Az önálló öltözködés játékos támogatása

“Hacuka pacuka, minek ez a sok ruha…?” — Az önálló öltözködés játékos támogatása

A tél vége és a tavasz közeledte sajátos átmeneti időszakot jelent a kisgyermekek mindennapjaiban. A fejlődés szempontjából ugyanakkor nélkülözhetetlen, hogy a gyermekek – az időjárási körülményekhez igazodva – lehetőség szerint mindennap hosszabb időt töltsenek a szabadban. A levegőn való mozgás, a nagymozgások gyakorlása, a test aktivizálása alapvető szerepet játszik az idegrendszeri érésben, a testséma alakulásában és az önszabályozás fejlődésében. A benti és kinti tevékenységek tudatos váltakozása segíti a gyermekeket abban, hogy ezt az átmeneti időszakot kiegyensúlyozottan, saját tempójukhoz igazodva élhessék meg. Az önálló öltözködés támogatásának különösen hatékony módja a játékos gyakorlás.

Dalok, mondókák, utánzás

Például az egyszerű mozgásos, mozdulatutánzó játékok (mozdulatmímelések, „mintha”-játékok), a sokszori mozdulatismétlést, próbálkozást serkentő, jó hangulatú közös mondókázások, éneklések és azt kísérő ritmikus ismétlések

• segítik a nehezebb mozdulatok begyakorlását (ellenoldali lábbal manipulálást, az egyensúly megtartását lábbeli felvételekor, a zokniba/lábbelibe/nadrágba belebújást, a kabátujj megtalálását, a kesztyű felvételét, a problémahelyzetekre történő gyors önsegítő reagálást stb.),
• erősítik az együttműködést a felnőttel, például utalnak a szükséges mozdulatokra (Dugi, dugi, dugi láb, sánta kutya mezítláb; Bújj, bújj, itt megyek…; Fordulj bolha, ne nevess…),
• megkönnyítik a cselekvések sorrendjének rögzítését is.

Eközben a játékba ágyazott gyakorlások támogatják a gyermek önbizalmát, rutinra tesz szert, csökkentik az öltözködéssel kapcsolatos frusztrációt, és kitartóbbá teszik a próbálkozását. A mondókák és dalok oldott, ideális hangulatot teremtenek úgy a gyakorlások, mint az „éles” helyzetek során. A szabad játék alatt megismert dalokra, mondókákra visszautalás, azok felidézése konkrét segítséget adhat az önállóan öltözködő gyermeknek. Mozdulatokra utalnak, emlékeztetnek, segítik behatárolni a gyermek számára a tevékenység hosszát, jelzik a folyamat egyes szakaszait, és kapaszkodót nyújtanak egy nehéznek megélt helyzetben.

Szabad játék

A szabad játék lehetőséget ad arra, hogy a gyermek saját tempójában, tét nélkül gyakorolja az öltözködéshez kapcsolódó mozdulatokat, és döntéseket hozzon, utánozza a felnőttet vagy a társait.

A „próbálkozás biztonsága” alapvető feltétel: a gyermek akkor mer újra és újra kísérletezni, ha tudja, hogy szükség esetén számíthat a felnőtt segítségére.

A dalokkal, mondókákkal kísért együttlétek nemcsak mozgásos, hanem nyelvi fejlődést is támogatnak, hiszen a gyermek felismeri, hogy bizonyos szavak, hangsorok különböző helyzetekben is ugyanazt a jelentést hordozzák. Ráismer szavakra, szófordulatokra, azonosítja a jelentéseket a mozgássorok, tevékenységek, játékmozdulatok során. Ráébred arra, hogy bizonyos hangsorok különböző körülmények és beszédkörnyezetek között is azonos jelentéssel bírnak, ugyanahhoz a tárgyhoz, jelenséghez, mozdulathoz kapcsolódnak.

Viselkedése, a tevékenységben való részvétele bizonyítja, hogy már érti, amit sugallanak a mondókák, rigmusok, dalok. (Például adja a lábát a Hej, laboda… kezdetre, ha belekezdünk egy öltözésre hívó mondókába, tartja a tenyerét vagy a talpát.) Különös örömet jelent számára, ha felfedezi a hasonlóságot a mozdulatok között, akár a gondozásos tevékenység során, akár egy későbbi játékhelyzetben.

Ne féljünk énekelni!

Az éneklés hangulatfokozó, feszültségoldó erejéről is érdemes pár szót ejteni, vagyis arról a plusz élményről, amit általa kap a gyermek. Megtapasztalhatja, hogy képes átlendíteni holtpontokon, megoldhatatlannak tűnő helyzeteken az éneklés, mondókázás (például kétségbeesettség a pulóverbe szorulva, „lehúzhatatlan” csizma; kesztyűbe bújás sikertelensége). A dal, mondóka képes megtörni a „nem akarom” hangulatot, vagyis segít a dacos hangulat átvészelésében a gyermek számára is! Ugyanakkor való igaz, nem minden helyzetben megoldás! A kisgyermeknevelő mérlegelheti, hogy mikor célszerű kipróbálni egy-egy dalt, mondókát.

Példák:

Lássunk egy-két példát arra, hogy öltözéskor, a problémahelyzetekben is jól oldhatják a feszültséget, ha felidézünk akár csak egy-egy részletet, amik jól illeszkedhetnek egyes pillanatokhoz:

• A Bújj, bújj, itt megyek… dalnak a második része, az „egyet szólok, kettőt szólok, harmadikra rátalálok…” vagy a Tücsök koma gyere ki, szalmaszálon húzlak ki, házad előtt megsüllyedtem, hat ökröddel vontass ki! (ÉB 173.), a Csiga-biga, gyere ki… szövegek segíthetnek egy „elveszett” végtag, beszorult fej kibújtatásában.

• A Bújj be béka a bokorba, arra lépdel most a gólya… (ÁBB 46. o.) vagy Bújj, bújj, ha bújhatsz… (MGG 59. o., ELMF II. 265.) szövegek csizmahúzást, kesztyűhúzást, pulóverfelvételt serkenthetnek.

• A Gimbes-gombos, cimbes-combos, tarka ezüstgombos… (ELMF II. 24.) mondóka a félregombolt gombok újragombolásakor adhat lendületet.

• A Tarts kaput, Borsóné, borsos kapitányné… dal kezdete ösztönözheti a gyereket, ha ellen kell tartani a lábával, vagy a karját magasba kell emelni, hogy segíthessen neki a felnőtt. Az Azt mondják, hogy a cipő, kinek szoros, kinek bő… (ÉÓ 287.) is a csizma vagy cipő le- vagy felhúzásakor hangozhat el.
• Amikor végre „kiszabadítjuk” a beszorult testrészt, fellélegezhetünk a Benn a bárány, kinn a farkas… (ÉÓ 151.) dal végének éneklésével is: „Szabad vásár mindennek, gazdagnak és szegénynek…”.

• A Hej, laboda, laboda, lábad ide, nem oda… (ÉB 47.) dal elhangzása arra is utalhat, hogy egy felcserélt cipőt át kell venni a másik lábra.

• Ha valamelyik ruhadarab túl bő, és szinte „elhagyja” a gyerek, vagy túl szűk, és csak felnőtt segítséggel sikerül összehúzni, begombolni valamit, vagy sok réteg van a gyereken, énekelhetjük az Ugyan édes komámasszony, mért kend olyan kövér/sovány asszony… (ZÓ 74.) népdalt kedvesen.

 

Írta: Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozat Játékra hangoló című kötetében.