Termék Kategóriák
0 termék - 0 Ft

Hogyan motiváljunk olyan gyereket, aki nem akar tanulni? – 1. rész

A motiválás sok pedagógusnak komoly kihívás. A motivációt felébreszteni, fenntartani, a különböző személyiségű, életkorú, beállítódású, eltérő családi hátterű gyerekeket folyamatosan “ébren” tartani nem könnyű feladat. A helyzetet elemzi és megoldásokat javasol a szerző, Dudás Veronika, a budapesti Neumann János Számítástechnikai Szakgimnázium biológia-földrajz tanára.

“A korlátaidnál állsz, és az előtted lévő végtelent nézed. Mit látsz? Szépséget vagy kietlenséget? Hová tekintesz? A korlátaidon túlra vagy önmagadba? Kezedben deszka. Vajon épp építed, vagy lebontod korlátaidat?”

 

Minden pedagógus fontos céljának tekinti a tanulók motiválását. A legtöbb tanár szereti a munkáját és a tantárgyát, ezért igyekszik érdekes órákat tartani, változatos, főként a tanulók cselekvését célzó módszereket alkalmazni, sokféle szemléltető illetve IKT eszközt használni. Sok tanár szívesen jutalmazza a diákok jó teljesítményét piros pontok, kisötösök formájában. Mások pozitív kisugárzásukkal hatnak a diákjaikra, lelkesedésük, humoruk a gyerekeket is magával ragadja. Mindezek ellenére a motiválás nem könnyű, és nem mindig sikeres. Fejes József Balázs a Tani-tani.info-n megjelent Miért olyan nehéz motiválni? című cikkében kiemeli, hogy nincs „tuti” recept a motiválásra, mert a motiváció sokféle, önmagában is összetett tényezőtől függ.

 

Utat találni a diákokhoz

Mindannyiunkat lelkesít az a büszkeség, amelyet akkor érzünk, ha egy tanítványunk jól teljesít. Nemcsak arra vágyunk, hogy diákjaink minél többet tudjanak, hanem arra, hogy megvalósítsák az álmaikat. Tapasztaljuk, hogy a jó tanulókat könnyebb motiválni, hiszen kíváncsiak, magabiztosak, tisztában vannak képességeikkel, és lelkesen munkálkodnak céljaik elérésén. Azonban nem könnyű utat találni azokhoz a diákokhoz, akik nem akarnak tanulni. Biztosan ismerős a kép: bemegyünk egy osztályterembe, ahol a tanítási órára készülő tanulóknak csendben kellene ülniük, de helyettük hangoskodó, nyegle kamaszok papírrepülőt dobálnak egymásnak. Vajon hogyan fogjuk nekik megtanítani az aznapi leckét, és hogyan fogjuk velük elhitetni, hogy amit tanítunk az igenis hasznos?

 

Miért nincs motivációjuk? 

Ezek az alacsony teljesítményigényű gyerekek gyakran ismeret- és képességbeli lemaradásokkal, önbizalomhiánnyal, negatív énképpel és többszörös hátrányos helyzettel küzdenek. Szorongásuk bénítólag hat rájuk, mert nem a feladat megoldására koncentrálnak, hanem arra, hogy megvédjék magukat a kudarc okozta önbecsülésvesztéstől. Eredményeiket olyan tényezőkkel magyarázzák, amelyekre alig vannak kihatással, a sikert a szerencsével, a sikertelenséget pedig gyenge képességeikkel, vagy a feladat nehézségével hozzák összefüggésbe. Jellemző rájuk a kíváncsiság hiánya, hiszen a bizonytalanság félelmet kelt bennük, az ellentmondásosság viszont összezavarja őket. A pszichológia „tanult tehetetlenségnek” nevezi azt a reakciót, amikor a diák már az előtt feladja a feladat megoldását, hogy hozzákezdene. Ezek a kamaszok azt tapasztalták, hogy bármit tesznek, sorra kudarcot vallanak, és abbéli félelmükben, hogy újra hibázni fognak, felhagynak a próbálkozással. Gyenge teljesítményük miatt kevés pozitív visszajelzést kapnak, így motivációjuk a tanári vagy a szülői biztatás ellenére is egyre inkább lankad. (Tóth László, A tanulók motivációs sajátosságai és az iskolai teljesítmény,1997)

 

Folytatjuk…

 

Forrás: http://moderniskola.hu

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet