A szociális fejlődés és nehézségei óvodáskorban

A szociális fejlődés és nehézségei óvodáskorban

“A szociális fejlődés témakörét többféle módon lehet megközelíteni: a mindennapok szépségeivel és nehézségeivel az óvodapedagógus, a gyermek, a szülő vagy a pedagógia szempontjából. Kezdődjön most a szakmához, a szívhez és észhez egyaránt szóló történettel, melyet egy hatéves kisfiútól kaptam.

“A harag erősebb”

Egy napon ez a gyermek összeszólalkozott egy társával az udvaron. Mindketten nehezen kezelték a haragjukat, ebben az esetben neki a szokásosnál is kevésbé sikerült. Sejthető, hogy nem először kerültünk ebbe a helyzetbe, sokszor próbáltunk már megoldást keresni a nehézségeire, sok beszélgetésen vagyunk túl, „fél szavakból is megértjük egymást”. Amikor első reakcióként segíteni próbáltam, velem is kiabálni kezdett, sírt, egyre tragikusabb színben feltüntetve ismételgette a sérelmét, és annak ellenére, hogy rendkívüli értelmi képességekkel rendelkezik, az észérvek, segítő kérdések el sem jutottak hozzá, inkább generálták az indulatokat. Ekkor igyekeztem olyan helyzetet teremteni, hogy minél kevesebb zavaró inger érje, hogy fel tudja dolgozni az őt ért (vélt vagy valós) sérelmet. Nem vitatkoztam, nem győzködtem, vártam, hogy csillapodjon. Biztosítottam arról, hogy „hagyom megnyugodni”, és ha szeretné megbeszélni, „itt vagyok”.

Rövid idő múlva jött is az első jel, amikor megkérdezte, hogy „Mit is szoktál mondani? Segíts!!!” „Annyi mindent tudsz már, ami segít neked megnyugodni, válaszd ki az egyiket, nézzük meg, most segít-e!” – válaszoltam, arra ösztönözve, hogy maga találja meg a neki megfelelő támaszt.

Felkiáltott: „A pillangó!!!” – és már alkalmazta is a pszichológustól tanult technikát, karját keresztbe fonva, önmagát átölelve, ringató mozgásba kezdett. Nagyon örült ennek a sikernek, természetesen vele örültem én is. Miközben sírva-nevetve törölgette könnyeit, lassan beszélni kezdett, elmesélte, hogy mi történt valójában. Közben néha újra ingerült lett, haragudott a társára, aki miatt bajba került, haragudott a felnőttekre, mert nem értik meg, hogy neki van igaza, majd haragudott saját magára, mert csúnyán beszélt, rúgott, kiabált. Jött a szégyenérzet is, ami újabb indulatot váltott ki, de már nem volt olyan intenzitású, mint az elején.

Meghallgattam, néha feltettem egy kérdést, megismételtem vagy összegeztem, amit elmondott, hogy mindketten megbizonyosodjunk, úgy gondolta-e, azt érezte-e, jól értettem-e, amit mondott.

Nem részletezem, de a beszélgetés során lassan nyugodtabb lett, előtörtek a racionális gondolatok. Végül felismerte, hogy – bár a konfliktusban neki lett volna igaza – ahogyan reagált, az azonnali beavatkozást igényelt a felnőttektől. Megfogalmazta, hogy „Jött a harag,
és az erősebb nálam, és nem tudtam legyőzni.”

Javaslatot tettem: „Mi lenne, ha nem akarnád legyőzni, csak azt döntsd el, hogy hogyan válaszolsz. Az a te döntésed, hogy mit mondasz.” … és ekkor ettől a 6 éves gyermektől életre szóló leckét kaptam:

„Nehezen mondom neked, de ezt azért mondod, mert te a te sorsodat ismered. Te ezt tudod. Én meg az én sorsomat ismerem, és ez nekem nehéz. Ha jön a harag, sokkal erősebb, nem jut eszembe, mit kell csinálni.”

Nem tudom, hogy honnan tudja, mit jelent a „sors”, azt sem, hogy hogyan tudott még rám is tekintettel lenni, de eljutott az üzenet: súlyos terhet cipel, segítségre van szüksége, és ezt megosztja velem, de nem az segít, amire nekem lenne szükségem, hanem az, amire neki.

Miért a kompetenciaalapú fejlesztés?

Nagyapáink ezt a bölcsességet úgy hívták, „józan paraszti ész”, és mint láthatjuk, ez eredendően benne van a gyermekekben. Halljuk meg
őket, és segítenek nekünk megtalálni, hogyan segíthetünk nekik.

Kísérjük végig a folyamatot:

• amikor dühös volt, és észérvekkel próbáltam segíteni, csak felingereltem.
• amikor hagytam megnyugodni a saját ütemében, sikerült odáig eljutnia, hogy gondolkodni kezdjen, és segítséget kért.
• amikor abban segítettem, hogy ő találja meg a neki megfelelő támaszt, eljutott odáig, hogy elmondja, mit érez, mit gondol, felismerte, hol a „hiba”.
• amikor javaslatot tettem, egyértelműen jelezte, nem arra van szüksége, és megfogalmazta, mi a nehézsége.

Pedig tudja hogy kell viselkedni – csak nem jut eszébe!

Sokszor hallhatjuk a felnőttektől: „pedig pontosan tudja, hogy nem szabad verekedni, kiabálni, feleselni, csúnyán beszélni…”, vagy „pedig olyan okos, mégsem tudja, hogy kell viselkedni…” Természetesen tudja, csak a harag olyan erős érzelmi impulzust és reakciót generál, ami gátolja abban, hogy a megoldandó problémát mentális szintre emelje, gondolkodjon: NEM JUT ESZÉBE.
Természetesen ez nem minden gyermekre igaz, arra azonban rávilágít, hogy mit jelent a kompetenciaalapú fejlesztés-nevelés, az egyéni ütemű fejlődés támogatása, az egyéni differenciálás a „hétköznapi”, szociális viselkedés területén.

A történet főszereplője könnyedén számol fejben 100-as számkörben 24 gyermek között, bármilyen akadályoztatás mellett, de elveszíti a kontrollfunkcióit, ha sérülnek az érdekei vagy az igazságérzete.

Van olyan gyermek, aki a konfliktusait könnyedén megoldja 24 gyermek között, de állandóan keresgél, hiába néz körül ezerszer, nem találja meg a játékát, ami az előbb még a kezében volt, mert nehezen tud egy részletet a háttérből kiemelni.

Van, aki ezt könnyedén kezeli 24 gyermek között, és van, aki ha közelít a játékteréhez valaki, feszült lesz, sírva fakad, mert attól tart, hogy változtatnak a környezetén, amiben így is nehezen igazodik el.

Olyan gyermek is van, aki a 24 gyermek között a terem másik végéből megmondja, hol van ez az elveszett játék, de jártában-keltében keresztülgázol mindenen és mindenkin, mert nem érzi a testhatárait.

Van, aki finoman érint, szívesen simogat, vigasztal, segít akár 24 gyermeknek is, örök alkalmazkodó, de saját igényeit nem jelzi, mert nehezen érvényesíti érdekeit.

Mindegyikük képes bizonyos képességeit, erősségeit akár csoportos helyzetben is jól működtetni, ám vannak képességei, ahol egyéni fejlettségének megfelelő támasznyújtásra van szüksége. Mindannyian abból gazdálkodunk, amink van, s felnőttkorra – jól, vagy kevésbé jól –kialakítjuk magunknak a megküzdési stratégiáinkat, amik átsegítenek a nehézségeken.

Abban kell tehát segítenünk az óvodás gyermekeket, hogy a saját, csak rájuk jellemző habitusra, személyiségre és képességstruktúrára alapozva fejlődhessenek, és megtalálhassák a saját, számukra hatékony stratégiákat.

A szociális fejlődés és nehézségei – kompetenciafejlesztés

Arra, hogy a szociális kompetenciák fejlődésében melyek a megoldás felé vezető utak, sajnos nincs recept. Nem is lehet, hiszen a gyermek fejlődésben lévő, csak rá jellemző személyiségében és társas környezetével megvalósuló, folyton változó interakciókban rejlik. Vannak nagyon hatékony technikák, módszerek, szemléletek, melyekkel segíthetjük ezt a folyamatot (drámajátékok, resztoratív technikák, Bálint-módszer, asszertivitás, Reggio Emilia-szemlélet,összművészetek eszközei, Nyugiovi program stb.). Ezeket a felsorolt (és fel nem sorolt, de meglévő) módszereket keverni is lehet, sőt, érdemes is.

Hatékonyságuk abban rejlik, hogy mindegyik az adott gyermek, gyermekek tapasztalataira, érzelmi reakcióira, kognitív képességeire, szociális kompetenciáira, motivációjára, aktuális belső folyamataira alapoz. Ezekből pedig nincs és nem is lehet két egyforma, még hasonlót is nehezen találhatunk.

Ennek a tanulmánynak sem az a célja, hogy jól bevált recepteket mutasson meg, inkább az, hogy meglássuk a szociális nehézségek mögött az okokat, és elsősorban magát a gyermeket. Ez a kulcsa annak, hogy az ő tapasztalataiból, személyiségéből, temperamentumából, érzelmi életének alakulásából, képességstruktúrájából és elakadásaiból adódó problémájában neki szóló támogatást adhassunk.”

Kocsisné Juhász Éva
szerző

 

A fenti részlet kiválóan átadja Kocsisné Juhász Éva szeretetteljes megközelítését a szociális fejlődéshez és a benne fellelhető nehézségek rendezéséhez. A kiadványban rengeteg hasznos tanácsot olvashatunk, miközben egymást érik az “AHA” pillanatok. A kiadványban a hasznos elméleti tudás mellett gyakorlati ismereteket is kapunk, melyekkel segíthetjük a gyerekek szociális fejlődését.

ELŐRENDELHETŐ!