Korlátok vagy lehetőségek?

Korlátok vagy lehetőségek? – Gondolatok az óvodai szokás-, szabályrendszerről…

A jó szokás- és szabályrendszer ösztönző, biztonságot, támaszt és lehetőségeket ad az óvodás gyermekek számára.  De vajon korlátok vagy lehetőségek, amit magában rejt? A nehézség azokban a mindennapi helyzetekben rejlik, amelyekben nem rutinszerűen reagál a gyermek, hanem szükséges, hogy felismerje saját lehetőségeit és határait, észrevegye a másik fél reakcióját, igényeit, és ezekre képes legyen jól reagálni. S minthogy ezekben a helyzetekben mindenki, mi, felnőttek is másképpen reagálunk, itt kell megtalálnunk az egyéni utakat.

Az alábbiakban néhány olyan praktikum, módszer, jó gyakorlat megosztása a célom, amelyek bővítik az eszköztárunkat, és a gyermeki fejlődés jellemzőire építve segítik az óvodapedagógusokat és a gyermekeket is annak felépülésében, belsővé válásában, az „oda vezető utak” megtalálásában.

1) A szabályok kialakításába vonjuk be a gyermekeket

Hallgassuk meg, nekik mi a fontos, mi az érték, mert erre tudunk építeni. Például egy kooperációt igénylő tevékenységnél fontos, hogy meghatározzuk azt a célt vagy produktumot, amit létre szeretnénk hozni, hogy minden gyermek számára nyilvánvaló legyen. Előbb-utóbb minden gyermeknek lesz saját tapasztalata a különböző tevékenységtípusokról. Az a gyermek, aki egy csoportos tevékenységben kevésbé önérvényesítő, meg fogja fogalmazni azt az igényét, hogy őt is hallgassák meg. Ez arra a gyermekre is igaz, aki nyüzsög, fészkelődik, mindig van új ötlete, és esetleg már terhes a többiek számára, ezért már őt sem hallgatják meg. Ha ezt szabályként megfogalmazzuk (pl. mindenkit végighallgatunk) az adott tevékenységben, az érintett gyermekek javaslatára, mindkét fél azt érezheti, hogy a szabály az ő érdekeit is védi, tőle származik, és magára nézve is kötelező érvényű. Ezáltal az egyik bátrabbá, a másik elfogadóbbá válik.

2) A másik gyermek szükségleteinek megértése

Emellett arra is felhívja a gyermekek figyelmét, hogy ez nemcsak nekik lehet igényük, hanem más gyermeknek is, és minthogy érti, hogy ez miből fakad, és tudja, hogy neki mire van szüksége, megérti a másik gyermek szükségleteit is. Ez hosszú távon segíti őket abban, hogy figyeljenek a másik fél szükségleteire is, felismerjék reakcióikat, és elfogadóbbá váljanak a szükségleteik iránt.

3) A gyermek fogalmazza meg – akár újra és újra – a meghozott szabályt

Eleinte ez még biztosan nehézséget fog jelenteni, hiszen ezek a gyermekek – különösen a viselkedésszabályozás nehézségeivel küzdő, impulzív gyermekek – „sajátosan működnek”, nem képesek azonnal váltani. Jó, ha meg tudjuk előzni a kialakuló konfliktusokat, ezért érdemes arra törekedni, hogy lehetőleg a gyermek fogalmazza meg – akár újra és újra – a meghozott szabályt, ezért többször is visszakérdezhetünk a saját szabályaikra. A bátortalanabb gyermek pedig azonnal abba fogja hagyni a mondanivalóját, ha valaki közbeszól, ezért benne megerősítő hatást vált ki, ha többször elmondja a szabályt. Lesznek olyan gyermekek, akiknél ez hamar beépül, és más tevékenységekben is alkalmazni fogják, de lesznek olyanok is, akiknek erre a folyamatra hosszabb ideig, minden közös tevékenység elején szükségük lesz. Ha az óvodapedagógus ismeri a csoportját, és a gyermekek egyéni fejlődési jellemzői, pontosan fogja tudni, mikor van rá szükség, illetve amíg ez problémaként jelentkezik, a gyermekek részéről is fel fog merülni igényként.

4) Fogadjuk el a gyerekeket, hogy biztonságban érezhessék magukat

A gyermekek képesek saját igényeik megfogalmazására, ez azonban csak akkor működik, ha az adott közösségben a gyermek biztonságban érzi magát. Ennek feltétele az elfogadás (bármilyen különbözőséggel is küzd), a támogatás (bármilyen nehéz is), és hogy a meghozott szabályokat következetesen tartsuk be. Ha az óvodapedagógus képes erre, előbb-utóbb a csoportjába járó gyermekek is törekednek rá, hiszen számukra minta az óvodapedagógus, kötődnek hozzá, szeretnének neki megfelelni. Később már saját eszközeik is lesznek ezekre, hiszen folyamatosan ebben a befogadó környezetben élnek, megszerzik a szükséges eszköztárat.

5) Vizualizáljuk a szabályokat, és ebbe is vonjuk be a gyermekeket

A 21. század gyermekeinek agyműködése a jobb agyféltekei dominancia felé tolódott el. Ez azt jelenti, hogy az elsődleges ingerfeldolgozó folyamat, az észlelés dominál a gondolkodással szemben, ami bal agyféltekei folyamat. Mivel a gyermekeket rengeteg vizuális inger éri, az észleléses területek közül is többnyire a vizualitás dominál, ez a terület a legkönnyebben elérhető, aktivizálható. Ezért egy vizuális megerősítés a szabályokra vonatkozóan mindenképpen segíti azok beépülését, folyamatosan látható, tehát folyamatos megerősítést ad. Megrajzolhatja az óvodapedagógus is, ám még hatékonyabb lehet, ha azt a gyermekek rajzolják meg, hiszen saját munkájuk, ami szintén segíti a belsővé válást. Nem baj, ha nem tökéletes a rajz, próbáljunk meg a gyerekekkel egy egyszerű, domináns részletet kiragadni. Például egy vizes tevékenységnél egy vödör és egy benne lévő rúd tökéletesen ábrázolja, hogy ha kilötyög a víz a földre, feltöröljük. Ha elkészült, beszéljük meg közösen, mit jelent, így mindenki érteni fogja. Az egyszerű kivitelezhetőség pedig arra is ösztönzi őket, hogy bátran vállalják a megrajzolását.

6) Törekedjünk a minél több oldalú tapasztalatszerzésre

Érdemes arra is figyelni, hogy nem minden gyermeknek a vizuális észlelés a legerősebb észleléses területe. Vannak, akik akusztikus vagy motoros vagy logikus vagy taktilis intelligencia területeken erősebbek (gardneri intelligenciaelmélet). Mint minden tapasztalatszerzésnél, itt is segít a minél több oldalú tapasztalatszerzés. Az előző példát alapul véve néhány másodpercig tart a feltörlés mozdulatát eljátszani, így a vödrös kép a motoros típusú gyermekek memóriáját is be fogja kapcsolni, ami nekik elsődleges segítség a beépüléshez. Ha megbeszéljük a feltörlés okát (csúszásveszély), a logikus típusú gyermekek is támogatást kapnak, s ha egy taktilis intelligenciában erős gyermek be is mutatja vagy helyzetben alkalmazza, ő is egyéni megerősítést kaphat.

7) Fogalmazzunk egyszerűen

A célok megfogalmazásakor az általánosságok helyett a konkrétumok egyszerű megfogalmazására törekedjünk, lehetőleg kijelentő mondatokban. Több okból is fontos ez. A konkrétumok megfogalmazásának a teljesíthetőség miatt van nagy jelentősége.

Például, ha szabályként azt fogalmazzuk meg, hogy mindenki legyen nyitott társai felé, nem tudják a gyermekek, ezt hogyan oldják meg, és visszacsatolni sem tudunk, hogy sikeres volt-e, tehát a gyermek nem tudja, mit várunk el tőle, mi a teendője, és azt jól csinálta-e.
Ha a nyitottság hiánya abban nyilvánul meg, hogy a gyermekek nem mindenki kezét fogják meg szívesen, akkor a szabály erre vonatkozó legyen. Hogy oldjuk vagy eleinte elkerüljük a választás nehézségeit, egyszerű párválasztó technikákat alkalmazhatunk: megfoghatják a fiúk a lányok kezét (hívókép), a szomszédok egymás kezét, vagy párosító kártyákat húznak a gyermekek (pl. Fekete Péter), és mindenki megkeresheti a kártya szerinti párját, stb. Azt, hogy ezek közül melyiket alkalmazzuk, mindig a csoport vagy a nehezebben oldódó vagy kötődő gyermek/gyermekek problémája határozza meg. Ha ismertek ezek a technikák a csoportban, felajánlhatjuk a gyermekeknek a feltételek, azaz a szabály megalkotását. Ha konkrét volt a szabály, vissza is tudunk csatolni, akár csoportosan (minden gyermek megtalálta a párját), akár egyénileg (ügyesen megtaláltad a párodat), attól függően, hogy mire van szükség.

8) Ajánljunk megoldásokat

Nem mindig ilyen egyszerű a helyzet, például várakozási időben nem mindig tudunk egyszerű szabályt hozni a várakozási idő eltöltésére. Érdemes ilyenkor tevékenységet felajánlani, és erre vonatkozó egyszerű szabályt alkotni áthidalásként. Ha azt mondjuk egy gyermeknek, hogy legyél türelmes, ezzel nem tud mit kezdeni, azt kell megfogalmazni, hogy hogyan legyen türelmes.

Például egy séta előtt van olyan gyermek, aki gyorsan felöltözik, már indulásra kész, és várakoznia kell. Ilyenkor érdemes azt megfogalmazni, amire a gyorsabban elkészülő gyermeknek szüksége van. Lesz, akinek elég, ha az a szabály, hogy minden gyermeket megvárunk. De lesz, aki ebben az időben nem tud nyugodtan ülni, unatkozik, el kell foglalnia magát. Ha 1-2 ilyen gyermek van, érdemes nekik külön feladatot adni (pl.: Ha elkészültél, légy szíves segíts begombolni a kabátját annak a gyermeknek, aki nem tudja). Ha több ilyen gyermek van a csoportban, akkor mindenkit lefoglaló tevékenységet fogalmazunk meg. (Pl.: Aki elkészült, a helyén ülve, térdén dobolhatja … dal ritmusát.) Nagyobb vagy ügyesebb gyerekek maguk is találhatnak ki nyugalmasabb tevékenységeket, játékokat, az ötletadás lehetőségével újabb motivációt biztosítunk a szabály betartására. Míg a „legyél türelmes” megfogalmazásnál nem tudunk konkrét visszajelzést adni, a konkrét szabályalkotás mellett a visszacsatolás is könnyen megoldható: ügyesen doboltad a dal ritmusát, és a helyeden ülve megvártad a többieket.

 

Írta: Kocsisné Juhász Éva, Megjelent az Irány a suli! című sorozatunkban