Kötelezheti a munkáltató a munkavállalót a szabadság kivételére?
Számos írásunkban gyűjtöttük már össze az aktuális munkaügyi problémákat és válaszokat, a jogszabályváltozások következtében azonban sorra érkeznek a kérdések. A munkáltató felelőssége az éves szabadság kiadásával kapcsolatban című írásunkban most arra a fontos kérdésre ad választ szakértőnk, hogy elévülhet-e a szabadság. Kötelezheti a munkáltató a munkavállalót a szabadság kivételére?
Az alábbiakban részletet közlünk A munkáltató felelőssége az éves szabadság kiadásával kapcsolatban című írásunkból.
A teljes cikket az ÓvodaVezetési Ismeretek kiadvány októberi kötetében olvashatják.
Kötelezheti a munkáltató a munkavállalót a szabadság kivételére?
A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége, így a munkáltató kötelező rendelkezést hozhat a munkavállaló szabadságát illetően, amely egyrészt magában foglalja a szabadság időpontját (7 munkanap kivételével), és azt is, hogy egyáltalán menjen-e szabadságra a munkavállaló vagy sem. Ezen eljárása során a munka törvénykönyve 6. §-ában foglalt magatartási szabályokra kell figyelemmel lennie.
Felmerül a kérdés, vajon köteles-e a munkáltató élni a kötelezés eszközével, amennyiben a munkavállaló nem kíván szabadságra menni. A munka törvénykönyve erre nem tartalmaz kifejezett választ, annak rendelkezéseiből csak az olvasható ki, hogy főszabály szerint akkor jár el jogszerűen a munkáltató, ha az esedékesség évében kiadja a szabadságot, ellenkező esetben ugyanis munkaügyi bírsággal is sújtható. Nem világos azonban, hogyan, milyen jogszerű magatartást tanúsíthat a munkavállaló ellenállása esetén, különös tekintettel az együttműködés és méltányos mérlegelés elveire.
Elveszítheti a munkavállaló a szabadságra és pénzbeli megváltásra való jogát?
Az éves fizetett szabadsághoz való jog célja, hogy a munkavállaló kipihenhesse magát, így annak az a rendeltetése, hogy a szabadságot ténylegesen természetben vegyék igénybe az esedékesség évében.
A munka törvénykönyve nem tartalmaz kifejezetten a szabadság vagy annak pénzbeli megváltásának elvesztésére vonatkozó rendelkezést, így az ezekre vonatkozó igény érvényesíthetőségének az általános munkajogi 3 éves elévülési idő szab határt [munka törvénykönyve 286. § (1) bek.].
- §. (1) A munkajogi igény három év alatt évül el.
(2) A bűncselekménnyel okozott
- a) kár megtérítésére vagy
- b) személyiségi jogsértéssel összefüggő sérelemdíj megfizetésére
irányuló igény öt év; ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.
(3) Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni.
(4) Az elévülésre egyebekben a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a munkavállaló igényének érvényesítésével kapcsolatos elévülési időt a felek nem rövidíthetik le.
Indokolás
A hatályos szabályozással egyezően rendezi a törvény a munkajogi igény elévülési idejét. Ezen túlmenően viszont a polgári jog szabályainak alkalmazását rendeli azzal, hogy a felek a Ptk. 325. § (2) bekezdése alapján a munkavállaló igényének elévülése tekintetében három évnél rövidebb időt nem határozhatnak meg, illetve az elévülést a bíróság hivatalból veszi figyelembe. Az elévülés nyugvására és megszakadására a Ptk. 326–327. §-a az irányadó.
A törvény a polgári jog szerinti „beszámítás” intézményét nem ismeri, ugyanakkor az elévülésre vonatkozó polgári jogi szabályokra való utalás a Ptk. 297. § (2) bekezdésének alkalmazását is lehetővé teszi. Ebből az következik, hogy a Ptk. említett rendelkezése szerinti feltételek fennállása esetén az elévült követelés beszámítható.
Legyen biztos tájékozódási forrása a 2024/25-es nevelési évben is az ÓvodaVezetési Ismeretek kiadvány!
Rendelje meg saját előfizetését MOST!
