Magyarországon sok fiatal a tankötelezettségi kor vége előtt kimarad az általános iskolából, vagy a középfokú oktatásból. Ennek az egyik súlyos következménye az lesz, hogy szakképzettség nélkül a munkaerő-piaci beilleszkedésük, foglalkoztatásuk gyakorlatilag lehetetlenné válik. A fiatalok iskolából történő kimaradása elsősorban hátrányos szociális körülményeikből adódik.

 

Ez a sokszor halmozottan hátrányos helyzet a képzetlenség és az alacsony fokú iskolázottság következtében tovább romlik, és ez mind az egyént, mind a családot tragikus élethelyzetekbe kényszeríti.  E tanulmány ehhez a közismert problémát kívánja az újabb kutatások eredményeivel tovább árnyalni két, az elmúlt évben folytatott kutatás egyes eredményeinek a felhasználásával.

 

Ma már nem vitatható, hogy a társadalmi problémák kezelésében jelentős szerepe van az oktatásnak, az oktató-nevelő munkának, az oktatási intézményeknek. A pedagógiai és pedagógián kívüli eszközökkel az intézményekben dolgozó pedagógusok, pedagógiai szakalkalmazottak és technikai munkatársak sokat tehetnek és tesznek a társadalmi feszültségek kezelése, a leszakadó, veszélyeztetett helyzetben lévő, sok esetben a roma etnikumhoz tartozó népesség hátrányainak csökkentése érdekében.

 

Az iskolák pontosan érzékelik e helyzetből adódó problémát. Ám mint azt az alábbi pedagógiai program és interjúrészlet pontosan megmutatja, a megoldást nyújtó eszközök kidolgozásában és alkalmazásában a megoldási javaslatok az általánosságok szintjén mozognak. Nem operacionalizálhatók a mindennapok gyakorlatában, vagy pedig tanácstalanság érzékelhető a pedagógusok részéről, amely többnyire „ha a tanulók olyanok lennének, hogy…”  típusú formulákban fejeződik ki, jelezve, hogy számukra a kérdést illetően a szakmai sikeresség kulcsát a külső feltételek optimalizáltabb, „iskolához illesztett” feltételrendszere jelenti.

A hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcainak csökkentésére irányuló (…) stratégiák alkalmazása során a következő fontos elveket tartjuk szem előtt:

 

• Legyenek egyértelmű, világos szabályok számukra.
• A hátrányos helyzetű gyermekek képességeivel kapcsolatos elvárásaink legyenek reálisak.
• Pozitívan álljunk hozzá az eredményeikhez, eredménytelenségeiket, hibáikat toleráljuk.
• Segítsünk azoknak a képességeknek, készségeknek felfedezésében, kibontakoztatásában, ahol sikereket érhetnek el. (sportolás, művészetek [tánc, dráma, rajz, kézművesség] szabadidős programok).

 

A további elvek, és a cikk folytatása ITT érhető el.

 
 

Forrás: http://www.tani-tani.info/081_mayer

Szerző:  Mayer József