Zöld óvoda, zöld csoport, „zöld óvó néni”?

Zöld óvoda, zöld csoport, „zöld óvó néni”?

Eszköz- és játékkészítés újrahasznosított alapanyagokból, óvodakert, energiatakarékos izzók és csaptelepek, nagyon elszántaknak papírmerítés. Nagyjából ezek vannak a fejünkben, amikor elszánjuk magunkat, vagy az intézményünk elköteleződik a mellett, hogy csatlakozzunk a magyarországi Zöld Óvodák egyre kiterjedtebb hálózatához. De hogy lesz az ovinkból zöld óvoda?

Közös cél, közös tenni akarás

Nagyon fontos, hogy a teljes közösség elköteleződjön a „zöld” alapelvek mellett, hiszen hiába tudatosítom én a csoportomba járó gyerekekben, hogy mi a jelentősége a szelektív hulladékgyűjtésnek, ha a dajka néni vígan dobálja a komposztálandó gyümölcshéjat a műanyaggyűjtő kukába. Sőt, ha én vagyok az intézményben az egyetlen, aki lekapcsolja a villanyt az éppen nem használt helyiségekben, akkor az egész előbb-utóbb frusztráló szélmalomharccá válik, állandó konfliktusforrássá. Ez természetesen nem cél.

A cél az, hogy az alkalmazotti és a szülői közösség, továbbá a gyerekek is magukénak érezzék a Zöld Óvoda-irányelveket, hogy a környezettudatosság a mindennapok természetes része legyen, és hogy mindenki megértse, hogy a klímatudatosság sem napjainkban, sem a közeljövőben nem választható, hanem kötelességünk, ha élhető bolygót szeretnénk átadni az általunk nevelt, gondozott gyermekeknek.

Példamutatás, tudatosság

Tudjuk, hogy a leghitelesebbek akkor leszünk, ha nem csak mondjuk, de tesszük, csináljuk is, amit a gyerekektől elvárunk, amit napi rutinná, szokássá, alapértékké szeretnénk tenni. Ahhoz, hogy az átlagos fogyasztónál jobban képben legyünk, tájékozódjunk. Nem csak a Zöld Óvodák hálózatának oldala (www.zoldovoda.hu), hanem a Humusz Szövetség (www.humusz.hu) és a Felelős Gasztrohős Alapítvány oldala (www.gasztrohos.hu) is remek tájékozódási pontokat, ötleteket adhat, de az internet adta lehetőségek tárháza határtalan. Utóbbi alapítvány többek között ökotudatos foglalkozásokat kínál óvodásoknak (Gasztrohős Palánták Program) és online továbbképzést óvodapedagógusoknak. A programjaik fizetősek, de megfizethetőek.

Hetekig tartó projekt

Miután ebben az életkorban minden játékból indul, játszva sajátítják el a tudást a gyerekek, érdemes a fentebb említett weboldalakon is böngészni a játékötletek között, vagy egy-egy témához a gyerekek bevonásával kitalálhatunk mi magunk is játékokat. Ebben az az izgalmas, hogy egy idő után egészen máshogy fogunk tekinteni minden hulladékra, a csoportunkban megforduló csomagolásra, zöldségekre, gyümölcsökre. Az óvodapedagógusok egyik „szuperképessége” amúgy is a kreativitás, az újrahasznosításnál azonban semmi nem szab határt annak, hogy ebben kiteljesedjünk.

Játsszunk az étellel?

Miért ne? Pszichológiai kutatásokkal bizonyították, hogy sokkal kisebb az esély arra, hogy evészavaros felnőtt válik a gyermekből, ha van módja kis korban megtapasztalni az étel színét, ízét, textúráját, ha feldolgozhatja, kóstolhatja, kiválaszthatja a neki tetszőt.

Szemléltessük az egész részekre bontását egy almával, vághassák a gyerekek egészen apróra, majd készítsenek belőle gyümölcssalátát. Próbáljuk megbecsülni, melyik alma a nehezebb, és aztán ellenőrizzük mérleggel, vagy nézzük meg a mérlegen, hogy vajon két kicsi alma nagyobb súlyú-e, mint egy nagy. Becsüljük meg, mennyi almát tudunk beletenni egy 5 literes befőttesüvegbe (ebből akár verseny is lehet, hogy melyik csapat tud sérülésmentesen többet beletenni).

Próbálják ki, melyik gyümölcs az édesebb, fanyarabb, hogyan változik az íz, ha összekeverünk többféle gyümölcsöt. Igaz-e, hogy a héjában van a vitamin, és miért más a héja, mitől védi a belsejét, mi az a pektin, hogy néz ki a magház, miért nem tudjuk megemészteni, hogyan lesz a magból fa… ? Vágjuk félbe, és festékbe mártva nyomdázzunk vele, azután lemosva és összedarabolva mehet a komposztba, ahol a körforgás részeként újra termőtalaja lesz a növényeknek.

Ültessünk, vagy tegyük a sötétbe!

A magot elültethetjük, és izgulhatunk, hogy kié bújik ki hamarabb. Ízesítsünk vele vizet, csináljunk turmixot, szárítsunk almakarikákat télire, vagy szárítsuk meg a héját almateának, süssünk almáspitét, préseljünk levet. Főzzünk kompótot, almaszószt, menjünk almaszüretre. Tegyük egymás mellé a gyümölcsöket, és nézzük meg, mennyire különböző a formájuk, színük, majd kóstoljuk, hogy az ízükön ez változtat-e. Máris jó átvezetés ahhoz, hogy mennyire sokszínűek vagyunk, épp annyira, mint az almák, és épp annyira értékesek is, más-más tulajdonságokkal.

Próbáljuk meg, hogy mi történik a gyümölcsökkel, ha egy pohár vízben állni hagyjuk, ha lezárt befőttesüvegben a sötétben tartjuk, vagy ha kitesszük a napsütötte ablakpárkányra. Megfigyelhetjük, hogy ha egy romlott almát közvetlenül egy egészséges mellé teszünk, mi fog történni velük. Tanuljunk verset az almáról, írjunk mesét, énekeljünk almás dalokat, tanuljunk mondókát, kiszámolókat. Rendezzünk ügyességi versenyt merőkanálban almával futásból, szlalompályát almákat lerakva. Beszéljünk az almafa ellenségeiről, arról, hogy kik a barátai a természetben, hol és milyen körülmények között terem. Tanuljuk meg a gyerekekkel az almafajták neveit. Szedjük össze a gyógyhatásait. A csoportszoba összes helyszíne szólhat az almáról a babakonyhától a vizuális sarokig. A projekt lezárásaként készítsünk kiállítást, könyvet, süssünk, főzzünk, kóstoljunk.

Együtt könnyebb a zöld óvoda megvalósítása!

A tudatos felkészülés mellett egy ilyen projektben nagyon fontos, hogy tudjunk a bennünket segítő kollégákra támaszkodni. Az óvodapedagógus kolléganőnk mellett (az a legjobb eset természetesen, ha párban dolgozhatunk) dajka és a pedagógiai asszisztens, de adott esetben (például az almáskert meglátogatása) még a szülők segítségére is támaszkodnunk kell. Ne akarjunk mindent magunk megoldani, ne akarjunk nagyobbat, mint amennyit elbírunk. A kollégák többnyire hálásak, ha kikérjük a véleményüket, ha meghallgatjuk a javaslataikat.

Például egy sütni-főzni tudó és szerető dajka kincset ér, de ha nem szívügye a konyhai alkotás, akkor csak az előkészítő munkákban támaszkodjunk rá. Ekkor lehet, hogy kompromisszumot kell kötnünk az előzetes terveinkhez képest, de a jó légkör, a saját és a gyerekek nyugalma érdekében ezt vegyük számításba. Nem vagyunk egyformák, lehet, hogy segítőnk szívesebben vág ki kartonpapír almákat, mint hogy összegyúrja a tésztát. Kezeljük a helyzetet rugalmasan, és egy ilyen esetben például nagyon jól jön, ha a szülőket is szorosan bevonjuk; egy konyhatündér ráérő nagymama például aranyat ér!

 

Írta: Karner Melitta, megjelent az Irány a suli! című sorozatunkban.