A kisgyermekek önállóságának segítése

A kisgyermekek önállóságának segítése

Örök érvényű téma a kisgyermekek önállóságának segítése, hogy hogyan tudjuk támogatni a bölcsődés gyermekek önállósági törekvéseit és aktivitását a bölcsődei ellátás során 0–3 éves korban, és hogy erre miért van szükség. A tapasztalat az, hogy megéri a befektetett energia és idő a gyermekek nevelése és gondozása során. Az önállóság sok területe közül cikkünkben az étkezést, az öltözködést és a tisztálkodást tekintjük meg.

 A gyermekek minél előbb önállósulnak, és képességeiknek, fejlődésüknek megfelelően aktívan, öntevékenyen részt vesznek saját életfolyamataikban, annál kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak lesznek, a kisgyermeknevelők pedig büszkék, megelégedettek és kevésbé megterheltek.

A gyermek testi és kognitív képességeinek érettnek kell lenniük a különböző tevékenységek végzésére. Enélkül nem várhatjuk el kompetenciakésztetéseinek sikeres próbálkozásait sem. Fogás, csippentés, szem-kéz koordináció, térbeli tájékozódás, egyensúly, beszédértés stb. Nem várhatunk el olyan tevékenységeket a gyermektől, melyekre még nem képes!

Példaként: ne történjen alulgondozás az önálló étkezéseknél. Ne fordulhasson elő, hogy a falat egy kisebb része a gyermek szájában, másik része az előkében köt ki rendszeresen. A kisgyermek még fejlettsége miatt nem tudja megfelelően a szájához emelni a kanalat. Nem tudja szembefordítani a kanalat tartó csuklóját a szájával, csak borítja a falatot.

Figyeljünk gondosan az ivásra és az önállóan enni még nem tudó gyermekekre!

Az ivásnál is törekedni kell, hogy nyomon kövesse a kisgyermeknevelő, mennyit ivott a gyermek. Nem szabad ráhagyni, ha nem iszik, mert a folyadék nagyon fontos a szervezet számára. A bölcsődében 0,8–1 liter folyadékot meg kellene inniuk a gyermekeknek a nap folyamán. Nem elfogadható, ha ennek töredékét isszák. Lehet azért, mert nem töltik a kisgyermeknevelők teli a poharat, csak kb. 0,5–1 dl-t (mondván, ne öntse magára, de nem töltenek után). Az is előfordulhat, hogy nem segítenek a pohárfogás és az ivás elsajátításában, csak elé rakják, és ráhagyják, iszik-e vagy nem iszik. A kisgyermek még nem tudja, hogy neki innia kell, erre tanítani és motiválni kell. 

Az önállóan enni nem tudó, de próbálkozó gyermek mellé pedig oda kell ülni, nyomon követni étkezését. Esetlegesen a nehezen kanálra kerülő falatokat segíteni rátolni (egy másik kanállal), nem helyette kanalazni (!). A fáradt gyermeknek pedig segíteni igényei szerint, aki pedig már képes teljesen önálló evésre, ivásra, motiválni erre. Csak annyi segítséget nyújtani, amennyi szükséges, de azt feltétlenül.

Emellett fontos a feltételek biztosítása is. Ha a gyermeknek nem biztosítunk megfelelő feltételeket, hogy tevékeny, önálló és aktív lehessen, nem támogatjuk megfelelően kompetenciakésztetéseit, nem alakulnak ki nála korához képest megfelelő időben a különböző képességek, hanem csak később, már a dackorszak idején („én akarom” megjelenése), vagy még akkor sem, akkor ezáltal nekünk is sokkal több fizikai munkánk lesz, és sokkal megterhelőbb lesz számunkra a kisgyermeknevelői munka. Tehát nemcsak a kisgyermekre nézve vannak hátrányai, hanem a kisgyermeknevelőre is. Lehet, hogy pillanatnyilag jobb megoldásnak látjuk a gyermekek túlzott gondozását vagy irányítását (pl. az idő spórolása miatt), azonban az idő előrehaladtával megsokszorozódnak ennek az attitűdnek a káros következményei.

Önállóság az öltözködés során is – sok-sok és még több türelem

Jellemzően az öltözés-vetkőzés során esnek bele a kisgyermeknevelők abba a hibába, hogy a gyermeknek nem engednek lehetőséget próbálkozni saját ruhadarabjainak le- és felhúzásával sem a fürdőszoba-használatnál, sem az udvarra ki- és bemenetel idején. Gyorsabb, ha a felnőtt végzi, azonban ez az öngól tipikus esete. Ha a beszoktatás után nem arra kezdem sarkallni a gyermeket, hogy végezze el azt, amire képes, és erre nem biztosítok megfelelő időt és lehetőséget, akkor még hónapok múlva is én fogom öltöztetni, vetkőztetni. Szegény gyermek pedig áll, mint a cövek, illetve nyújtogatja csak a testrészeit, miközben a derekam egészsége és az idegállapotom már nincsen ideális helyzetben.

Gyorsabb lenne, de… a kisgyermekek önállóságának segítése fontosabb

Kisgyermeknevelői gyakorlatom alatt nem tagadom, volt rosszabb napom, amikor azt gondoltam, inkább sietek, most szerintem nem ajánlom fel a WC-használatot egy adott gyermeknek, gyorsan ráadom a pelenkát, nem lesz ebből semmi baj, ha egy nap kimarad. Ugyanígy a kézmosás. Szegény gyermek ment volna kezet mosni, de szépen megtörölte a száját, kezét étkezés után a szalvétába, én pedig legszívesebben mondtam volna neki, ne menjél, hiszen jól letisztítottad arcodat, kezedet. Persze, nekem nem kellett volna akkor plusz 1,5 percet odaállnom az ajtóba figyelni a kezet és arcot mosó gyermekre, aki szerintem teljesen feleslegesen ment ki mosakodni.

De gyorsan elhessegetve ezeket gondolatokat, erőt vettem magamon, hogy ha ma kimarad, holnap is kimarad. A gyermek megtanulta, hogy mi a szokás, még nem tudja, miért, de jól rögzült, ez fogja megalapozni a tudatos cselekvést. Én pedig nem tehetem meg, hogy egyszer kiviszem, egyszer nem viszem, egyszer ráül, egyszer nem ül rá a WC-re csak azért, hogy nekem jelenleg egyszerűbb legyen.

 

Írta: Szabó Leventéné Renáta, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban.