Termék Kategóriák
0 termék - 0 Ft

10 pontban arról, hogyan segítheted a gyereked beszédfejlődését

Emlékszel még,milyen volt, amikor a gyereked kimondta élete első szavát? Fülig ért a szád, és mindenkinek büszkén újságoltad a nagy hírt. Aztán ez csak fokozódott, ahogy egyre ügyesebben formálta a szavakat, és lassan-lassan össze is fűzte őket mondatokká. Bizony, jogosan voltál (vagy leszel) rá büszke, de magadra is az lehetsz, mert a te segítségedre is szüksége van ahhoz, hogy megtanuljon beszélni.

A gyerekek mindenben a környezetüket utánozzák, természetesen a beszéd tudományát is tőlünk lesik el. Nem mindegy hát, milyen példával járunk elől.

 

Azoknak a szülőknek, akik még e csodás élmény megtapasztalása előtt állnak (vagy épp a kellős közepén tartanak), összegyűjtöttünk néhány jó tanácsot, hogy minél könnyebben, jobban tudjanak megtanulni beszélni a gyerekeik.

 

 

Tehát, szülőként hogyan segíthetem a gyerekemet a beszéd tanulásában:

 

 

1. Lassulj le! Olyan sok részére igaz ez az életnek, de itt szó szerint értendő. Ha tanultál már idegen nyelvet, tudhatod, milyen nehéz követni az idegen nyelvű folyékony beszédet, hiszen egyszerre annyi mindenre kell figyelni (szavak jelentése, nyelvtan, egyeztetés, kiejtés, összevonások, elharapások, akcentus, stb.)! Ugyanez igaz a babákra is, hiszen a hallott beszéd dekódolása hatalmas agyi erőfeszítést igényel tőlük (és ők még a nyelvtani szabályokkal sincsenek tisztában). Fontos viszont, hogy ne essünk át a ló másik oldalára, nem gügyögni kell vagy túlzottan artikulálva beszélni, hiszen akkor ő is ezt fogja lemásolni. Egyszerűen csak figyeljünk oda magunkra, hogy szépen, nem hadarva, odafigyelve beszéljünk a gyerekünkkel (apropó, jó lenne, ha ez a hozzáállás a későbbiekre is megmaradna nem csak a pár éves gyerekünkkel való kapcsolatunkra).

 

 

2. Ereszkedj le a gyerek szintjére! Úgy értem, szó szerint: guggolj le sokat hozzá, ülj le mellé, hogy lássa a mimikádat is. A metakommunikáció (a testbeszéd, az arc kifejezései) rengeteg jelentést hordoz magában, ezáltal segítünk a gyerekünknek, hogy értelmezni tudja a hallottakat. Arról nem is beszélve, hogy így a családon belüli egyenrangúságot hangsúlyozzuk, nem pedig a fölülről lefelé történő, felsőbbrendű kommunikációt.

 

 

3. Olvass, olvass, olvass neki sokat, és vigyél bele sok-sok érzelmet! Minél erősebb (pozitív) érzelem társul valamihez, annál könnyebben és jobban tanuljuk meg (ez bármilyen tanulásra igaz egyébként). Ha, mint egy jó színész, igazi beleéléssel olvasod a meséket, sokkal jobban felkelted a gyereked érdeklődését, magadhoz láncolod a figyelmét. Csak úgy issza majd a beszédedet! Nálunk a gyerekek hosszú autóutak alkalmával nagyon szeretnek hangos mesekönyveket hallgatni. Amióta tudom, hogy úgy is lehet mesét olvasni, ahogy például Für Anikó a Mazsolát, vagy Rudolf Péter a Pom-pom-ot, hogy én felnőtt létemre ugyanúgy csüngök a szavaikon és velük együtt élek a mesében, na azóta a meseolvasások alkalmával én is kiélem otthon a színészi ambícióimat – a gyerekeim legnagyobb örömére.

 

 

4. Nem csak az olvasás, de az egyszerű mondókázás, ritmusos versikék, dalok, kiszámolók mind-mind sokat segítenek a gyerekek beszédfejlődésében. Élj vele minél gyakrabban, hiszen pelenkázás közben, az esti fürdetéskor, a konyhai teendők közös elvégzése során megannyi lehetőség kínálkozik erre is.

 

 

5. Ne akarj direkt fejleszteni, “csak” élje vele, mellette természetesen! Nem az a lényeg, hogy a pár éves gyereked minél bonyolultabb szavakat mondjon a játszótéren, vagy hogy két évesen húszig számoljon. A lényeg, hogy megszeresse a nyelvet, örömmel és kedvvel használja, a beszédhez örömteli élmények kapcsolódjanak. Így lesz aztán kedve majd a későbbiekben egyedül olvasni (bővíteni a szókincsét) vagy beszélgetni veled (gyakorolni azt, hogy a gondolatait, érzéseit szavakba öntse).

 

 

6. És ha már a gondolatok megfogalmazásánál tartunk, már pici gyerekkorban figyelj rá, hogy hagyj elég időt a gyerekednek a válaszadásra! Igen, nagy erény az, ha tudsz várni és nem vágod rá azonnal a saját kérdésedre a választ. Neki komoly munka megfogalmazni a mondandóját! Persze, te gyakorlottabb vagy ebben (is), de ha elveszed a lehetőségét a gyereked elől, hogy ezt is gyakorolja, akkor ne csodálkozz rajta, ha frusztrált, dühös lesz, hogy ha nem bírja szavakkal elmondani, ami a szívét nyomja. Szóval várj, várj, várj eleget a válaszaira – hidd el, tudom, milyen nehéz ez, néha még én is beleesem az “én jobban tudom, majd én mondom helyetted” csapdájába.

 

 

7. A beszéd készségének elsajátítása nem (ez sem) verseny! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ne hasonlítsd a saját gyereked beszédszintjét a szomszéd kisfiúéhoz, a barátnőd kislányához vagy a játszótéri ismerősök porontyaihoz. Mint ahogy a fogak sem napra pontosan, a nagykönyv szerint bújnak ki a kis szájacskákban, úgy a beszéd is van, akinél előbb jön, van, akinél később. Tartsd tiszteletben a gyereked fejlődési ütemét, és örülj annak, amit már elért!

 

 

8. Nem biztos, hogy a legdrágább, beszédkészséget fejlesztő játékokra van a gyerekednek szüksége. Sőt! Neki rád van szüksége, hogy melletted legyen és figyelhessen téged. A gombnyomásra beszélő, válaszoló babák és plüssfigurák NEM helyettesítik a család, a szülők szerepét a beszéd megtanulásában (sem)! A közös együttléteket, az élő helyzeteket nem lehet lespórolni – de nem is érdemes. A játékáradat helyett inkább arra koncentrálj, hogy tudod kihozni a legtöbbet a közösen eltöltött időből.

 

 

9. Ha vannak nagyobb testvérek is a családban, érdemes az ő segítségüket is bevetni. A babád örülni fog, hogy egy szeretett családtaggal együtt lehet, figyelheti a nagy tesót, elleshet tőle sok dolgot, a nagy testvér pedig nem érzi annyira kirekesztve magát. Azt érezteted ezzel vele, hogy ő is hozzájárul a kistesó fejlődéséhez, teljes jogú tagja a családnak, ahol az ő “munkájára” igenis szükség van. Szülőként ezt nem árt szavakkal is megfogalmazni a számára, sőt még azt is hozzá lehet tenni, hogy ezzel milyen sokat segít anyának.

 

 

10. Mint olyan sok mindenben, a gyerek ebben az esetben is tükörként szolgál. Ha azt veszed észre, hogy a gyereked bizonyos nem kívánatos szófordulatokat használ, mielőtt leszidnád őt, vizsgáld meg a helyzetet, vajon nem tőled tanulta-e. (Így jöttem én rá, milyen sokat izé-t mondok illetve mondtam régen.) Ha nem személyes sértésnek, hanem fejlődési lehetőségnek tekinted a helyzetet, nem csak magadat, hanem ezáltal a gyereked beszédét is szebbé teszed.

 

 

 

Szerző: Hanula Erika

Forrás: http://www.csupaszivmagazin.hu/10-pontban-arrol-hogy-hogyan-segitheted-a-gyereked-beszedfejlodeset/

© Raabe Klett Kft. | Minden jog fenntartva | Tel: +36 1 320 8632 | Email: raabe@raabe.hu | 1116 Budapest, Temesvár u. 20. I. épület I. emelet