Az önszabályozás fejlődésének segítése
Az önszabályozás fejlődésének segítése – támogató elvek, gyakorlati tippek az óvodapedagógusok számára
Gyermekeink személyiségének stabil összetevői, mint például a temperamentum, megalapozzák az önszabályozás fejlődésének irányát, de a környezeti tényezők nagy hatást gyakorolnak a képesség működésére. Most megnézzük mit tehetünk az önszabályozás fejlődésének segítése érdekében.
Az óvodai csoportunk olyan mikrokörnyezet, ahol a pedagógus nevelési stílusának hatására, a gyerekek között kialakuló baráti megnyilvánulásoknak, valamint az empátiára, elfogadásra épülő gyerek–felnőtt viszonynak köszönhetően a gyerekek motiváltak a viselkedésük szabályozására.
A gyermekek elsősorban a családi közegben tanulják meg érzelmeik, viselkedésük szabályozását, akaratuk érvényesítésének módját, azonban az óvodai nevelés során lehetőség nyílik arra, hogy következetes neveléssel kompenzáljuk a hiányosságokat. Megtaníthatjuk a gyermekeknek, hogyan kezeljék negatív érzelmeiket, hogyan működjenek együtt társaikkal.
Használjuk ki, hogy gyermekeink az életkori sajátosságaiknál fogva, az utánzás és próbálkozás során tanulják a környezethez való alkalmazkodást. Modell szerepünk mellett segítsük ezt a folyamatot azzal, hogy pozitív szabályozásra törekszünk. A gyermekeink viselkedésére adott visszajelzéseinkkel a pozitívumokat hangsúlyozzuk, a gyermek erősségeire, sikereire fókuszáljunk. Alkalmazzunk pozitív, egyénre szabott fejlesztő értékelést.
Az óvodai nevelés során az egyik fontos feladatunk, hogy segítsük gyermekeink önállóságának kialakulását. Optimális kontroll mellett támogassuk óvodásainkat abban, hogy a lehető legtöbb tevékenységben szerezzenek tapasztalatot az önállóságról. Bátorítsuk az önálló döntéseket, támogassuk kezdeményezéseiket.
A csoportunkba járó gyerekek ismeretében gondoljuk át és tervezzük meg a teljes évet átfogó nevelési tervünkben, hogy milyen módon segítjük az önszabályozás kibontakozását. Például: Az önállóság kialakulását milyen lépésekben fogjuk támogatni. Hogyan tudjuk ezt majd napi vagy heti szinten megvalósítani. Milyen elemeket kapcsolhatunk be ebből a tervezett óvodai tevékenységeinkbe.
Játékok a társas önszabályozás fejlődésének segítéséhez
1. játék: A vezér nyomába!
| Fejlesztendő terület: | gátlás/késleltetés, váltás, figyelem fókusz, rugalmasság, figyelem fenntartása |
| Életkor: | 4–7 éves |
| Idő: | 5 perc |
| Szükséges eszközök: | nincs szükség eszközre |
| Forrás: | képzésen tanult játék továbbfejlesztése |
A játék, feladat leírása:
A játékhoz nagyobb akadálymentes térre lesz szükségünk, ahol a gyerekek majd szabadon sétálhatnak. Az lesz a játékosok közül vezér, aki a pedagógus által felsorolt tulajdonságok alapján magára ismer, a többieknek majd őt kell követniük. A pedagógus elkezdi sorolni a kiválasztott gyermek tulajdonságait. Addig soroljuk a külső jellemzőket, amíg a ráismerés meg nem történt. Pl. A vezérnek hosszú és barna a haja, barna a szeme, kék a nadrágja, piros a pólója stb. Ha a kiválasztott gyermek magára ismert, elindul a játéktéren, a többieknek is fel kell ismerni őt, majd követni kell a séta során. Az „új vezérünk van” bejelentésre elölről kezdődhet a játék. A felsorolt tulajdonságok körét fokozatosan bővíthetjük, a külső jellemzőktől a belső tulajdonságok felé haladva.
Instrukció:
Játsszuk azt, hogy mindenkinek a vezért kell követni. Találjátok ki, ki lesz a vezérünk! Aki magára ismert, induljon el a játéktéren, a többiek pedig kövessék. A vezérnek hosszú és barna a haja, barna a szeme, kék a nadrágja, piros a pólója! Magadra ismertél? Indulj el! Kövessétek mindannyian! Új vezérünk van! Az új vezérünk egy fiú, akinek szőke a haja, stb.
2. játék: Keressünk barátot!
| Fejlesztendő terület: | gátlás/késleltetés, váltás, figyelem fókusz, rugalmasság, figyelem fenntartása, munkamemória |
| Életkor: | 4–7 éves |
| Idő: | 5-10 perc |
| Szükséges eszközök: | nincs szükség eszközre |
| Forrás: | képzésen tanult játék |
A játék, feladat leírása:
A játék egy bevezető és egy gyakorló részből áll.
A gyerekek sétálnak a játéktéren. A bevezető játék során négy különböző instrukció hangzik el. Minden egyes utasítás után a gyerekeknek párt kell választaniuk a kért mozgásformával. Fontos lesz, hogy minden utasításnál mást válasszanak, valamint jegyezzék meg, hogy ki volt a párjuk. Először az összes utasítást gyakoroljuk be, a cél, hogy amikor játék során felváltva hangzanak el az utasítások, akkor is megtalálják a párjukat.
Példák az instrukciókra:
- pacsi-barát: üssék össze a tenyerüket
- felsőpacsi-barát: üssék össze a tenyerüket a fejük felett
- kisujj-barát: a kisujjukkal kapaszkodjanak össze
- szökdelőbarát: kézfogással páros lábon szökdeljenek
A gyakorló részben a játékosok szabadon sétálnak a játéktéren. A pedagógus véletlenszerűen kiáltja a különböző instrukciókat. A játék során a gyerekek keressék meg az adott utasításhoz kapcsolódó ,,barátjukat”, a kért mozdulattal alakítsanak párt. „Tovább” utasításra sétáljanak tovább a játéktéren, a következő párválasztásig.
Instrukció:
Játsszuk azt, hogy különböző barátokat keresünk magunknak. Sétáljatok a játéktéren! Válasszatok egy párt! Ő lesz a pacsi-barátotok, üssétek össze a tenyereteket. Sétáljatok tovább! Válasszatok új társat párként, ő lesz a felsőpacsi-barátotok, üssétek össze a tenyereteket a fejetek fölött! Tovább! A következő párotok a kisujj-barátotok legyen, a kisujjatokkal kapaszkodjatok össze. Engedjétek el egymást, sétáljatok tovább! Keressetek újabb barátot! Fogjátok meg egymás kezét, legyen ő a szökdelőbarátotok! Szökdeljetek együtt! Engedjétek el egymást! Tovább!
Játsszunk tovább! Vigyázzatok, mert csalafinta leszek! Mindig azt a barátotokat keressétek meg, amelyiket kérem!
3. játék: Mit tennél? Hogy tennéd?
| Fejlesztendő terület: | a kedvesség kimutatása, a hála, a bókok fogadása és a bocsánatkérés, mint a társas kapcsolatok működését segítő viselkedésformák begyakorlása |
| Életkor: | 4–7 évesek |
| Idő: | 5-10 perc |
| Szükséges eszközök: | nincs szükség eszközre |
| Forrás: | saját fejlesztés |
A játék, feladat leírása:
Tippeket, javaslatokat gyűjtünk együtt a gyerekekkel arra, hogy milyen módon tudják a kedvességet kimutatni mások felé. A gyakorláshoz szituációs játékokat szervezünk, a mindennapi helyzetekben a megtanultak alkalmazására ösztönözzük a gyerekeket.
Példák a kedvesség kimutatására:
- Dicsérjük meg egymást.
- Mondjunk bókokat egymásnak.
- Ismerjük el a mások munkáját.
- Érintsük meg, simogassuk meg egymást.
- Vigasztaljuk meg azt, aki valamiért szomorú.
- Hallgassuk meg egymást.
- Készítsünk meglepetéseket, rajzokat.
Instrukció: Mit gondoltok, mit jelent a kedvesség? Szerintetek, hogyan tudjuk ezt kimutatni? Mondjatok ötleteket! Szerintetek mit érdemes mondanunk akkor, ha kedvesek akarunk lenni egymással?
Írta: Havlikné Rácz Andrea, Megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunkban
