Idegen anyanyelvű gyermekek helyzete a bölcsődében

Idegen anyanyelvű gyermekek helyzete a bölcsődében

A globalizáció, a munkaerőpiaci mobilitás és a migráció következtében Magyarországra is egyre több család érkezik külföldről, akik kisgyermekeiket magyar bölcsődékbe íratják. Ezek a gyermekek gyakran olyan nyelvi környezetből jönnek, ahol otthon kizárólag idegen nyelvű kommunikáció zajlott (például kínai, szerb, ukrán, olasz, angol vagy bolgár nyelven). A bölcsőde – mint a kisgyermek életének egyik első közösségi színtere – kiemelt szerepet játszik abban, hogy a gyermekek sikeresen alkalmazkodjanak új nyelvi és kulturális környezetükhöz. Lássuk milyen az idegen anyanyelvű gyermekek helyzete a bölcsődében.

 A beszoktatás nyelvi és kulturális szempontjai

Az idegen anyanyelvű gyermekek beilleszkedését számos tényező befolyásolja:

• a gyermek életkora,
• nyelvi előismeretei,
• családi háttere,
• a szülők magyar nyelvtudása, valamint
• az intézmény felkészültsége és nyitottsága.

A beszoktatás során az érzelmi biztonság megteremtése a legfontosabb. A fokozatos, szülővel együtt zajló beszoktatás elősegíti, hogy a gyermek egy ismerős személy jelenlétében ismerkedhessen az új környezettel.

A nyelvi megértés hiánya fokozhatja a gyermek szorongását és visszahúzódását, ezért a nonverbális kommunikáció elemei – például gesztusok, mimika, testtartás, képes jelzések – különösen nagy jelentőségűek.

Támogassuk a kisgyermek nyelvi készségeinek fejlődését!

Fontos, hogy a kisgyermeknevelő következetesen és tudatosan alkalmazza az ismétlést, lassan és tisztán, rövid mondatokban beszéljen, és támogassa a gyermek passzív nyelvi készségeinek fejlődését még az aktív beszéd megjelenése előtt.

A szülőkkel való mindennapi és külön szervezett találkozók során érdemes lehet megbeszélni a kulturális különbségekből eredő eltérő megnevezéseket akár tárgyak, akár helyzetek tekintetében. Így a szülő megerősítve érezheti a partneri szerepét, saját maga biztonságérzetét is.

A gyermeknek naponta számos természetes kommunikációs helyzetben kell hallania a magyar nyelvet – például játék, étkezés, altatás vagy közös éneklés során. Ezzel párhuzamosan azt is tiszteletben kell tartani, ha a gyermek kezdetben csak passzívan, csendben figyel: ez a megértés szakasza, nem a visszahúzódásé.

Nyelvi nehézségek a gyermekek egymás közötti interakciói során

Az idegen anyanyelvű gyermekek számára a kortárs kapcsolatok kialakítása különösen nagy kihívást jelenthet, mivel a nyelvi akadályok kezdetben gátolhatják a spontán kommunikációt és a közös játékot. A nonverbális jelek – mimika, gesztusok, testbeszéd – ilyenkor kiemelt szerepet kapnak, és a pedagógus feladata, hogy ezek tudatos használatára ösztönözze a gyermekeket. A közös tevékenységek, például építőkockázás, rajzolás, éneklés vagy mozgásos játékok, elősegítik a kapcsolatteremtést még akkor is, ha a szóbeli kommunikáció korlátozott. Fontos, hogy a pedagógus érzékenyen reagáljon a félreértésekből adódó konfliktusokra, és modellálja a pozitív kommunikációs stratégiákat. A csoporton belüli nyelvi sokszínűség értékként való kezelése elősegíti a gyermekek toleranciáját, empátiáját és együttműködési készségét.

Beilleszkedést segítő pedagógiai módszerek

A beilleszkedést segítő módszerek közé tartozik

• a differenciált bánásmód,
• a nyelvi játékok, dalok és mondókák beépítése a mindennapi tevékenységekbe, valamint
• a kortársak bevonása a kommunikációs helyzetekbe.

A pedagógusnak kulturális közvetítő szerepet is kell vállalnia, hidat képezve a gyermek családja és a magyar nyelvű környezet között.

Személyre szabott nevelés – célravezető lehet

A kisgyermeknevelő személyre szabott módon támogathatja a gyermek nyelvi és szociális fejlődését, például:

• rövid, ismétlődő nyelvi minták (rutin-szavak, dalok, mondókák),
• képi és tárgyi támogatás a megértéshez,
• közös játékok, amelyekben a nyelvhasználat nem feltétele a részvételnek (pl. építés, mozgásos játékok).

Az ismétlés, a megerősítés és a gesztusnyelvvel történő kíséret segíti az új szavak rögzülését és a gyermek aktív részvételét (Kát, 2020b). A nyelvi fejlődés természetes módon kapcsolódik az érzelmi és társas tapasztalatokhoz – így a nyelvtanulás legjobb terepe a szeretetteljes, biztonságos kapcsolat (Rosta, 2015).

Szerencsés helyzet, ha a kisgyermeknevelő beszéli az újonnan érkező gyermek anyanyelvét – ezt a Kjt.[1] adott feltételek megléte esetén nyelvpótlékkal támogatja –, mert ilyenkor a két nyelv párhuzamos támogatása elősegíti a kisgyermek személyiségfejlődését, csökkenti a szorongást, és növeli az önbizalmat.

Írta: Bata Teodóra, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatban

 

 

[1] 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról. A nyelvpótlék szabályait a törvény 74. § tartalmazza.