, ,

Az autista gyermekek óvodai inklúziójának támogatása

A képen egy középkorú, szemüveges nő füzettel és tollal a kezében néz egy édesanyát, aki az ölében ülő, füleit befogó kisfiú fejét fogja, és a fejét a kisfiú fejéhez érinti gyengéden, együttérzéssel.

Az autista gyermekek óvodai inklúziójának támogatása

Amennyiben autizmus-spektrumállapotban érintett gyermek érkezik a csoportunkba, illetve kiderül egy gyermekről az érintettsége, mindenképpen szánjunk időt a gyermek és családja, a gyerek és az autizmusának a megismerésére, a szakemberekkel való együttműködés kialakítására. Hogyan valósítható meg az autista gyermekek óvodai inklúziójának támogatása? Ehhez adunk pár kapaszkodót.

Ez az állítás örök érvényű: ha ismersz egy autista gyereket, akkor egyet ismersz, nem az összeset. Az autizmus-spektrumállapot nagyon sokszínű, és csak az egyik dimenziója a gyermek személyiségének.

Tehát nem gondolhatjuk azt, hogy a következő gyermekkel is pont ugyanúgy kell bánni, vagy ugyanazok a módszerek, eszközök biztosan jók lesznek neki is. Ez annál is inkább így van, mert az autizmus egy spektrum, és bár vannak tünetekben hasonlóságok, és az alapvető erősségek-nehézségek is hasonló helyeken keresendőek (például a társas kapcsolatok kialakítása általában nehezebben megy), de minden tünetterületen belül változékony az érintettség mértéke és milyensége.

Vannak azonban irányvonalak, autizmus-specifikus eszközök, amik mentén elindulhatunk.

A vizuális segítségek fontosságáról

Az autizmussal élők gyakran vizuális úton tanulnak. Figyelmük fenntartása, a lényegkiemelés segítése, a rugalmatlan viselkedés és a végrehajtó funkciók gyengeségei miatt fontos az időt és a teret is strukturálnunk, átláthatóvá tennünk.

Vizuális napirend, hetirend, ütemtervek

A (tárgyas/fotós/rajzos/szöveges) napirend vizuális választ ad a következő kérdésekre: hol és mikor kell valamit csinálnom, mi következik azután. A munkarend vizuális választ ad arra a kérdésre, melyik feladat következik, és mennyi ideig kell csinálnom egy feladatot. Ezenfelül az egyéb vizuális támogatást nyújtó eszközök (munkaszervezés, folyamatábra stb.) választ adnak a következő kérdésre: hogyan szervezzem és végezzem el a feladatomat, önállósági tevékenységemet. A heti tevékenységekhez parafa táblán, whiteboardon létrehozhatok számára előrejelző hetirendet.

Idő előrejelzése

Az időbeli történéseket a heti- és a napirenddel is tudjuk előre jelezni. Emellett érdemes vizuális időjelzőt beszerezni vagy készíteni. Azt jelezhetjük a gyermeknek, hogy melyik foglalkozás meddig tart, mikor van vége a napnak és a különböző tevékenységeknek. Erre a vizuális jelzéseken túl zenei/hangjelzések vagy fényjelzések is kapcsolhatóak.

A rugalmatlan (tevékenységeibe beleragadó gyermeknek) hasznos, ha 5 perccel, majd fél perccel a tevékenység vége előtt figyelmeztetjük, és időmérőt kapcsolunk / visszaszámolunk, megmutatjuk, hogy utána milyen tevékenység lesz a következő, ezzel segíthetjük például a játékból a mosdózáshoz való eljutás átmenetét.

Piktogramok és vizuális jelzések, folyamatábrák az önállósághoz

Az autizmusban (és az ADHD-ban) érintett gyermekeknek a végrehajtó funkciók (tervezés, szervezés, célra irányultság, reakciógátlás és a figyelem) gyengesége miatt szükségük lehet az önállóságuk támogatására. Ehhez nagy segítséget nyújhat, ha a fontos folyamatokat lépésekre bontjuk, és vizualizáljuk, ezt hívják folyamatábrának.

Óvodai csoportban a gyermek vizuális terébe a csap fölé tehetünk „kézmosás-folyamatábrát”. A WC-hez „WC-használat folyamatábrát”. Öltözés/vetkőzés segítésére is tudunk hasonló vizuális eszközöket készíteni, tanítani.

A tér elrendezésének fontossága

Autizmusban érintett gyermekeknek a fizikai környezet is jelenthet kihívásokat: megtalálni az egyes tárgyak helyét, a helyszínek között különbséget tenni, vagy tájékozódni a térben. A rosszul szervezett, „káoszos”, felesleges vizuális információkkal terhelt, zsúfolt térben nyugtalanabbak lehetnek, felerősödhetnek a tüneteik. A figyelmi képességeiket javítja és a társas helyzetekben való részvételi készségüket is növeli, ha a tér jól strukturált, rendezett, könnyen érthető információkkal bír.

Zónák kialakítása (pl. játékzóna, tanulási zóna)

A tér elrendezésének eszközei lehetnek a zónák, amik a csoportszoba felosztását jelölik. Ilyenek lehetnek például a kijelölt játéktér/játékzóna: egy nagy szőnyeg a csoporté, és önálló játékhoz egy saját rongyszőnyeg (lásd: Montessori-pedagógia) is jó lehet. Munkazóna: önálló munkavégzéshez használható dolgozóasztal. Pihenőzóna: a pihenés/megnyugvás helye, pl. egy hinta, babzsák, kuckó, sátor.

A közös tevékenységek helyszíne is legyen egyértelműen kijelölve: étkezés, csoportos foglalkozás, kreatív asztal, torna.

Vizuális segítségek: jelölések, színek használata a tér elrendezésénél

Jó, ha van a gyermeknek egy fotója a jele mellett a székén, amit az ülőpárnájára is kitehetünk.

A csoportos foglalkozásnál vizuálisan jelezhetjük az ő helyét egy saját ülőpárnával, akár egy hulahoppkarikával, hogy ne üljenek túl közel hozzá (ha nem szereti), ezzel sok piszkálódásnak, problémának vehetjük elejét. Babzsákkal jelezhetjük, hogy éppen ki beszél („akinél a babzsák, annál a szó”), ez akkor hasznos, ha hajlamos a gyermek közbeszólni, zavarni a foglalkozást.

A tér „káoszmentesítése” nagyon fontos, a kicsi gyerekeknek amúgy is példát kell mutatnunk a rendrakásban, a rendszerezésben pedig segítségre szorulnak. A felnőtteszközök legyenek magasan/elzárva, a veszélyes, törékeny tárgyakra semmi szükség a csoportban, ezért alkalmazzunk gyerekzárakat, ahol szükséges. A felnőtt asztala legyen leválasztva térelválasztóval, szekrénnyel, hogy oda ne menjenek a gyerekek.

A térelválasztók alkalmazása a zónák kijelölésére is alkalmas: pihenőhely, munkaasztal, szabad játék, csoportfoglalkozás tere leválasztható.

A játékok doboza felcímkézhető, hogy tudják, melyik mibe való rendrakásnál. Lehetőleg ne legyen túl sok játék szanaszét, legyenek jól rendszerezve a polcok, a ritkán használt eszközöket tároljuk máshol, vagy elrejtve.

A szenzoros ingerek kontrollálása

Az autista emberek szenzoros ingerfeldolgozása, az ingerek érzékelése és észlelése eltérő lehet a miénktől. Emiatt fontos a szenzoros akadálymentesítés.

Szenzoros védelem, „ingerdiéta”, szenzoros támogatás

Ki kell derítenünk, hogy a gyermek mely ingerekre túl- vagy alulérzékeny, ezeket a szenzoros csatornákat hogyan tudjuk stimulálni vagy védeni. Számos remek szenzoros védelmi eszköz kapható már (pl. zajvédelmi füles, súlyozott takaró, gumiszalag székre, stresszlabdák).

A szenzoros játékok, más néven érzékszervi játékok jelentős hatással lehetnek az autista gyerekek fejlődésére és jóllétére.

A meltdown megelőzése és kezelése

A meltdown (összeomlás) autista embereknél gyakori jelenség lehet. Létezik egy csendesebb változata (shutdown) ami ugyanúgy káros a gyermekre nézve, teljes bezárkózással reagál ilyenkor. Nem hiszti, hanem idegrendszeri túltelítődés okozza. Emiatt a gyermek nem tudja tudatosan kontrollálni ilyenkor a tetteit. A meltdown/shutdown gyakorisága arra utal, hogy a környezetük nincs megfelelőképpen akadálymentesítve. Meltdown/shutdown esetében a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt.

A meltdown tünetei: 

  • felerősödhetnek az ismétlődő mozdulatok (pl. ringatózás, repkedés)
  • toporzékolás, földre veti magát, és rángatózik
  • körbeszaladgál
  • sír, ordít
  • csúnya szavakat kiabál
  • agresszíven, fenyegetően kommunikál látszólag céltalanul (pl.: „megverlek”)
  • fenyegető gesztusokat, nonverbális jelzéseket tesz (pl. ijesztget, ütést, rúgást szimulál)
  • elszalad, és nem jön vissza (kimenekül a helyzetből)
  • ruháját tépkedi, rág, erőteljesen morzsol valamit
  • magát bántja (pl. fejét üti a falba), vagy más felé fordítja agresszióját
  • visszahúzódik, bezárkózik, befogja a fülét, szemét, magában beszél, elcsendesedik, kizárja a világot (shutdown)

 Ha már megtörtént a baj, kísérjük a gyereket egy csendes, biztonságos helyre, és lehetőleg ne beszéljünk, várjuk ki a megnyugvást, támogató jelenlétünkkel, de ne érjünk hozzá, ha nem muszáj.

Csendes sarok vagy „nyugikuckó” kialakítása nagyon hasznos lehet erre a célra a csoportszobán belül, vagy akár a folyosón. Ha ilyenre nincs lehetőség, egy tojásfotel, Ayres-típusú hinta / csepphinta is megfelelő lehet erre a célra. A nyugisaroknak elég egy letakart kisasztal, sátor, nagy kartondoboz akár. A többi gyereket is meg kell tanítani a használatára, azért, hogy ha szüksége van rá az autizmusban érintettnek, akkor az legyen gyorsan használható.

Írta: Valecsik Zsófia, Megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunkban