a tudományos kutatásokkal alátámasztott könyveknek Carol Dweck Szemléletváltás című nagy sikerű könyve, mely a fejlődési szemlélet bemutatásán keresztül kalauzolja el az olvasót a hibák nem ártalmas, hanem barátságos világába.

 

Írta: Nagy Gitta, Megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunkban

Az érzelemszabályozás fejlesztése az óvodai nevelés egyik legfontosabb – ugyanakkor legnagyobb kihívást jelentő – területe. A pedagógusok nap mint nap találkoznak intenzív érzelmi helyzetekkel, konfliktusokkal és olyan pillanatokkal, amikor a gyermekeknek segítségre van szükségük az érzéseik megértésében és kezelésében.

Az Óvónők kincsestára című szakmai sorozat éppen ezekben a mindennapi pedagógiai helyzetekben nyújt támogatást. A kiadvány gyakorlati ötleteket, módszereket és kipróbálható pedagógiai megoldásokat kínál az óvodai nevelés különböző területein – többek között az érzelmi fejlődés, a konfliktuskezelés és a gyermekek szociális készségeinek fejlesztése terén.

Ha szeretne új inspirációkat, kipróbált módszereket és szakmailag megalapozott ötleteket kapni az óvodai mindennapokhoz, érdemes megismernie az Óvónők kincsestára kiadványt.

Tudjon meg többet és fizessen elő: