Az ADHD jelei az óvodában 1. rész

Az ADHD jelei az óvodában 1.

Az ADHD-ról manapság egyre többet hallani: szülőcsoportok és online cikkek, videók garmadája között barangolva az érintett családok azt érezhetik, hogy a sok új ráeszmélés mellett még több kérdés merül fel – Melyek lehetnek az ADHD jelei az óvodában?

Az ADHD jellegzetességei

A gyerekekkel foglalkozó szakemberek is gyakran ugyanazzal a nehézséggel szembesülnek, mint a gyerekeket nevelő szülők: nincs két egyforma gyerek, nincs „bevált recept”: ami az egyik gyereknél működött, nem biztos, hogy a másiknál is sikert arat. A pályakezdő kollégák nemegyszer érezhetik azt, mintha csivitelő paradicsommadarak közé keveredtek volna az első óvodai napjukon. Az óvodai beszoktatást így ők sem kerülhetik el: idő kell, amíg kialakul, melyik gyereknél mire lehet számítani, amíg megfigyelik a szakemberek az egyéni és csoportos mintázatokat. Ebben nagy segítség lehet a tapasztalt kollégák iránymutatása is, akik már „kitapasztalták” a csoportok hullámzó ritmusát.

A sok, különböző temperamentumú és személyes beállítottságú gyerek fejlettségi állapota, csoportban elfoglalt pozíciója okán is rendkívül színes eszköztárral kell magát felvérteznie az óvodapedagógusnak, amely még az évek óta pályán lévő, tapasztalt szakemberek számára is folytonos utánajárással, saját magunk és szakmai eszköztárunk újbóli felülbírálásával jár együtt.

Nem szégyen emiatt revidiálni magunkat, főleg egy olyan gyorsan változó világban, amely annyi kihívás elé állítja nemcsak a családokat, de az őket támogató szakembereket is.

Milyen érezhető különbségek vannak az egyes korcsoportok között?

 Mindenképp gyanúra ad okot, ha a kiscsoportos gyerek:

• Hiperaktív: Szemmel láthatóan több mozgást igényel, mint társai, pl.: mindenre felmászik, ugrabugrál, nagy aktivitást igénylő tevékenységekben (pl. Futás) kiemelkedően ügyes.
• Nehezen alszik el a délutáni csendespihenőn, ha elaludt, nehezen ébreszthető.
• Figyelmetlen: Sokszor vét óvatlan hibát, nekimegy dolgoknak, ügyetlenebb bizonyos dolgokban, mint társai.
• Sok dolgát elhagyja, megfeledkezik arról, mit hova tett.
• Impulzív: Hajlamos meggondolatlanul viselkedni társaival, pl.: játékot kérés nélkül elvesz.
• Könnyen elunja magát.
• Nekimegy másoknak, dolgoknak.

Az ADHD és hasonló idegrendszeri sajátosságok kutatása robbanásszerűen megugrott az elmúlt 10-20 évben, és az új felismerések, kutatási eredmények a szakembereket is próbára teszik. Az ADHD területe különösen kívánja az újító ötleteket, alternatív pedagógiai módszerek alkalmazását, pl.: büntetés–jutalmazás fókusz helyett közös megoldáskeresésre való buzdítást, resztoratív technikák alkalmazását: beszélgetőkörök, közös napindító mese, zárókör, jóvátétel fontosságának hangsúlyozása a vitás helyzetekben, szerepcserével, játékos feladatokkal való konfliktuskezelés.

Gyanújelek középsős korban

ADHD-s gyerekek esetében jól szokott működni elakadásoknál a „csináljuk együtt!” biztatás, és ez a közös feladatmodellezés minden életkori csoportban segítség lehet a gyerekeknek.

Mindenképp gyanúra ad okot, ha a középső csoportos gyerek:

• Hiperaktív: Számos apró mozdulata van, például állandóan mocorog, mindent matat, babrál, húzogat.
• Figyelmetlen: Gyakran elkalandozik gondolatban, sokszor arra sem reagál, ha a nevén szólítják.
• Szókincse, beszéde eltér a többiekétől – lehetséges, hogy túl sokat csacsog, vagy rábeszél másokra.
• Impulzív: Kortársaihoz viszonyítva nehezen tudja fékezni magát, ha érdekes dolgot lát.

Ez nem azt jelenti, hogy az óvodapedagógusnak hirtelen mutatványossá, bűvésszé vagy komédiássá kell magát átképeznie – az egyszerűsítés itt sem árt: bőven elég, ha megpróbál a dolgok természetes ritmusával együtt haladni, és az adott gyermek érzelmi állapotához igazítani a kéréseket, feladatokat. Ez azt is jelenti, hogy sokszor az eredeti tervekből engedni kell, és folyamatos mentális erőfeszítést jelenthet az óvodapedagógus számára, mit prioritizáljon a csoportjában.

Különösen összetett kérés esetén segítségül lehet hívni kis képeket, táblákat a feladatok elmagyarázásához, bábbal, plüssökkel való kommunikálását a rutinoknak. Pihenősarokkal, nyugisátorral vagy egy távolabbi ponton elhelyezett zenesarokkal is bátran lehet kísérletezgetni, mit kíván a gomolygó csoportdinamika.

Ér megállni, átgondolni helyzeteket a gyerekkel közösen lecsücsülve, akkor is, ha először ez többletenergiát igényel a munkában – később mindez megtérül. A nyugodt, higgadt felnőtt érzelmileg stabil és biztonságos környezetet tud teremteni maga körül, ami többszörösen meg tud térülni mind a neurodiverz gyerekek, mind a normál nevelési igényű csoporttársak esetében.

Ehhez azt is szükséges szem előtt tartani, hogy a gyerekcsoport akkor tud megtartó közegként funkcionálni, ha jó állapotban van az azt vezető felnőtt. Azokban a gyerekcsoportokban, ahol több neurodiverz gyerek is van, fontos, hogy az óvodapedagógusok is kellő támogatást kapjanak a pedagógiai asszisztenssel, dajkával és óvodapszichológussal való teammunkában.

ADHD gyanúja nagycsoportos gyerekeknél

Mindenképp gyanúra ad okot, ha a nagycsoportos gyerek:

• Hiperaktív: Szereti „bejárni” a teret, mindent felfedez, birtokába vesz.
• Gyorsan vált egyik játékról a másikra.
• Ötleteit a barátai nehezen tudják követni.
• Figyelmetlen: Sokszor megtorpan, kéri, hogy újra magyarázzák el a feladatot, lemarad a közös tevékenységekben.
• Saját világába merül, hosszú ideig képes egy adott tevékenységbe belefeledkezni, nem veszi észre az idő múlását.
• Impulzív: Dühöng, ha egy helyben kell ülni, vagy abba kell hagyni egy kedvelt tevékenységet.
• Nehezen fékezi magát társasjátékban, nem várja ki a sorát.

Ha felmerül az ADHD-gyanú, fontos szembesíteni a családot, hogy határozottan jobb életminőséghez vezet a korai diagnosztika és kezelés. A korábbi tévhitekkel ellentétben ugyanis az ADHD-t nem lehet az életkor előrehaladtával kinőni.

Írta: Baross Dorottya, Megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunkban: