Termék Kategóriák
0 termék - 0 Ft

“Nálam mindenki valamiben a legjobb, és nem baj, ha nem a tanulásban”

Ott vannak a gyerekek, akiket imádok, ott van mögöttem a vezetőség, ezen felül meg „always look on the bright side of life!” – árulja el ars poeticáját Bodzsár Istvánné Zsuzsa tanítónő, aki három éve számos lapba bekerült, amikor pedagógusnap alkalmából osztálya a fogaskerekű hídjára kifeszített molinóval köszönte meg a munkáját. A Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola tanítóját kérdeztük tanításról, módszerekről, a mai gyerekekről és a pálya nehézségeiről.

 

 

„Sokat gondolkodtam magamról, hogy mi is vagyok én. Szerintem GPS vagyok. A gyerek az autós. Azzal motiválom, hogy ha beül az autóba és el akar jutni A-ból B-be, én mutatom az utat, de azon neki kell végigmennie. Abban a pillanatban, hogy valami gáz van, újratervezek. Azt is megkérdezem tőle, hogy milyen úton akar eljutni. Gyorsan és teli kockázatokkal, vagy lassan és nézelődni szeretne? Rám mindig számíthat. Ez a tudat kell, hogy kísérje őt. De úgy is dönthet, hogy nincsen rám szüksége” – kezdi az alsósok Zsuzsa nénije, akit gyermekközpontú pedagógiai tevékenységéért nemrég Bárczy István-díjjal jutalmaztak.

 

 

Meséli, nem híve annak, hogy minél többet és többet tanuljanak a gyerekek. Abban hisz, hogy érdemes egyvalamire fókuszálni, de azt sok oldalról meg kell nézni. „Ha például a harmadikos olvasókönyvben elérkezünk a honfoglaláshoz, akkor nálam egy hétig ősmagyar tábor van. A gyerekeknek a padokból jurtákat kell építeniük, különböző tevékenységeket végeznek, van, aki állatokat gondoz. Behozzák a plüssállataikat, azokat lerakjuk valahol, és akinek van kedve, gondozza őket. Tudják, hogy mikor kell megfejniük a kecskét, mikor kell csutakolni a lovakat. Van, aki edényeket hoz, és főzőcskézni fog, van, aki fegyvereket, ékszereket készít. Érdekes, hogy tőlem teljesen függetlenül beindult a cserekereskedelem: »Figyelj, ha én adok neked egy láncot, akkor te adsz nekem öt nyílvesszőt?«”

 

 

A tapasztalás és az élet napos oldala

Az ősmagyarba öltözött kilencéveseknek nemcsak az állatok gondozásával kell foglalkozniuk. Zsuzsa nem menti fel a diákokat az „iskolai” munka alól, csupán azt szeretné, ha élveznék a tanulást: a táborban is felmerülnek kérdések, például, hogyha 24 méter fából kell a lovainknak négyszögű karámot építeni, milyen alakú legyen ahhoz, hogy jól érezzék magukat benne. A tanárnő szerint a megtapasztalás számít, hogy tétje legyen a dolgoknak (mint például a lovak kényelme).

 

 

„Karinthy Frigyestől származik az az idézet, hogy nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak. Én nem tanítok, hagyom, hadd tanuljanak. Ők tőlem, én tőlük. Tanuljunk egymástól.”

 

Úgy véli, minden pillanatban foglalkoztatni kell a gyerekeket, azt pedig határozottan megkérdőjelezi, hogy egy kilencévesnek már tudni kell kibírni negyvenöt percet egyhelyben ülve. „Nem kell! Én is rohadtul unatkozom! A frontális oktatás önbecsapás. Minden tanár becsapja magát, aki azzal a módszerrel dolgozik. Jön veled öt-hat gyerek, és azt hiszed, hogy hurrá, megtanulják az anyagot, de mikor íratsz egy tudáspróbát, akkor szembesülsz azzal, hogy egy fenét. Azt az órát végig lehet rejtőzködni, unatkozni, attól függ, ki hová menekül belőle. Sokkal izgalmasabb a matematikaóra, ha egy kaszinó vendégei vagyunk, így tanítom meg a számelméletet, vagy a kerekítés szabályait. Baromira izgatja őket, hogy nyernek-e a játékban.”

 

Kérdésemre, hogy mennyire tanterv-kompatibilis a jurtaépítés vagy a kaszinózás, azt mondja: „Becsuktam az ajtót és kész! Nyilván a szakfelügyelőt nem ezzel fogom várni, de nekem sokkal fontosabb, hogy legyen a gyereknek belső érzelmi, értelmi intelligenciája. Hogy képes legyen befogadni és »meghódítani« a világot, amiben él, a társait elfogadni, akikkel együttműködik. Nekem még ez a dolgom.”

 

Az oktatás helyzetére csupán annyit mond: ott vannak a gyerekek, akiket imádok, ott van mögöttem a vezetőség, ezen felül meg „always look on the bright side of life!” – idézi a Monty Python legendás dalát a Brian életéből.

 

lecke

Milyenek a mai gyerekek?

Zsuzsa 36 éve van a pályán és azt tapasztalja, hogy sokkal rosszabb gyereknek lenni ma, mint régen volt.

„Olyan belső pszichés terheket cipelnek ezek a gyerekek, amiket mi fel sem tudunk fogni. Nagyon sok az elvált család, ebből kifolyólag sok az utazó gyerek, aki három napot itt van, négyet ott. Amikor a testvérekről érdeklődöm, kérdezi, hogy mondjam apukám volt, vagy leendő feleségének a gyerekeit is? Már nem mindig tiszta, hogy ki az én testvérem, ki az én családom.

Ha ilyen terheik is vannak, akkor is kutya kötelességünk megtalálni hozzájuk a kulcsot. Ezért vagyok én, a pedagógus.” Zsuzsa házi feladatot is csak nagyon ritkán ad. Egész egyszerűen azt szeretné, ha a családoknak lenne lehetőségük esténként beszélgetni, egymással lenni.

De mit mond a tanárnő arról, hogy a mai gyerekek a felgyorsult életvitel következtében nyitottabbak vagy zárkózottabbak lettek-e?

 

 

Kiderül az interjú további részéből INNEN.

 

Forrás: hvg.hu

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet