Dekoráció a bölcsődében
Dekoráció a bölcsődében
A dekoráció kérdésköre a bölcsődében több kérdést is felvethet. Mi most a gyakorlati kérdései közül kettőt járunk körbe: hova és mekkorát tegyünk ki a díszítésre szánt elemek közül.
Hova? | Elhelyezés
Amikor azon gondolkodunk, hogy hol dekoráljuk a szobát, akkor nem egyszerűen a még szabad falrészeket keressük. Az üres és teli részek viszonylatában is gondolkodunk. Vagyis, ha minden egyes falfelület fel van töltve, akkor az túl sok lesz. Ha egy-egy pici kép kerül egy-egy falrész közepére, az meg lehet, hogy túl kevés lesz. A dekoratőrök kompozíciókban gondolkodnak, amikor nem egyetlen nagy elem kifüggesztését mérlegelik.
Ha felmerül, hogy a plafonról lógassunk le valamit, akkor részesítsük előnyben azokat, amelyek funkcióval bírnak. Ilyen lehet a csendsátor vagy kuckó feletti baldachin, mely térkijelölő jellegű, és textil anyaga folytán érdekes elemet visz a csoportszobába.
Érdekes ellentmondás, hogy a gyerekeknek szóló dekorációt pontosan hova is helyezzük el. Ha a gyerekeket szeretnénk megszólítani a díszítéssel, akkor számukra jól látható helyen kellene lennie, de ezzel kockáztatjuk, hogy a gyerekek megfogják, letépik, szájba vehetik, vagyis ha elérhetik, az nem biztonságos, másrészt az építésügyi szabvány előírja, hogy gyerekmagasságban a falat mosható borítás kell hogy fedje. Korábban gondolkodtunk arról, hogy ezeket a dekorpaneleket pedig nem ildomos a funkciójukon túl tovább díszíteni.
Ha eldöntöttük, hogy kiállítjuk a gyermekalkotásokat, akkor is kérdés lehet, hogy hova is kerüljenek ki. Attól, hogy az a szokás, hogy a fürdőszoba csempéjére ragasztószalaggal kitesszük ezeket, még nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Hozzáállásbeli váltást igényel, ha a gyermekek alkotásait kiállíthatónak gondoljuk, vagyis rangra szeretnénk emelni. Jelentős különbség van aközött, hogy a gyermekek alkotását a fürdőszoba csempéjére ragasztjuk ki, vagy művészeti alkotáshoz méltó helyre tesszük (ez a gondolat eredetileg Tóbiné Bércesi Máriától származik, aki művészetterapeutaként úttörő munkát végzett bölcsődéskorú gyermekek körében, lásd Tóbiné Bércesi, 2010, illetve Tóbiné Bércesi és Gyöngy, 2015).
Kérdés, hogy az épület tervezéskor gondoltak-e már a dekorálásra, kijelöltek-e neki megfelelő méretű és elhelyezésű táblákat. Aki látott már a gyermekek alkotásainak szentelt nagy méretű kiállítófelületet megfelelően gondozva (színes képekért lásd az Első lépések a művészetek felé I. kötetének 2022-es kiadását), az válhat elkötelezetté amellett, hogy tényleg a kisgyermekek alkotásaival díszítsük a bölcsődéket. Viszont ha van nagy méretű kiállítófelület, az kötelezettséget is jelent, hogy valamit oda ki is kell rakni (ezek gondozásához további ötletekért lásd Gyöngy, 2023-at).
Mekkorát? Mennyit? | Méretezés
A rendelkezésre álló falrész méretétől függ, hogy mekkora az az alkotás, mely jól mutat, kellően kitölti a teret, miközben megfelelő méretű szabad falfelületet is biztosít maga körül. A méretezés akkor megfelelő, ha elég nagy az adott falrészhez képest. Adná magát tehát, hogy falfestménnyel díszítsük a bölcsődét, ennél a műfajnál viszont vigyázni kell, a fentebb már említett szempontok miatt.
A bölcsődei terek dekorációján gondolkodva „a kevesebb több” elvet érdemes szem előtt tartanunk. Ne csak arra gondoljunk, hogyan lehet plusz dolgokat hozzáadni a térhez! Amikor arról gondolkodunk, hogy a bölcsőde vagy a bölcsődei csoport kinézete milyen legyen, nem csak azt kell mérlegelnünk, hova akasztható fel még egy dísz, hová tehető ki még egy kép, vagy hol fér el még egy faliújság. A több nem automatikusan jelent jobbat. A helyzet hasonló, mint egy otthon esetében: ott sem feltétlenül attól lesz optimális hatása a térnek, hogy veszünk még pár díszpárnát, plédet a kanapéra. Elképzelhető, hogy a hozzáadás helyett valamit el kell távolítani a térből, vagy át kell csoportosítani, rendezni.
Írta: Gyöngy Kinga, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban.
