Termék Kategóriák
0 termék - 0 Ft

Hogyan motiváljunk olyan gyereket, aki nem akar tanulni? – 2. rész

A motiválás sok pedagógusnak komoly kihívás. A motivációt felébreszteni, fenntartani, a különböző személyiségű, életkorú, beállítódású, eltérő családi hátterű gyerekeket folyamatosan “ébren” tartani nem könnyű feladat. A helyzetet elemzi és megoldásokat javasol a szerző, Dudás Veronika, a budapesti Neumann János Számítástechnikai Szakgimnázium biológia-földrajz tanára.

 

 

Hogyan biztassunk tanulásra olyan diákot, aki azt hiszi, alkalmatlan rá?

 

„Akár azt hiszed, hogy nyersz, akár azt, hogy nem, mindig igazad van.” (Henry Ford)

 

Az első dolog, amivel segíthetünk ezeknek a gyerekeknek, ha megmutatjuk, hogy téves elképzeléseik vannak a siker és a kudarc értelmezéséről. Valójában rajtunk múlik, hogy egy adott teljesítményt sikerként vagy kudarcként élünk meg. Próbáljuk ki a következő játékot:

Kérjük arra a diákokat, hogy becsüljék meg, hányasra tudják megoldani az előző óra tananyagából készített feladatot. Miután önállóan megoldották a feladatot, ellenőrizzük a megoldást. Kérdezzük meg, hányan teljesítettek az elvárásaik alapján. A játék feltárhatja, hogy a tanuló tisztában van-e a saját felkészültségével, vagy alá- esetleg túlbecsüli azt.

 

A siker tanulható

A siker tanulható

A siker tanulható – rózsaillat és a drukkolás ereje!

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a sikerhez vezető tulajdonságok fejleszthetők. Stresszes környezetben a siker kulcsaiként emlegetett tényezők, mint a türelem, higgadtság, koncentráció, bátorság és a lelkesedés szintje alacsony, ami előrevetíti a kudarcot. A tanórán érdemes stresszoldó technikákat is megtanítani a diákoknak. Bármilyen szokatlanul hangzik, ha egy feladat előtt felállunk, és kinyújtóztatjuk az izmainkat, vagy eléneklünk egy dalt, esetleg pozitív érzelmet keltő szavakra gondolunk, mint a “naplemente, rózsaillat” idegességünk csökken, összeszedettségünk, tettvágyunk növekszik.

 

Bízzuk az osztályra a felelő lelkesítését. Egyezzünk meg velük abban, milyen módszerekkel tehetik ezt meg, például tapsolhatnak, vagy addig kántálhatják osztálytársuk nevét, amíg ki nem jön a táblához. Ne becsüljük le a drukkolás közösségformáló erejét.

 

 

A bátorítás szavakba foglalt mosoly

Ne a jó munkát vagy a tanuló személyét, egyes tulajdonságát dicsérjük, hanem buzdítsuk próbálkozásokra diákjainkat. Emeljük ki azokat a pontokat, amelyeket nagyra értékelünk a munkájában, és tudassuk vele, hogy becsüljük az erőfeszítését. Ösztönözzük tanulóinkat önértékelésre, kérdezzük meg, mit gondolnak saját munkájukról, mit javítanának benne, és hogyan csinálhatták volna másként.

Bánjunk óvatosan a jutalmazással vagy a versenyeztetéssel, mert ezek a módszerek növelik a külső kontrollra való hajlandóságot.

javítás

Szabad hibázni – javítsuk ki együtt!

 

Kritika helyett jóvátételre való buzdítás

Álljunk ellent annak a kísértésnek, hogy példabeszédet tartsunk a kamaszok slendrián hozzáállásáról, amikor az egész osztály csapnivaló dolgozatot írt. Azt hisszük, építő jellegű kritikánkkal alkalmat adunk tanítványainknak arra, hogy más szempontból lássák viselkedésüket, ezáltal változtathassanak rajta. Meglepődve tapasztaljuk, hogy segítő szándékú megjegyzéseinken megbántódnak. Negatív érzelmeink, és ítélkezésünk eltávolít az együttérzéstől, az elfogadástól, így egyre távolabb kerülünk a probléma megoldásától. Inkább kérdezzük meg az osztályt, mi okozott gondot a dolgozatban, miben szeretnének fejlődni, és mit kell tenniük azért, hogy ezt elérjék. Ne arra összpontosítsunk, hogyan tudnánk segíteni nekik, hanem biztassuk őket arra, hogy ők javasoljanak megoldásokat, amelyeket közösen kipróbálhatunk.

 

 

A nyerők több hibát követnek el, mint a vesztesek, mert többször próbálkoznak

Lehetőleg mellőzzük a büntetés minden formáját, ne apelláljunk arra, hogy a diákok félelemből majd tanulni kezdenek. Ne büntessük a hibák elkövetését, például ne vonjunk le pontot, ha a tanuló rossz választ írt a dolgozatban, mert ezzel azt érjük el, hogy legközelebb hozzá sem kezd a feladathoz. Szoktassuk diákjainkat ahhoz, hogy tanuljanak hibáikból, ezért adjunk lehetőséget arra, hogy órai munkájukat, házi feladatukat, vagy feleletüket önmaguk javítsák.

 

 

„Könnyű neki…”

Biztassuk a kamaszokat arra, hogy vegyenek példát olyan emberekről, akik nagy hátránnyal indulva is megvalósították álmaikat. Készítsünk az osztállyal tablót Edison, Lincoln, Helen Keller, és más, kitartásukról, céltudatosságukról híres emberekről. Tegyük fel a tablót a terem falára, hogy mindig szem előtt legyenek a példaképeink.

 

boldog

Együtt lenni jó!

 

„Felcsillan a szemed, ha belépnek a szobába?” (Toni Morrison)

Egyetlen tanulót sem lehet jó munkára sarkallni, ha nem élvezzük a társaságukat, és nem szeretünk az osztályban lenni. Tervezzünk tevékenységet, ami közösségi élményt nyújthat, találjunk ki valami gesztust, szimbólumot, ami összeköt bennünket, és gyakran mutassuk ki, hogy örülünk a velük töltött időnek.

 

Bármilyen motiváló módszert is választunk, készüljünk arra, hogy nem érünk el vele azonnali sikert. Intsük türelemre önmagunkat is, hiszen ezeknek a diákoknak komoly személyiségfejlődésen kell keresztülmenniük ahhoz, hogy célokat tűzzenek ki maguk elé, és elérhessék azokat. A legfontosabb, hogy higgyünk tanítványainkban és önmagunkban, bízzunk abban, hogy képesek vagyunk utat találni hozzájuk, és abban, hogy előbb-utóbb szárnyra kapnak.

 

 

Forrás: http://moderniskola.hu

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet