Gyermekfejlődési kérdőív a kisgyermeknevelők számára

Gyermekfejlődési kérdőív a kisgyermeknevelők számára

Cikkünkben a közelmúltban kifejlesztett Gyermekfejlődési kérdőív jellemzőit mutatjuk be. A kérdőív bölcsődei alkalmazása hozzásegíti a kisgyermeknevelőt az egyes gyermekek minél árnyaltabb megismeréséhez, jó alapul szolgálva az egyéni bánásmód minél eredményesebb megvalósításához. 

A mérőeszköz jellemzői

A bölcsődei és az óvodai kérdőív tételeinek egy része megegyezik, több esetben azonban az életkori sajátosságokat követve a tételek eltérőek, ezért elkülönítésre került a két kérdőív (például a kommunikáción belül az írás és olvasás alapkészségek az életkori sajátosságokat figyelembe véve csak 5 éves kortól [5–7 éves óvodások] kerülnek értékelésre).

A Gyermekfejlődési kérdőív (0,5–4 éves bölcsődések jellemzésére) a gyermekek gyermeki fejlődés hat nagy területét ragadja meg:

• a motoros készségeket;
• a kommunikációt;
• az önállóságot, önszabályozást és önfejlődést;
• a kognitív készségeket;
• a társas kapcsolatok és az énfogalom alakulását, valamint
• a tanulással összefüggő tényezőket.

Ezek a területek további alterületekre kerültek felosztásra (lásd 1. táblázat).

Területek	Alterületek (alskálák)
Motoros készségek	Nagymozgás	Finommozgás	Vizuomotoros koordináció
Kommunikáció	Beszédértés	Kifejező beszéd	–
Önállóság, önszabályozás és önfejlődés	Önállóság	Érzelemkifejezés és önszabályozás	Önfejlődés, adaptivitás a mindennapokban
Kognitív készségek	Problémamegoldó gondolkodás és tanulás	Figyelem és emlékezet	Észlelés és fogalmak
Társas kapcsolatok és énfogalom alakulása	Társas kapcsolatok	Közösségi élet és játék	Énfejlődés
Tanulással összefüggő tényezők	Kíváncsiság és kezdeményezőkészség	Kitartás	Kreativitás

1 táblázat. A Gyermekfejlődési kérdőív (0,5–4 éves bölcsődések jellemzésére) felépítése

Forrás: Nyitrai Á. – Korintus M.-né – Hajduné Holló K. – Józsa K. – Rózsa S. – Kereki J. (2022): A gyermekfejlődési kérdőív alkalmazása a bölcsődében és az óvodában. Családbarát Magyarország Központ Nonprofit Közhasznú Kft., Budapest, 39. o.

Motoros készségek

A motoros készségeken belül a nagymozgás, a finommozgás és a vizuomotoros koordináció kerül megfigyelésre.

A nagymozgás megfigyelése elsősorban a törzs és a végtagok mozgásfejlettségének felmérésére irányul. Ilyenek például a különböző statikus testhelyzetek, a dinamikus mozgás, ezen belül a helyváltoztatás, a koordináció, az egyensúly és a motoros tervezés. Olyan tételek szerepelnek a funkcióterülethez kapcsolódóan, mint például felül, kúszik, négykézláb mászik, kapaszkodva feláll, kapaszkodva lépeget, stb.

A finommozgás a kisebb izmok, izomcsoportok összehangolt, irányított, koordinált mozgása és mozgatása, mint például a fogás, tárgyakkal történő manipuláció; a tételek ennek mentén kerültek megfogalmazásra, így például: „Hüvelyk- és mutatóujját használva apró dolgokat is felemel a földről.” „Nagy méretű gyöngyöt fűz.”

A vizuomotoros koordináció a szem és a kéz összehangolt mozgása, számos tevékenység elvégzéséhez szükséges, mint például a konstruáló játékok végzése (például várépítés), a cipőfűző bekötése, a labda pattogtatása, a könyvek lapozása. Néhány példa: „A könyvben rámutat a képre.” „Apró dolgokat kicsomagol.” „A felé gurított labdáért nyúl.”

Kommunikáció

A kommunikáció esetében a beszédértés és a kifejező beszéd a feltérképezendő területek.

A beszédértés kérdésköréhez a beszédmegértés és az információbefogadással kapcsolatos tételek tartoznak, így: „Ha a nevén szólítják, figyel, szemkontaktust keres.” „Ismeri és kérésre megmutatja a testrészeit.” „Érti a saját magára utaló névmásokat (például én, enyém).”

A kifejező beszédhez tartozó tételek a szókincsfejlődésre, a helyzeteknek megfelelő kommunikációra és a szókincs morfológiai-szintaktikai fejlődésére vonatkoznak, például: „Gagyog, hangokat összekapcsol.” „Akaratát vagy szükségleteit hangadással, mutogatással ki tudja fejezni.” „Öt-tíz szót vagy szókezdeményt, hangutánzó szavakat használ.”

Önállóság, önszabályozás és önfejlődés

A mindennapos tevékenységekben megjelenő adaptivitás az önállóság, az érzelemkifejezés és önszabályozás, valamint az önfejlődés, napi életviteli készségek megfigyelésével követhető nyomon.

Az önállóság a mindennapos tevékenységek végzése során figyelhető meg, és olyan tételekkel mérhető, mint például: „Ivásnál cumisüveget, poharat dönt.” „Próbál egy-egy ruhadarabot önállóan levenni.” „Darabos ételt önállóan eszik.”

Az érzelemkifejezés és önszabályozás az érzelmek és a viselkedés szabályozására egyaránt vonatkozik. Az önszabályozás szorosan összefügg az alkalmazkodással és a társas kapcsolatokkal. Az alterület tételei például: „A helyzeteknek megfelelő érzelmeket fejez ki emberek vagy állatok felé.” „Egyes tárgyak és tevékenységek pár percre lekötik a figyelmét.” „Nyugtalanság esetén az ismerős felnőtt képes megnyugtatni.”

Az önfejlődés, a mindennapokban történő adaptivitás olyan készségterületek felmérését célozza, ahol a napi életviteli készségek és a személyes felelősségvállalás nyilvánulnak meg, így például: „Jelzi, ha szomjas vagy éhes.” „A napi rutintevékenységeket (például étkezés, délutáni alvás) elfogadja.” „Nyitott, érdeklődő a környezet irányába, önállóan választ tárgyat, tevékenységet.”

Kognitív készségek

A kognitív készségek három nagy területe figyelhető meg: a problémamegoldó gondolkodás és tanulás, a figyelem és emlékezet, az észlelés és fogalmak.

A problémamegoldó gondolkodás olyan kompetenciaterületeket foglal magában, mint például a problémamegoldás, az utánzás, az ok-okozati összefüggések és a szimbolikus játék. Az ide tartozó tételek, például: „Felismeri, hogy bizonyos dolgokat ő maga működtet (például megnyomja a zenélő játék nyomógombját).” „Két hasonló dolgot párosít (például állatok és kicsinyeik).” „Széket használ, hogy bizonyos tárgyakat elérjen.”

A figyelem és emlékezet alterület olyan funkciókat vizsgál, mint a figyelem fenntartása, megosztása és váltása, illetve a rövid és hosszú távú memória fejlettsége, mint például: „Rövid ideig odafigyel a kisgyermeknevelő beszédére anélkül, hogy más ingerek elterelnék a figyelmét.” „A kedvenc dalát hasonlóan kell énekelni, mint máskor, mert máskülönben nemtetszését fejezi ki.” „A kisgyermeknevelő ölében ülve akár több percen keresztül is nézi a mesekönyvet, hallgatja a mesét.”

Az észlelés és fogalmak alterület feltérképezése többek között a hasonlóság és különbség észlelését, a téri tájékozódást, a mennyiségi fogalmak kialakulását foglalja magában. Olyan tételek tartoznak ide, mint például: „Az elé helyezett könyv képeit érdeklődéssel nézi.” „Az eltüntetett tárgyat keresi.” „Papírlapra rajzol.” „Az egyforma dolgokat felismeri.”

Társas kapcsolatok és énfogalom alakulása

A társas kapcsolatok és az énfogalom alakulása kategória a társas kapcsolatok, a közösségi élet és játék és az énfejlődés területén vizsgálódik.

A társas kapcsolatok alterület a szociális készségek, ezen belül a felnőttekkel és a kortársakkal való kapcsolatteremtés terén vizsgálódik. Például: „Ha beszélnek hozzá, keresi a szemkontaktust.” „Élvezi a bújócskázós játékot (például kukucs-játék).” „Ismerőssel való találkozáskor örömét fejezi ki.”

A közösségi élet és játék alterület elsődlegesen a gyermekközösséghez való kapcsolódást vizsgálja, amely a csoportban való részvételen és a közös játéktevékenységen keresztül nyilvánul meg. Jellemző tételek, például: „Utánozza más gyermekek játékát.” „Együttérző, átérzi mások örömét, bánatát.” „Könnyen elfogad bármilyen változást, akár a napirendjéről, akár egy új tárgyról van szó.”

Az énfejlődés az énfogalom kialakulásán és annak fejlődésén keresztül ragadható meg, olyan tételek segítségével, mint például: „Felismeri saját magát a tükörben.” „Ruháit, használati tárgyait, játékait felismeri.” „Ha valami nem a kívánsága szerint történik, dacreakciói vannak.”

Tanulással összefüggő tényezők

Végül a tanulással összefüggő tényezők, a kíváncsiság és kezdeményezőkészség, a kitartás és a kreativitás megfigyelése, bár elsődlegesen az óvodásokra vonatkoztatható tételek, a bölcsődei szakemberek igényeit figyelembe véve a 3-4 éves bölcsődésekre is kiterjesztésre kerültek.

A kíváncsiság olyan belső motiváció, ami arra ösztönzi az embert, hogy tudást szerezzen, információkat gyűjtsön, vagy megismerjen új dolgokat. A kezdeményezőkészség ezzel összefüggésben egy belső ösztönzés, késztetés, amely az új dolgok irányába lendít. Példa erre: „Valamivel mindig lefoglalja magát, sosem unatkozik.” „Szereti a meséket, mondókákat.” „Bármilyen tevékenységbe könnyen bevonható.”

A kitartás azon képességünk, melynek segítségével képesek vagyunk hosszabb időn keresztül tevékenykedni egy bizonyos cél érdekében. Ez a személyiségvonás a személyiségfejlődés, az érzelemszabályozás és az ismeretszerzés folyamatára hatással van. Többek között olyan tételekkel ragadható meg, mint: „Egy számára bonyolult játékkal szembesülve sem veszti el a türelmét.” „Nem bánja, ha valamit nem kap meg azonnal, és arra várnia kell.” „Sok verset és mondókát tud kívülről.”

A kreativitás felmérésére az alkotóképesség, a megszokottól eltérő, újszerű megoldások megragadására alkalmas tételek szolgálnak, például: „A játékait kreatív módon használja (például építőkockák, babák vagy állatfigurák).” „Ha megszólal a zene, a legkülönfélébb mozgásformákat mutatja.” „Ügyesen utánozza a felnőtteket (például orvos, tűzoltó).”

A kérdőívhez a gyermekről és a családról kiegészítő adatok kapcsolódnak, amelyek többek között a gyermek egészségi állapotát, a fejlődést befolyásoló egyéb tényezőket (például krónikus betegség, sajátos nevelési igény, hátrányos helyzet, szülők tartós betegsége/fogyatékossága) térképezik fel, illetve a szociális körülményekről, a környezeti feltételekről tájékozódnak. Mindez fontos adalék a gyermek állapotának, fejlődésének komplex, holisztikus szemléletű megközelítéséhez, ahhoz a gondolkodáshoz, amely a gyermeket és az ő fejlődését az őt körülvevő szűkebb és tágabb környezet kontextusában látja.

 

Írta: Dr. Kereki Judit, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban