Nagymozgásos játékok kisgyermekkorban

Nagymozgásos játékok kisgyermekkorban

A mozgás nagy jelentőséggel bír a korai életszakaszban, mégis a bölcsődei szakirodalomban kissé mostoha helyzetben van, kevesebb figyelmet kap. Pótoljuk ezt a hiányosságot! Cikkünkben a  nagymozgásos játékok szerepéről, a mozgást serkentő eszközökről lesz szó.

A nevelés szerepe, hogy engedjük a gyermekeket sokat mozogni. Elsőként teremtsük meg a fentiekben felsorolt feltételeket: a személyes, szeretetteljes biztonságot; a megfelelő tárgyi feltételeket, az elegendő helyet, és biztosítsuk a napirend jól átgondolt, igényes megszervezésével a szabad játékidőben történő aktív mozgást. A napirendben, a szabad játékidőn belül, ugyanolyan fontossággal kell jelen lennie a mozgásos játékoknak, mint a többi játékformának, például a konstruálásnak, a mesének vagy akár az alkotótevékenységnek.

A kisgyermekek mindennapjainak állandó része kell legyen a  játékos mozgáslehetőségek biztosítása. 1,5–3 éves korban ennek egyik módja az adott csoportra tudatosan átgondolt, felajánlott mozgást serkentő eszközök és játékok biztosítása.

Az udvaron sokkal több lehetőség nyílik a mozgásos játékokra, mint a csoportszobában, de a csoportszobában sem szabad megfeledkezni róla. Ennek azonban sokszor a csoportszoba nagysága is teret szabhat. Egy 50 m²-es csoportszobában nem okoz nehézséget, hogy kialakításra kerüljön egy állandó mozgásos, funkciós tér, ahol mozgást serkentő eszközök, játékok állandó jelenléte, időközönként cseréje segíti a mozogni vágyó kisgyermekeket. Azonban egy mini bölcsőde 30 m²-es szobájában ez nehézségeket okozhat.

Ha nincs lehetőségünk állandó teret kialakítani a mozgásos játékoknak a szobában, fontos, hogy minél több időt töltsenek a gyerekek az udvaron, hogy mozoghassanak; ha az időjárás ezt nem teszi lehetővé, törekedni kell rá, hogy ezeken a napokon is mozgásos játékokhoz juthassanak a gyerekek. A bútorok átrendezésével, időleges elpakolásával a napirend szabad játékidővel töltött idejében mozgást serkentő eszközöket, játékokat kell behozni a csoportszobába.

Szempontok a mozgásfunkciós tér kialakításához

Milyen szempontokat célszerű figyelembe venni a csoportszobában a mozgásfunkciós tér kialakításában, az ott elhelyezett játékok, eszközök felajánlásában, tervezésében?

• A csoportszobában a mozgástér kialakításánál célszerű figyelembe venni annak elhelyezését a többi, már kialakított funkcionális térrel való kapcsolatában. Ha az adottságok lehetővé teszik, a mozgásos hely ne a puhasarok vagy az építősarok mellett kapjon helyet. A puhasarok a pihenésre, a nyugodt elvonulásra, az elmélyült tevékenységekre (pl. képeskönyv-nézegetés, kisgyermeknevelővel való beszélgetés stb.) ad lehetőséget a kisgyermekek számára. Ezt megzavarhatja a mozgásos játék, ami természeténél fogva dinamikus, lehet hangosabb, erőteljesebb. Az építősarokban alkotások születnek, pl. magas tornyok, garázsok, amik könnyen összedőlhetnek a mozgásos játék hevében. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a csoportszobán belül a mozgásra biztosított térnek legalább kétszer annyi hely szükséges, mint más funkciósaroknak.
• A mozgásos térben (csoportszoba, játszóudvar, tormaszoba) elhelyezett eszközöket, játékokat mindig az adott gyermekcsoport életkori sajátosságaihoz, fejlettségi szintjéhez, a gyermekek méreteihez és az aktuális szükségleteihez kell igazítani.
• Fontos, hogy mennyiségük megfelelő legyen a csoport/alcsoport gyermekeinek számához viszonyítva.
• Az eszközök és játékok lehetnek állandóak, a kisgyermeknevelő által tudatosan tervezettek egy meghatározott időre, de lehetnek mobilisak is az aktuális naphoz igazítva.
• Az eszközök és játékok szempontjából fontos, hogy a kisgyermeknevelő azokat jól átgondoltan ajánlja fel a kisgyermekek számára. Az életkori sajátosságokon és a fejlettségi szinten túl tudatosan választva gondolja át, hogy az adott eszköz vagy játék milyen mozgásos területeket fejleszt. A mozgást serkentő eszközök és játékok többsége komplexen támogatja a fejlődést. Azon túl, hogy általuk a kisgyermek gyakorolhatja és tökéletesítheti az egyes alapmozgásokat (pl. mászás – felmászás, átmászás, lemászás), egy időben fejleszti is az egyes érzékelési, észlelési rendszereket, a vesztibuláris (egyensúly – ami a magzati kor 16. hetére szinte teljesen kifejlődik, kivéve a nehézségi erőt, a mozgásingerek és gyorsulás észlelését; ezek a születés utáni időszakra tehetőek, mivel a magzati életben nincsenek meg a feltételek a kifejlődésükre), a proprioceptív (az ízületek helyzetének és az izomhosszúságnak, vagyis a saját testnek az észlelése, az egyes testrészek térbeli és egymáshoz viszonyított helyzetének érzékelése, az érzék, ami segít meghatározni, hogy hol helyezkedünk el térben), a taktilis (a nyomás, az érintés, a vibráció, a hőmérséklet stb. észlelése, a tapintással, a bőrfelülettel való ingerfelvétel) az auditív (hallási, a hangerőre, hangmagasságra adott reakciók) és a vizuális (látási, a formákra, élénk színekre adott reakciók) rendszert. Ayres szerint 2 éves kor előtt főként a vesztibuláris (egyensúlyrendszer), a proprioceptív (az egyes testrészek térbeli és egymáshoz viszonyított helyzetének érzékelése) és taktilis (bőrérzékeléssel kapcsolatos) rendszer a domináns az érzékelés, észlelés folyamatában, majd 2 éves kor után egyre hangsúlyosabbá válik az auditív és vizuális rendszerek szerepe is. Mindezek óvodáskorban integrálódnak, elősegítve az iskolai alap kultúrtechnikák (olvasás, írás, számolás) elsajátítását. (Englbrecht–Weigner, 1999.)

Mozgást serkentő eszközök

Néhány példa a jó mozgást serkentő eszközökre a bölcsődében (a teljesség igénye nélkül):

• dobogó: három részből áll, kétféleképpen lehet használni (állítva és felfordítva). Háromféle magassága van. Alkalmas a ki-, bemászás; a fel- és lelépés gyakorlására.
• Montessori-mászókészlet: ív alakú mászóka és hinta, összekötő híd és csúszda.

A gyermekek szívesen másznak az egyes fokokon egyre feljebb. Fel lehet rá mászni, át lehet rajta mászni és le lehet róla mászni vagy csúszni, ezenkívül bele is lehet bújni, mászni. Lényeges, hogy a fokok közötti távolság ne legyen túl nagy, ne essen be a gyermek lába közéjük, a magassága ne haladja meg a gyermek magasságát. Többféle változatban és további kiegészítőkkel is kapható.

• bújóalagút: szívesen másznak, kúsznak, bújnak bele vagy elé, mögé a gyerekek. A textil bevonatú kevésbé stabil, kiemelten fejleszti a vesztibuláris (egyensúly-) rendszert.
• hengersorozat: az egyensúlyérzéket fejleszti, több különböző nagyságú hengerből áll, melyre rá lehet hasalni vagy bele lehet bújni.
• csúszda: egyik felén apró létrafokokon vagy apró lécekkel ellátott tyúklétraszerű deszkán lehet feljutni, felmászni, a másik oldalon sima csúszdaszerű részen lecsúszni. Fejleszti pl. az izomerőt, a testérzékelést, a gyorsulás észlelését.

Írta: Lajtai Zsoltné, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban