Alvászavar a bölcsődében
A regulációs zavarok megjelenési és kezelési lehetőségei a bölcsődében: az alvászavar
Amikor a bölcsődében regulációs zavarokkal találkozunk – legyen szó krónikus nyugtalanságról, excesszív (túlzó) sírásról, alvászavarokról, táplálkozási és/vagy evési problémákról, esetleg kapcsolati nehézségekről, érzelmi problémákról –, nagyon hamar rájövünk, hogy ezek a tünetek soha nem különálló jelenségek. Az alvászavar is, mint oly sok más a “szokásostól eltérő” viselkedés, előfordul a bölcsődében.
A tünetek mindig összefüggenek valamivel: a gyerek idegrendszeri érettségével, a családi rendszerrel, a szülők aktuális állapotával vagy egyszerűen a bölcsődei környezettel. Miután a gyermekek bölcsődei gondozása, nevelése elkezdődik, az idejük nagy részét velünk töltik. Szakmai tudásunkkal és tapasztalatainkkal kell támogatnunk őket és családjukat abban, hogy képességeikhez és életkorukhoz mérten a legjobban fejlődjenek.
Cikkünkben most az alvászavarokkal foglalkoznunk.
Alvászavar a bölcsődében
Amikor az alvászavarokról beszélünk, akkor szinte mindig a bölcsődei délutáni alvásra gondolunk. Már a családlátogatás, beszoktatás során kitérhetünk erre a területre is. Értő figyelemmel, megfelelő kommunikációval irányíthatjuk a beszélgetés és ismerkedés folyamatát úgy, hogy a szülő érezze az együttműködésünket és támogató szándékunkat.
Figyelemfelkeltő lehet számunkra, ha a beszélgetések során kiderül, hogy:
- a gyermek csak ölben, ringatva alszik el,
- szoptatva vagy cumisüveggel altatják,
- eddig kizárólag csak az édesanya tudta elaltatni,
- kizárólag babakocsiban vagy autózás közben alszik el,
- nagyon erős ingerekhez kötődik (pl. ventilátor hangja, porszívó zúgása),
- otthon több, nagyon rövid alvást produkál, ami fragmentálja (töredezetté teszi) az ébrenlétét is.
Módszerek/ötletek altatásnál
Az altatással kapcsolatban a következő módszereket, ötleteket alkalmaztuk eddigi szakmai munkásságunk során:
- nehezen elalvó, autizmus spektrumzavarral élő gyermek esetében nem ragaszkodtunk a délutáni alváshoz, az édesanya kérésére csak ebédig maradt,
- több gyermek esetében is előfordult már, hogy az adaptációs időszakban csak az ebédre törekedtünk, és az altatást a gondozási-nevelési évben későbbre halasztottuk,
- volt olyan gyermek, aki kevesebb alvással is beérte, a szülő pedig korábban eljött érte (saját döntése alapján),
- szoptatással elaltatott gyermekek esetében lehetőséget biztosítunk a szülő számára, intimebb környezet kialakításával, hogy az első altatást ő tudja megélni a gyermekével,
- volt olyan helyzet, amikor a gyermek nagyon erős hangadásokat, mozdulatokat produkált az alvás során (korábbi traumatizált élmények következtében), ezért a saját és a többi gyermek érdekében számára a csoportszobán kívül, biztonságos helyen, egyszemélyes felügyelettel biztosítottunk nyugodt környezetet,
- volt arra is példa, hogy az érzelmi stabilitást „anya-illatú” ruhadarabbal sikerült elérni (mint átmeneti tárgy),
- zenehallgatással is teremtettünk már ismerős környezetet egy extrém koraszülött gyermek számára, aki csecsemőkora óta mindig ugyanazt a zenét hallgatta elalvásnál. Kisgyermeknevelője az ágya alá helyezett eszközzel halkan lejátszotta számára az ismerős dallamokat.
- Vannak gyermekek, akiknek szoros testi kontaktusra (pl.: végtagokon nyomás, masszírozás) van szükségük arra, hogy az idegrendszerük megpihenhessen, nyugalmi állapotba kerüljenek,
- kuckózási, szeparálási lehetőség kialakítása takarók, tornaszivacsok, paravánok biztosításával,
- külső ingerek lecsökkentése.
Rugalmasság, türelem és megfelelő kommunikáció
Figyelem!
Ezek a módszerek természetesen csak akkor működnek:
- ha rugalmasak vagyunk,
- ha a szülők életmódja, napi rutinja, munkavégzése megengedi, hogy gyermekeikért előbb érkezzenek a bölcsődébe,
- ha képesek vagyunk az ítélkezésmentes kommunikációra,
- ha a szülőt partnerként kezeljük, és nem kioktatjuk, hibáztatjuk,
- ha a bölcsődei alapelvek megvalósulását mindig szem előtt tartjuk.
Bármilyen nehézség, probléma, fejlődésbeli elmaradás felfedezése esetén felelősek leszünk azok legoptimálisabb kezelésében, a gyermek elfogadásában, támogatásában és a családdal zajló közös munka leghatékonyabb kialakításában, az együttműködés legmagasabb szintű biztosításában.
Írta: Rácz-Szabó Viktória, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatban
