Márton-nap az oviban
Márton-nap az oviban
A Márton-naphoz többféle regula, hiedelem kapcsolódott. A legismertebb a Márton-napi lakoma szokása. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát, ezt Szent Márton legendájához kapcsolták, akit a libák gágogása árult el, így tudták püspökké választani. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Az elfogyasztott liba csontjából az időjárásra is lehetett következtetni: ha a csontja fehér és hosszú, havas lesz a tél, a barna és rövid sárosat jelentett.
Az időjárásból is jósoltak a téli időre: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Másik regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
A Márton-napi hagyományban a liba leginkább étel formában jelenik meg, de az újbor és a rétes is szorosan kapcsolódott ehhez a naphoz. Sokfelé ismert a mondás, miszerint „A bornak Szent Márton a bírája”, vagyis ezen a napon lehetett először megkóstolni a szüretkor hordókba került bort. A gyerekek szüreti emlékeit felidézhetjük ilyenkor, érzékeltetve az idő múlását.
A rétes-, bélessütés hagyománya legtöbb helyen a kanászokhoz kötődött, akik ezen a napon a gazdák házait végigjárva köszöntőt mondanak, és egy-egy vesszőt adnak nekik. Úgy tartották, annyi malacuk lesz, ahány ága van a vesszőnek. A köszöntőért cserébe régebben rétest, bélest, később rétesadót, bélespénzt kaptak.
Márton-naphoz kapcsolódó anyanyelvi, irodalmi nevelés (Verselés, mesélés) – Kiemelt pedagógiai tartalom: az étel megosztása, segítségnyújtás
Népmese:
Krisztus Urunk és Szent Péter
Egyszer, mikor Krisztus Urunk meg Szent Péter vándoroltak, Szent Péter volt a táskahordó, aztán, amikor megéhezett, kilopott egy libacombot a táskából.
Amikor megpihentek, hogy egyenek, elővették az ételeket, hát, csak egy libacomb volt közte. Krisztus Urunk kérdezte:
– Hová lett a liba másik combja?
Éppen egy tó mellett mentek el, a partján libák voltak. Mivel hideg idő volt, a libák fél lábon álltak.
Mondja Péter:
– Nézd Uram Teremtőm, hisz a libák egy lábon állnak.
Krisztus Urunk tudta, hogy azért húzták fel a lábukat, mert hideg idő van, azt mondta:
– Jól van, Péter, ha te úgy tudod, hogy a libáknak csak fél lábuk van, eztán a te nevednek is csak fél napja lesz a naptárban!
Azóta Péter és Pál neve egy napon osztozik a naptárban.
Így büntette meg Krisztus Urunk Szent Pétert, amiért kilopta a liba combját.
(alföldi népmese)
Mondókák:
Nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
Libapecsenyére.
Gyí, gyí, gyí.
Gyí lovacskám, gyí vágtában.
Oda érünk vacsorára.
Libacombot egyetek,
Nőjön meg a begyetek.
(Torontál vm.)
Nyelvtörő:
Néphagyományhoz kapcsolódó óvodai ötletgyűjtemények zenei nevelés (ének, zene)
Népdalok:
Ángyi sütött rétest,
Nem adott belőle,
Kivitte a kertbe,
Talléros kendőbe.
Utána a bácsi
Nagy, fekete szűrbe,
Elfogta az ángyit
A kert közepébe.
(Csongrád vm.)
jó tele tállal,
Tik a lúddal összefér,
jó tele tállal.
Hogyha jönne sánta ördög,
talicskára tenne,
mennél jobban könyörögnél,
annál jobban vinne!
Vidd ördög vidd!
Túrós rétes, mákos rétes,
jó tele tállal,
Tik a lúddal összefér,
jó tele tállal.
(Somogy vm.)
Utána ment a mester minden diákjával
Lúdláb a tálba, lúdláb a tálba,
Jó lesz vacsorára.
(Zala vm.)
És persze a lámpás felvonuláshoz készítsük el a kihagyhatatlan lámpást is. 🙂 Ehhez a variációhoz például gyöngyöt is fűzhetnek a gyerekek:
Jó munkát kívánunk! 🙂
Szeretné folyamatosan bővíteni az ötlettárát? Van erre egy remek ajánlatunk, egy olyan előfizetés, amelynek keretein belül évente 6 alkalommal küldünk az óvodapedagógusok életét megkönnyítő, hasznos írásokat. Az előfizetésünk egy többszáz oldalas alapművel kezdődik.
