Termék Kategóriák
0 termék - 0 Ft

Óvodai trauma: mit tehet a szülő, ha úgy érzi, gyermeke sérül az óvodában?

Elmondhatatlanul lesújtó amikor azt halljuk, hogy kicsi, hét év alatti gyerekeknek bántásban, embertelen bánásmódban van részük az óvodában. Már azzal sem keveset kérünk a gyerekektől, amikor elvárjuk, hogy heti öt nap, sokszor reggeltől estig a szüleiktől, testvéreiktől távol, nagy csoportban, egy-két idegen, véletlenszerű felnőtt felügyelete mellett kiszolgáltatva éljék életüket. Az lenne a legkevesebb, hogy a kicsik bizton tudhassák: “az óvónéni, óvóbácsi olyan felnőtt, aki melegszívű, kedves, vigyáz rám, és biztosan nem fog bántani.”

Pedig a rossz bánásmódra ma is ezer példa van. Vajon mi szülők, honnan tudhatjuk, hogy mi az, ami még normál ügymenet és mi az, ami már árt? Hogyan döntsük el, jó-e az óvónő, és igaz-e, amit a gyerekről mond? Mi az óvoda rendeltetése, mit várhat el a szülő, és hol kell vészjelzést adni és beavatkozni? Száz és száz elhivatott és gyerekszerető óvodapedagógus dolgozik ebben az országban. De mi a dolgunk, ha nem ilyennel hoz össze a sors?

 

A szülőktől érkező beszámolók néha egészen elkeserítőek. Egy négy éves kislányt a karjánál fogva kirángattak az öltözőbe, ott hagyták egyedül, sírva, valamilyen triviális túlkapásért. Egy másik anyuka – az első aznapi érkező – talált rá a zokogó, kicsi gyerekre, aki addig a fél ingét nyálasra rágta kínjában.

 

Egy másik óvodában azt hallom, hogy az a szabály, hogy a gyereknek nem szabad bent futnia, csak kint az udvaron. Óvodáskorú gyerekek le vannak nevelve és tiltva arról, hogy fussanak, ugrándozzanak…  Holott ennek a korosztálynak az élete a mozgás, sőt: a legfontosabb személyiségleckék épp a mozgáson keresztül épülnek be. Az ügyesség, a talpraesettség, a magabiztosság, a kezdeményezés, a tudat, hogy “ügyes vagyok”, “meg tudom csinálni” nélkülözhetetlen a későbbi kompetenciaérzéshez.

 

Egy harmadik kislány elmondja, hogy náluk az oviban alvás előtt nem lehet kimenni pisilni. Sem alvásidő alatt, sem közvetlenül előtte. Akármit mond, akárhogy kéri, az a zord válasz, hogy neki ezt már ki kell bírnia. A csoportos pisilés rögtön ebéd után van, utána következik a mese, rendezkedés, majd lefekvés. Az ebédnél elfogyasztott leves és víz addigra pont leér és kikívánkozik… de hiába. A kisgyereknek úgy kell elaludnia, hogy szeretne pisilni menni, de nem szabad. A szülő szót emel – a szülőt kioktatják.

 

A cikket ITT olvashatja tovább.

 

Forrás: http://www.csaladinet.hu

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet