Az ADHD jelei az óvodában 2. rész

Az ADHD jelei az óvodában 2.

Ha felmerül az ADHD-gyanú, fontos szembesíteni a családot, hogy határozottan jobb életminőséghez vezet a korai diagnosztika és kezelés. A korábbi tévhitekkel ellentétben ugyanis az ADHD-t nem lehet az életkor előrehaladtával kinőni. Gyakran a már meglévő tünetek finomodnak, válnak kevésbé zavaróvá, sőt maga a gyermek is megtanulhat úgy kompenzálni a felnövekedés során, hogy az óvodai, iskolai karrierje kezdetén még zavaró viselkedések szinte láthatatlanná válnak. Nézzük, hogyan ismerhetjük fel az ADHD jeleit az óvodában.

A kora gyermekkori felismerés fontossága

A javasolható ellátások, vizsgálatok mellett fontos kiemelni, hogy habár az ADHD sok nehézséggel járhat együtt, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben a gyermek kudarcot kudarcra halmoz. Nagy előnye az ADHD-soknak, hogy sokszor kreatívabbak, talpraesettebbek, olyan helyzetekben is feltalálják magukat, amikben más gyerekek megtorpannak. Emellett az ADHD csak egy azon tulajdonságok közül, ami valakit szerethető, izgalmas egyéniséggé tehet. Kellő odafigyeléssel, türelemmel, pontos és tisztázott keretekkel és kellő rugalmassággal a legtöbb ADHD-s gyerek megbirkózik a környezet adta kihívásokkal, és különleges látásmódjukkal gazdagítani tudják a közösséget.

Sok óvodapedagógus nagyon talpraesett és naprakész a különböző idegrendszeri eltérések, neurodiverzitások kiszűrése terén, sőt van, aki családi érintettség okán választja kifejezetten ezt a szakmát: úgy segít másokon, ahogyan ő is szerette volna, hogy gyerekkorában neki segítsenek. Mivel az ADHD bármilyen intellektus és készség mellett jelen lehet, sok felnőtt korábban kicsúszott a régi diagnosztikai kritériumokból – ők az életüket kénytelenek voltak nehezített pályán vezetni, és gyakran saját családtagjaik, gyermekeik révén ismernek magukra.

Az is számtalanszor bizonyított tény, hogy az ADHD, mint a legtöbb neurodiverzitás is, családi halmozódást mutat: ahol egy gyerek ADHD-s, valószínű, hogy a családfán lépdelve hasonló működésű családtagokra bukkanunk. Hasznos információ lehet az óvodapedagógusok számára, ha tudják, hogy a csoportjukba érkező kisgyereknek már van egy diagnosztizált nagytestvére, vagy a szülőkről tudható ez a sajátosság.

Az ő tapasztalataik mind hozzájárulnak saját gyermekeiknél vagy munkahelyükön a korai észleléshez, mely az egyes gyerekek esetében drámai fejlődési utat képes megrajzolni: sokkal jobb önbecsüléshez vezethet, ha a gyerek tudja, hogy van egy ilyen sajátossága, „nem mihaszna” vagy „lusta”, egész egyszerűen a döntéshozatalért, a viselkedés gátlásáért felelős végrehajtó funkciói kicsit másként működnek, mint a többi gyereké. Nem ő tehet róla, ha szeleburdi vagy feledékeny, egészen egyszerűen máshogyan kell sok teendőt megközelítenie. Ez azonban csak egy jellegzetessége a sok közül, ő mindenekelőtt egy kisgyerek, számos más szerethető tulajdonsággal együtt. Fontos, hogy az óvodapedagógus tisztában legyen az adott gyermek erősségeivel is, és ezt erősítse a foglalkozások során.

 

Hogyan segíthetjük a családokat, ha felmerül az ADHD gyanúja az óvodában?

Habár széles körű konszenzus van arról, hogy az ADHD legtöbbször már születéstől fogva jelen van (pl.: mindig is örökmozgó volt a baba, vagy nyugtalanabb, rosszabb alvó volt, esetleg nagyon hamar kezdett el kúszni-mászni), ugyanakkor sok pszichiáter nem szokta 4 éves kor előtt diagnosztizálni az ADHD-t, mivel a megjelenő viselkedéses tünetek rendkívül komplexek. De ettől még feltűnhet az ADHD az óvodában is!

Jelenleg paradigmaváltás tapasztalható a pszichiátriai, pszichológiai ellátás terén is: azt szokás javasolni a családoknak, hogy ha nem is biztosak benne, azért mégis érdemes a vizsgálatba belefogni, akkor is, ha először nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy beigazolódott-e a gyanú. Leggyakrabban így is iskolakezdéskor vagy élethelyzetbeli váltásokkor jelennek meg erősebben a tünetek, pl.: kistestvér születésekor, költözéskor, lányoknál gyakran csak tinédzserkorban.

Rejtőzködő lányok: miért ismerik fel később a lányoknál az ADHD-t?

Sajnos a fiúk és lányok diagnosztikája közti eltérést az is növeli, hogy a lányoknál az ADHD gyakran rejtettebb módon jelenik meg: sokkal kevesebb hiperaktivitással és több figyelmetlenséggel vagy álmodozással jár együtt. Emiatt a környezet hajalmos a lányok eseteit bagatellizálni, holott később tanulmányaikban megjelenhet hátrányként, hogy nehezen tudják gondolataikat egy adott feladatra összpontosítani, vagy akár figyelmetlenségből eredő balesetek is előfordulhatnak. Minden életkorban érdemes lehet a tüneteket szakemberrel áttekinteni, és támogatást kérni.

Az is egy fontos jel, ha a gyermek fejlődése bizonyos pontjain újra és újra felmerült az ADHD: a későbbi diagnosztikát segíti és a teljes profilt árnyalja a gyermek „előtörténete”. Ha az óvodai jelzés hatására nem is indult meg kivizsgálási folyamat, később a pedagógus munkáját segítheti, ha tudja, más szakember is hasonló megállapításra jutott, ezért hasznos lehet az óvodapedagógus jellemzéseit, visszajelzéseit az iskolában is a pedagógusnak elmondani.

Amennyiben a család már az óvodában nyitott a kivizsgálásra, vagy a gyermek szükségletei igénylik, hogy a család ennek utánamenjen, az óvodapedagógus a szülőket a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz irányítja.

A kivizsgálás lépései:

• Fontos! A vizsgálatot a szülő és az óvoda/iskola is kezdeményezheti.
• A szülők kitöltik és aláírják a szakértői vélemény iránti kérelem című nyomtatványt.
• Az óvodapedagógus mellékel egy részletes pedagógiai véleményt.
• A vizsgálatot követően a szakértők összefoglalják a vizsgálaton tapasztaltakat, javaslataikat.
• Amennyiben az eredmények alapján további vizsgálat indokolt, a szülő igazolást kap a vizsgálat folytatásáról.

Ha a gyermek nehézsége mögött további okokat sejtenek a szakemberek, a komplex kivizsgáláson túl javasolhatnak pedagógiai/pszichológiai vizsgálatot is. Ez szükséges esetben további terápia, terápiás módszer kijelölését szolgálja.

Fontos a korai észlelés!

A korai észlelés, diagnózis mellett elengedhetetlen a korai fejlesztés is – gyógypedagógiai, logopédiai segítséggel számos készség ugrásszerűen fejlődésnek indulhat. Nagyon gyakran úgy tűnhet, a kortárscsoporthoz képest lemaradásban vannak az ADHD-s gyerekek, ugyanakkor gyakran kiugróan ügyesek tudnak lenni bizonyos készségekben. Speciális torna, zenei foglalkozás vagy állatasszisztált terápia addig ismeretlen oldalát mutathatja meg a gyermeknek, amely sikerélményt adhat, és fenntarthatja a gyermek kíváncsiságát.

Az óvodapedagógusok, tanárok és a gyermeket nevelő felnőttek kiemelt szereppel bírnak az ADHD-s gyerekek életében: ők adják számukra az igazodási pontot, emiatt az ADHD-s gyerekekkel való munka legalább annyi erőfeszítést kíván a felnőtt részéről is.

Az ADHD-val való együttélés hatalmas önismereti munkát is igényel: a gyereknek és a családjának is ki kell tapasztalnia, mik azok a környezeti tényezők, amelyek hatására az ADHD-s gyerek viselkedése megbillen, hogyan tudja legjobban szabályozni érzelmeit és viselkedését, hogyan tud a felnőtt olyan környezetet teremteni, amiben a gyerek biztonságban érzi magát.

Az ADHD-s gyerekek és családjaik számára épp ezért nem azt érdemes erősíteni, hogy hogyan simuljanak be még jobban egy olyan társas keretbe, amit nem rájuk szabtak, hanem támogatni őket, hogyan használják fel legjobban különleges működésüket, és találják meg azt a nyugvópontot, ahol töltekezni tudnak egy ingerekkel túlterhelt világban.

 

Írta: Baross Dorottya, Megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunkban.