A hangszer mint játékszer

A hangszer mint játékszer

A bölcsődéskorú gyermekek számára gazdag játéklehetőséget adnak egyszerű hangszerek, leginkább ritmushangszerek és effekt hangszerek, vagyis érdekes hangot kiadó, különleges hanghatást keltő hangszerek. Hiszen a hangszer nemcsak zenélésre használható; meg fogjuk látni, hogy önmagában is lehet játékszer.

A kisgyermekek számára a hangszerek játékszerek, olyan tárgyak, melyek hangot adnak ki, és ugyanúgy, mint más játékeszközök, a gyakorlás, a funkcionalitás, a mozgás és a kísérletezés lehetőségét rejtik. Ha változatos, sokszínű, érdekes hangszerparkot tudunk összeállítani, elérhetővé tenni a bölcsődések számára, és engedjük a gyermekeket szabadon belemerülni a hangszerekkel történő játékba, hangszerhasználatba, manipulálásba, akkor kielégítjük kíváncsiságukat, kísérletező kedvüket, önálló (autonóm) tevékenykedési igényüket, utat nyitunk szenzoros tapasztalatszerzésüknek, serkentjük őket mozgásos élményszerzésre és problémamegoldó gondolkodásra.

Hogyan támogatja a hangszer a gyerekek fejlődését?

A hangszerekkel, hangkeltő eszközökkel történő játék a bölcsődések fejlődését több területen is támogatni képes. Például a különböző észlelési csatornák egyszerre aktiválódnak, úgymint vizuális, taktilis, mozgásos és auditív észlelési csatornák, miközben bizonyos részképesség-területeket is fejlesztő hatás ér.

A kisgyermekek természetes kíváncsiságát könnyen felkeltik a hangok létrehozására alkalmas tárgyak. Kis felfedezőként válogatnak a különböző technikával – összeütéssel, ráütéssel, rázással, kaparással, dörzsöléssel, pengetéssel, a hangszer forgatásával, megfordításával – megszólaltatható eszközök között.

 

Egy gazdagon összeválogatott hangszerkészletben különböző anyagokkal (fém, fa, műanyag, bőr, cserép), különböző formákkal (szögletes, lekerekített), különböző felületekkel (érdes, recés, sima), változatos színvilággal ismerkedhetnek meg a gyermekek.

A kisgyermeknevelő a bölcsődében, egy a hangszerek kipróbálására lehetőséget adó kezdeményezés alatt, szabad, önkéntes játéklehetőséget tud biztosítani a bölcsődések számára, ahol multiszenzoros tapasztalatszerzésre nyílik lehetőségük. A hangszerekkel történő ismerkedés során ritmusok, hangzások, hangok stimulálják a gyermekek idegrendszerét, tréningezik az idegpályáikat, egyszerre éri őket auditív, vizuális, taktilis és mozgásos inger. Ösztönösen kísérleteznek, saját mozgásukat összehangolják, kontrollálják, reagálnak az önmaguk által keltett ritmusokra, hangokra, hangzásokra. A siker, a felfedezés öröme ismétlésre, gyakorlásra, további próbálkozásra serkenti őket.

Fejleszteni tudja ez a szabad játék a motoros és kognitív képességeiket, a memóriájukat és a koncentrációjukat, a végrehajtó funkcióikat.

Kiteljesedés, önkibontakozás, személyiségfejlődés

A bölcsődések számára a hangszerekkel való tevékenykedés jelentősége nem a zenei képességek fejlődésében, kibontakozásában rejlik elsősorban, hanem az önkibontakozásban, a személyiségfejlődésben.

A hangszerekkel történő explorációs játékok során megvalósul az autonóm kiteljesedés, de mások utánzása is, a nonverbális kapcsolatfelvétel másokkal, vagy bekapcsolódás mások tevékenységébe. Kellően elmélyült szabad játék során önszabályozó folyamatok indulnak el, sikeresen tudnak kapcsolódni környezetükhöz a saját ritmusukban.

Biztonságot ad a gyermekek számára, hogyha kapnak elegendő időt, nem sürgeti őket semmi, érzik, hogy próbálkozásaikat tág keretek között valósíthatják meg, nem korlátozzák le tevékenykedésüket idő előtt, nem mondják meg, hogy mit szabad és mit nem, lehetőségük van választani hangszer és hangszer, hangzás és hangzás, megszólaltatási technika és megszólaltatási technika között.

Megélik a próbálkozások közepette a másokhoz kapcsolódás és az összetartozás élményét, melyben spontán módon válnak motiválttá az együttműködésre, és ebben az érzelemmel túlfűtött tevékenykedésben képesek lesznek eljutni a teljes belemerülés állapotába, vagyis megélni a flow élményét.

A hangszerek próbálgatása során tapasztalatokra tesznek szert, szenzoros élményeket dolgoznak fel, ami a tanulásnak, ismeretszerzésnek olyan megvalósulása, ami élményt adó tanuláshoz vezet. A sikeresség megélése, a pozitív érzelmi viszonyulás pedig hozzásegít a tapasztalatok mélyebb beépítéséhez.

A gyermekek hangszerekkel történő manipulálásának, expolációs játékának figyelemmel kísérése során erőteljes érzelmi hullámzást lehet nyomon követni az egészen finom, még bizonytalan próbálgatásoktól a magabiztos, feszültséglevezető hangszerhasználatig. A hangzások, tapintásos, mozgásos élmények kellemes és kellemetlen élménye hatással lesz a fejlődő személyiségekre. Affektív téren megerősítést kap énképük, önismeretük. Az önálló, saját hangszerrel, mégis csoportos hangzásba illeszkedő tevékenység sikerélményhez juttatja őket, akarati és együttműködő képességeiket is pozitívan befolyásolja. Érzelmi önkifejezésüket, érzelmi azonosítási képességeiket is fejleszti. Természetesen sokat hozzá tud ehhez adni a nevelő tapintatos jelenléte, spontán bekapcsolódása, teljes figyelem, elfogadás melletti megerősítő vagy tükröző visszajelzése.

Non-verbális kommunikáció a zenén keresztül

A gyermekek ösztönösen összehangolják mozgásaikat, hangadásaikat, hangszerhasználatukat, jól láthatóan kommunikálnak egymással akár nonverbális formában is, sőt saját maguk kezdeményezik a hangszerek cseréjét, mikor a másiknál lévő hangszert is ki szeretnék próbálni. A rendszeres hangszerekkel történő tevékenykedés megtanítja a gyerekeket arra, hogy egymásra figyeljenek, alkalmazkodjanak a másikhoz, és vigyázzanak az eszközökre. Természetesen érdemes olyan hangszereket összeválogatni, amik valóban ideálisak a gyermekek számára. Biztonságos a használatuk, nem törékenyek, könnyen lehet hangot kelteni velük. Érdemes egy-egy hangszerfajtából többet biztosítani, hogy elejét vegyük az eszközön való vitának. Arra is érdemes figyelni, hogy egy-egy alkalommal ne halmozzuk el a gyerekeket sok különböző típusú, hangzású, megszólaltatási módú hangszerrel, mert abból hangzavar lesz.

Amellett, ha körülbelül azonos megszólaltatási technikájú vagy kinézetű hangszer kipróbálására adunk lehetőséget, a gyerekek egymástól is tudnak tanulni, ellesni technikákat, játékmódokat, nem lesz annyira gazdag a hangzás, ami már inkább erőteljes zajnak minősülne.

Azonban kis létszámú csoportos kezdeményezés esetén (5-6 kisgyermek) az lehet a különböző hangszerek előnye, hogy a hangszerek hangját is differenciáltan azonosítani tudják majd, vagyis meg tudják figyelni, akár azonosítani, összehasonlítani a különböző hangszerek hangját.

A kognitív fejlődést szolgálja, ha a gyermeki fantáziát is megmozgató hangszerekkel is találkozhatnak, például esőbot, száncsengő, vihardob, tenger moraja, kotyoló, keverődob stb.

 

Hangszer mint játékszer

A gyermeki fantázia határtalan. A bölcsődések, amikor a hangzás iránti érdeklődésük alább-hagy, szívesen találnak más funkciót a hangszereknek.

 

Például a füles vihardobot táskaként hordozgatják és úgy rázzák, vagy elgurítják, mint egy úthengert, és hallgatják a távolodó hangját. A rumbatökkel fakanálként kevergetnek, a shakereket (tojás formájú zörgőket) sótartóként használják, a tökkaparón uborkareszelést utánoznak, az ukulelét (kis hawaii gitárt) babaként ölelgetik, ringatják, simogatják.

 

Érdekessége ezeknek az „újraértelmezéseknek”, hogy továbbra is fontos marad a gyermekek számára a hangszer hangja. A játékuk során hallgatják a hangszer morajlását, dübörgését, a szitáló vagy a reszelős hangot, de a gitár húrjainak rezgését is, mikor megsimítják.

A hangszerekkel történő tevékenykedésről tehát az is kimondható, hogy felébresztik a gyerekek kreativitását, találékonyságát, kísérletező kedvét, ennek nyomán a gyerekek ragaszkodni kezdenek egy-egy hangszerhez.

Amikor a gyerekek a hangszerek megszólaltatásával próbálkoznak, komoly mozgásos, gondolkodási funkciók indulnak be. Keresik a megszólaltatás módját, problémát oldanak meg, kísérleteznek a finomabb, erősebb hangkeltéssel, a különböző megszólaltatási technikákkal, próbálgatják azokat a motoros képességeiket, amikkel a legpraktikusabban megszólaltathatják az adott hangszert.

Játék a hangszerekkel

Ha integrált szemléletű koncepcióból tekintünk a hangszerekkel történő játékra, megállapíthatjuk, hogy motoros és szenzoros funkciók szoros összefüggésében vannak jelen, megragadható a hangszerekkel történő kísérletezésben a mozgásos és észleléses tapasztalatszerzés egyidejű jelenléte, ami ennek a tevékenységnek a pszichikus fejlődésben betöltött szerepét hangsúlyozza. Ezek a funkciók pedig alapul szolgálnak az önmegvalósítás, a személyiség fizikai-pszichikai egységének kialakulásához.

A sokoldalú hangszerhasználat, hangszeres játékhelyzet elősegíti a koordinált, ritmikus mozgást, a gyerekek mind ügyesebben használják az eszközöket, mind jobban gazdálkodnak erejükkel, mind lazábban, rugalmasabban tartják meg hangkeltés során azokat. A hangkeltés egyre kevesebb tudatosságot, koncentrált figyelmet kíván, így egyre felszabadultabban mozognak a hangszerjáték alatt, akár sétálnak, áthelyezik testsúlyukat egyik lábukról a másikra (billegnek, dülöngélnek, táncolnak), helyet vagy testpozíciót változtatnak. A hangszerjátékuk tempóján egyre flottabbul tudnak változtatni, legyen szó akár dörzsölésről, ráütésről, összeütésről. Nem utolsósorban egyre ötletesebb technikákat, egyre kreatívabb mozdulatokat alkalmaznak a hangkeltésre.

A hangszerhasználat kezdetben teljesen leköti figyelmüket, képesek a környezetből érkező egyéb ingereket is kizárni, annyira koncentrálnak, például ezért nem alkalmazkodnak a nevelő vagy mások éneklésének tempójához, azonban fokozatosan képesek lesznek megosztani figyelmüket, sőt mind tudatosabban alkalmazkodni külső impulzusokhoz. Hangszerhasználat közben gyakran ők maguk is éneklésbe, mondókázásba kezdenek, esetleg bekapcsolódnak mások éneklésébe.

A hangszerjáték a rutinszerzés nyomán körkörös, önmagába visszanyúló folyamattá válik: Képes lesz a gyermek észlelni, meghallani a saját maga alkotta hangzásokat és ritmusokat, arra reflektálni, vagyis azon változtatni, sőt tervet, belső képet alkotni arról, amilyen elképzelése van, és kivitelezni a „megálmodott” változtatást. A cselekvő megismerés ugyanis segíti a belső képzetek felépülését, valamint a figyelem, az észlelés, az emlékezet és a gondolkodás alakulását.

 

Írta: Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban.

 

Kapcsolódó kiadványok: