Termék Kategóriák
0 termék - Ft

Kiközösített gyermek az osztályban – Mit tehet a pedagógus?

Cikkünkben a kiközösítésről, mint az iskolai bántalmazás egyik formájáról írunk. Röviden áttekintjük a társas készségek fejlődését iskoláskorban, illetve a kortárskapcsolatok jelentőségét a gyerekek életében. Ugyancsak érintjük a különleges bánásmódot igénylő gyermekek szociális nehézségeit, és bemutatjuk, hogy pedagógusként mit tehetünk a kiközösítés ellen.

 

Bevezetés

 

Kirekesztés áldozatává általában azok válnak, akik valamilyen szempontból mások, mint a többiek. Elmondható, hogy mindnyájan különbözőek vagyunk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy bárkiből lehet áldozat. Vannak azonban olyan tipikus nehézségek, amik megnehezíthetik a gyermekek közösségbe való beilleszkedését. Bár nem törvényszerű, hogy a különböző (tanulási, pszichés) nehézségekkel küzdő gyerekek perifériára szorulnak, de a tapasztalat azt mutatja, hogy számukra nehezebb beilleszkedni az osztályközösségbe, ezért áttekintjük ezek jellemzőit.
A másikhoz való kötődés alapvető emberi szükséglet. A kirekesztés és a magány kínzóan fájdalmas élmény, ami az elutasítottság és az értéktelenség érzésével jár együtt.

 

A kortárs csoportok fejlődése kisiskoláskorban

 

Az iskoláskor fontos feladata a különböző készségek megtanulása, ebben az életkorban a 6–12 év közötti gyerekek kérdéseket tesznek fel, tájékozódnak, gyakorolják az elsajátított új ismereteket. Megértik a szabályok jelentőségét, amik a napirend, illetve a tanulási helyzetek mellett a társadalmi konvenciókra és a csoportnormára is kiterjednek. A szabályok elsajátítását a szabályjátékok mentén is gyakorolják, 7-8 éves kor körül a játék lényegévé a szabályok válnak. Fontossá válik a szabályok következményeinek megismerése, próbálgatása, összehasonlítása, megkérdőjelezése, a szabályokról való vitázás és a megszegésük következményeinek megtapasztalása is.

 

Egyre nagyobb hangsúlyt kap a kortársakkal való kapcsolat. A jó kapcsolatok kialakításához szükséges a jó kezdeményezőkészség, az elvárások megtanulása, rugalmas alkalmazkodás, a másik fél szempontjának figyelembevétele, nyitottság a másik felé és kompromisszumkészség. 6–12 éves kor között a belső kontroll és az együttműködés kialakítása nagy jelentőséggel bír. A társas szabályok és csoportnormák betartása ahhoz is szükséges, hogy a gyerekek az osztályközösségben megtalálják a helyüket. Ezt a folyamatot általában hierarchiaharc kíséri, a gyerekek összemérik a képességeiket másokéval. Idővel azonban megtalálják a közösségben a (szerencsés esetben) számukra megfelelő pozíciót. Ugyanakkor a legtöbb csoportban vannak népszerű és kevésbé népszerű, illetve köztes helyet elfoglaló gyerekek, akik között rejtett vagy nyílt konfliktusok lehetnek. Ebben az életkorban a gyerekek leggyakrabban a saját nemükből álló bandába tartoznak.

 

12–19 éves kor között a fiatalok már a következő fejlődési stádiumba lépnek, melynek fő feladatai közé az identitás, a leválás, a szexualitás és a növekvő önállóság tartozik. Ebben az időszakban egyre nagyobb jelentőséget kap a kortársaktól érkező visszajelzés, a velük való kapcsolat. A kamasz lépéseket tesz a függetlenedés felé, elkezd érzelmileg elhatárolódni a családjától, és fokozatosan önálló, független emberré válik. Ugyanakkor zűrzavaros időszak is egyben, a tizenéves az egyik pillanatban még magabiztos, függetlenségre törekvő, a határokat feszegető, a következő pillanatban éretlen és gyámoltalan kamasz.

 

 

 

Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (BTM-N)

 

A tanulási nehézség enyhébb tanulási problémának tekinthető. A tanulási nehézség érinthet egy vagy több képességterületet is, azonban fontos, hogy nehézség esetén az alapképességek épek, tehát a fejlesztés szempontjából meghatározó, hogy a gyermekek lemaradása könnyebben behozható. Ekkor a diákok rendelkeznek a fejlődés potenciális lehetőségeivel, kialakult alapképességeikre lehet építeni, a lemaradások szerencsés esetben átmenetiek, és célzott segítséggel megszűnnek. Célzott segítséget jelent a pedagógusok differenciált oktatása, korrepetálások, illetve a rendszeres fejlesztőpedagógiai ellátáson való részvétel.

 

Tanulási nehézség bármelyik diáknál kialakulhat. A korai szenzomotoros fejlődésben, beszédfejlődésben megmutatkozó kisebb elmaradások, hosszabb betegségek, iskolai hiányzások, csonttörések, nem hatékony tanulási módszerek vagy hátrányos szociokulturális környezet, érzelmi-hangulati problémák mint-mind okozhatnak tanulási nehézséget.
A 2011. évi CXC. törvény (köznevelési törvény) meghatározása: 4. §. 3. beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

 

A törvény értelmében a Szakértői Bizottság megállapíthat tanulási nehézséget, beilleszkedési nehézséget és/vagy magatartási nehézséget is. Leggyakoribb a tanulási nehézség diagnózis, de beilleszkedési, magatartási nehézségek is előfordulnak, elsősorban olyankor, amikor a gyermekek életében valamilyen érzelmileg megterhelő esemény alakul ki. Beilleszkedési nehézséggel gyakran azok a gyerek küzdenek, akik szoronganak a társas kapcsolatoktól, nincsenek barátaik, magányosak az osztályban. Csendes, halk szavú, általában jó magaviseletű tanulók, akik gyakrabban ülnek egyedül a padban, vagy párválasztásnál szoros baráti kapcsolatok híján kudarcok érik őket.

 

Magatartási nehézség esetén általában a kontrollfunkciók éretlenek, indulatszabályozási problémák állnak fent, ami rossz magatartásban nyilvánul meg, de az érzelmi-hangulati élet zavarai, pl. az iskoláskori depresszió egyik tünete is lehet a frusztráltság, az agresszív, agitált társas viselkedés. A tanulási, magatartási és beilleszkedési nehézségek esetében is a legfontosabb, hogy bár a név és a diagnózis ijesztőnek tűnhet, fejlesztőpedagógiai, illetve pszichológiai ellátás és differenciált oktatási körülmények megvalósulásával gyors fejlődés várható.

 

Cikkünket tovább olvashatja az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés kiadványunk legújabb kötetében. Szokol Zsófia és Szőnyi Lídia írása kitér a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésére, akik valamilyen tanulási, aktivitási, figyelem- és  fejlődési zavarban szenvednek, de a különleges tehetséggel megáldott és a hátrányos helyzetű gyermekek oktatására is. Mindemellett pedig a cikkben bemutatjuk azt is, hogy pedagógusként mit lehet tenni a kiközösítés ellen.

 

 

Kiemelt kép: School photo created by drobotdean – www.freepik.com

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet