Kódolás az óvodai mindennapokban

Kódolás az óvodai mindennapokban

Napjainkban a robotika, digitális kompetencia kiemelt szerepe a mindennapok részévé vált. Ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy már az óvodában helyet kapjon a technológia játékos, gyermekekhez közeli formában történő megismerése. Ebbe az izgalmas és sokszínű világba segít bevezetni a kódolás. De hogyan valósítható meg a kódolás az óvodai mindennapokban?

Az óvodai kódolás nagyon izgalmas és hasznos lehetőség a kisgyermekek számára. Segít fejleszteni a logikai gondolkodásukat, problémamegoldó képességüket és kreativitásukat. Emellett a kódolás alapjainak elsajátítása már korai életkorban előnyt jelenthet.

A kódolás megjelenése az óvodában

Az algoritmikus gondolkodás egy olyan alapképesség, melynek fejlesztése már óvodáskorban elkezdhető. Sőt, minél hamarabb elkezdjük ennek a kompetenciának a fejlesztését, a gyermekek annál sikeresebbek lehetnek a későbbiekben. Unplugged kódolás szempontjából algoritmust hoznak létre, hiszen itt nem lehet más sorrendet alkalmazniuk, mert akkor más lesz az eredmény. Az algoritmus létrehozása során a lépéseket egyesével, pontos szabályok szerint hajtjuk végre. Ha ez a fajta gondolatmenet már ismerős, akár „begyakorolt” a gyerekek részéről, akkor következhet a robotok irányítása, programozása.

Milyen megjelenési formáival találkozhatunk a kódolásnak ebben az életkorban?

• napirend követése,
• öltözködés folyamata,
• tisztálkodás folyamata,
• ebéd utáni pihenés folyamata,
• közös sütés-főzés stb.

Ezért már óvodáskorban fontos fejleszteni – és fejlesztjük is – ezt a képességet a gyerekekben, érdemes tudatosan, jól felépített rendszerben az algoritmikus gondolkodás fejlődésének szolgálatába állítani. Meg kell mutatni, hogy egy feladatot többféleképpen meg lehet oldani, de vannak olyan lépések, amik nem felcserélhetőek. Valamint meg kell mutatni azt is, hogy lehet több jó megoldás is. Az algoritmikus gondolkodás fejlesztéséhez olyan úton kell elindulni, ami felkelti, majd pedig meg is tartja a gyermekek figyelmét.

Az Óvodai Alapprogram elismeri az óvodai játékban rejlő fejlesztő lehetőségeket is: „A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. (…) Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé.” (ONOAP) 

Az óvodában a játék, játékosítás evidencia, a gondolkodásfejlesztés hatékony eszköze, amihez átgondolt, jól szervezett pedagógiai gyakorlatra: megfelelően tervezett játéktevékenységre, motiváló feladatokra van szükség, melyek által a fejlesztő kihívások beilleszthetőek lesznek a játék örömteli tevékenységébe.

Az offline kódolás megvalósulásai óvodánkban 

– Kincskeresés

A kincskeresés számos olyan készséget fejleszt, melyet a programozók is használnak kódoláskor. A kincskereséshez használt utasítások és iránymutatások követése az algoritmusok alapjait tanítja meg a kicsiknek. Nem szükséges semmi különösebb előkészület a feladathoz. Helyezzük el a „kincseket” a csoportszobában, udvaron vagy tornateremben, -szobában, és rajzoljunk egy térképet utasításokkal. Például: 2 nagy lépés előre, 3 nagy lépés oldalra, mássz be az asztal alá, stb. A kincskeresés során megtanulják a hibakeresést, hiszen ha hibáznak, vissza kell menniük és újrakezdeni a feladatot.

– Labirintus-játékok

A kincskeresés és a kódolás kombinálása óvodáskorban nagyon motiváló a gyerekek számára. A kincskeresés játékos formában segít a gyerekeknek megismerkedni a programozás alapjaival. A tevékenység során a gyerekek utasításokat követhetnek, melyek az algoritmusok alapjait tanítják meg nekik. A labirintusok lehetnek például kövekből, legóból, dobozokból, babzsákokból, ragasztószalagból, udvaron sövényből stb.

Ez a gyakorlat a gyerekek kitartását, stressztűrő képességüket, térbeli tájékozódásukat, beszédértésüket, beszédészlelésüket fejleszti. Ha rossz irányba mennek, vissza kell menniük addig, amíg nem találnak egy működőképes útvonalat. Ezáltal a problémamegoldó képességeik, logikus gondolkodásuk és kitartásuk is fejlődik. Ha nehezíteni szeretnénk a labirintuson, kössük be az útkereső szemét! Így az egyikük a „számítógép”, aki követi a „programozó” utasításait.

Kódjaink a következő mondatok lehetnek: Menj előre egy lépést! (vagy hátra) Fordulj jobbra / fordulj balra! Lépések: csigalépés, tyúklépés, óriáslépés, boszorkánylépés stb. Tudatosítani kell a gyerekekben, hogy amikor a robot balra vagy jobbra fordul, akkor nem lép! A programozó adja meg az irányokat (algoritmusok), hogy a számítógép kijusson a labirintusból.

Mindezeken túl a labirintus-játékok fejlesztik a finommotorikus készségeiket, szem-kéz/ szem-láb koordinációjukat, melyek alapvetőek az írás és olvasás elsajátításához.

– Történetmesélés

A történetmesélés kulcsfontosságú a gyermek nyelvi és kognitív fejlődésében. Amikor egy felnőtt vagy társ mesét mond, a gyermek nemcsak a szavakat hallja, hanem a mondatok szerkezetét, a szókincset és a történet logikáját is megfigyeli. A történetek segítenek a gyerekeknek megérteni az érzelmeket, a társadalmi normákat és az emberi kapcsolatokat. A szereplőkkel való azonosulás és a konfliktusok megoldása hozzájárul a szociális és érzelmi intelligencia fejlődéséhez. A történetek pedig kreatív gondolkodásra ösztönöznek.

A történetmesélés nagyszerűen fejleszti az ovisok kódolással kapcsolatos készségeit. Ha a történetet képeit darabokra szedjük, összekeverjük, a kicsiknek kell egy egésszé összeállítani. Így meg kell találniuk a képek közti logikát, melyik az első kép, hogy követik egymást logikus sorrendben, és el kell tudniuk mondani a történetet az elejétől a végéig. A sorrendiséget és a logikai gondolkodást segíti elő. 

– Kódolás színek, formák alapján

Fejlesztési lehetőség: figyelem, gondolkodás, emlékezet, memória, megfigyelőképesség

Egyrészt kidolgozott módszerek jelkészletével dolgozhatunk – pl. Mozgáskotta babzsákjai, lábnyomatok a rajtuk megjelenő állat vagy lábnyom, pötty szimbólumokkal; Így tedd rá! tulipánjai, babzsákjai stb. egy tánclépést, mozgásformát jelentenek; Lipinka kártyái, Musicogramma vonalai a feladatok, mozgások algoritmikus egymásra építésével kódsort jelenítenek meg, amelyet a gyerekek kódfejtéssel mozgássorokká képezhetnek le.

Például: A színes (mozgáskotta) babzsákokat elhelyezzük a teremben. Mindegyik színes babzsák egy jelet (nyuszi, maci, madár, béka…) rejt. A gyerekek zenére mozognak a teremben, amikor elhallgat a zene, minden gyermek keres magának egy babzsákot, és lemozogja a színhez tartozó mozgásformát. A kódolás során fejlődik a gyerekek figyelme, önfegyelme, stabil ismereteket szereznek testükről, felfedezik a teret és az időt, a gondolat és az emlékezet hatalmát, a kompetencia boldogságát.

Másrészről olyan játékokkal, melyek elsősorban matematikához, zenei neveléshez kapcsolódnak. Ezek a módszerek mind segítenek a gyerekeknek a színek és formák felismerésében, valamint a logikai és kreatív gondolkodásuk fejlesztésében:

• Szín- és formakódolt mozgás: A gyerekek különböző színű és formájú lapokat követnek a padlón, amelyek mindegyike egy mozgásformát jelöl. Például a sárga kör jelentheti a guggolást, a kék négyzet a tapsolást.
• Színkódolt építkezés: A gyerekek különböző színű és formájú építőkockákat használnak, hogy meghatározott mintákat hozzanak létre. Például egy piros kocka mindig az alapot jelenti, a kék a falakat, a zöld a tetőt.
• Színkódolt zene: A gyerekek különböző színű hangszereket használnak, amelyek mindegyike egy adott hangot vagy ritmust jelöl. Például a piros dob a gyors ritmust, a kék csörgő a lassú ritmust.
• Színkódolt történetmesélés: A gyerekek különböző színű kártyákat használnak, amelyek mindegyike egy történet egy-egy elemét jelöli. Például a piros kártya egy karaktert, a kék egy helyszínt, a zöld egy cselekvést.

 

 

 

Írta: Sölétormos Éva, Megjelent az Irány a suli! című sorozatunkban